A modern futballban lehetetlen nyerni, ha nem változol folyamatosan
Fabio Capello

Szezonértékelő sorozatunk második részében - egy tavalyi kísérletünkhöz hasonlóan - azt igyekszünk körbejárni milyen változások figyelhetők meg a futballpályákon, hogyan változik a labdarúgás a szemünk előtt. Azt már egy évvel ezelőtt megállapítottuk, hogy a foci felgyorsulása elsősorban a passzjáték jellegzetességeiben érhető tetten, miközben a játék szinte minden más elemére a hatékonyság privilégiuma nyomja rá a bélyegét, vagyis a mennyiségi csökkenéshez minőségi javulás társul. Az öt élbajnokság 2016/17-es szezonjában voltaképpen ezen tendenciák továbbfejlődését figyelhettük meg, néhány módosulásra és érdekes részletre azonban talán érdemes külön kitérnünk.

Azt persze most is ki kell hangsúlyoznunk, hogy az általunk vizsgált nagy átlagok csak amolyan makroszintű jelenségeket vizsgálnak, hiszen az egyes ligákat gyakran merőben eltérő játékstílust követő csapatok alkotják, melyek maguk is folyamatosan változtatják stratégiájukat. Ugyanakkor a főbb tendenciák azt megmutatják, mely irányokat követ a legtöbb csapat a leggyakrabban, vagyis melyik stratégia a legsikeresebb, melyet aztán a labdarúgás természetes evolúciója révén a legtöbb élvonalbeli csapatnál megfigyelhetünk. Vesézgetésünket a felszínnek tekinthető gól-statisztikákkal kezdjük, majd a támadások jellegzetességeinek boncolgatása után a védekezés jelentős változásaira is kitérünk.

(adataink forrását továbbra is a whoscored.com 2009 óta rögzített statisztikái jelentik) 

Ahhoz hogy nyerj, több gólt kell szerezned, mint az ellenfeled
Johan Cruyff

Idén a régóta elavult sztereotípiákat újra sutba dobva az olasz bajnokság rukkolt elő a legmagasabb gólátlaggal (meccsenként 2,96) az öt élbajnokság közül, de az összesített átlag is nagyon régen nem volt olyan magas, mint idén (2,84). Bár a vizsgált időszakban a francia liga is megdöntötte korábbi gólrekordját (2,61), még mindig a Ligue 1 nevezhető a leginkább gólszegénynek, de összességében megállapítható, hogy az elit bajnokságokban a találatok száma inkább enyhén emelkedő tendenciát mutat. A gólok típusát illetően a klasszikus kontrák súlya a 8 évvel ezelőtti 9,9%-ról folyamatosan csökkent az idei 5,1%-ra, miközben leginkább az egyre tökéletesebben begyakorolt, rögzített szituációkból elért találatok jelentősége nőtt meg, különös tekintettel az elmúlt három szezonra, amikor az ilyen találatok aránya a korábbi 13-14%-ról 21-22-re emelkedett, így az idei, meccsenkénti 0,61-es előfordulás a leggyakoribb az elmúlt nyolc évben. A francia bajnoki címet idén begyűjtő Monaco szerezte most az időszak harmadik legtöbb rögzített helyzetből elért gólját, 23-at (főként a 6 gólig jutó Kamil Glik révén, de egyébként a BL-ben is jegyeztek még 5-öt), ami fontos szerepet játszhatott a Jardim-legénység góljainak megugrásában is, hiszen tavaly 18, előtte azonban rendre csak 10 alatti számok szerepeltek a csapat neve mellett ezen kategóriában. A rögzített szituációkból szerzett gólok számának növekedése egyébként nem párhuzamos a fejesgólok számának alakulásával, hiszen ott egyáltalán nem figyelhető meg hasonló emelkedés, ugyanakkor figyelemreméltó, hogy az elmúlt nyolc szezon legtöbb fejesgólját tudta idén a Real Madrid felmutatni a bajnokikon (27-et), amiből Sergio Ramos mellett Cristiano Ronaldo és Álvaro Morata is 6-6 találattal vette ki a részét.

A gólok számának a növekedése egyébként nem csak az élbajnokságokban, hanem az idén gólrekordot hozó Bajnokok Ligájában is megfigyelhető. A Nemzeti Sport elemzése két lehetséges okot említ a jelenség hátterében, az egyik a játékstílus megváltozása, a másik pedig a csapatok erősségének növekedő különbsége. Utóbbi jelenség azonban nem csak a nemzetközi mezőny tagjaira, hanem az élbajnokságok belső hierarchiájára ugyanúgy érvényes, hiszen a bajnokok a három pontos rendszer bevezetése óta folyamatosan egyre kevesebb pontot hullajtanak el a riválisok ellen, vagyis az élklubok és a középmezőny közötti szakadék tovább nő a ligákban is. A legtehetősebb klubok esetében egy-két nyeretlen mérkőzés után már válságról beszél a sajtó, miközben húsz éve még csak 70%-át gyűjtötték be a megszerezhető pontoknak a ligák győztesei. A három éves kumulált átlag viszont mára 80%-ra emelkedett, de az is beszédes adat, hogy ebben a szezonban egyedülálló módon az öt tárgyalt liga bajnokai közül egyedül a zsinórban hatodik címét begyűjtő Juventus maradt el egy hajszálnyival a 80%-os lélektani határtól (79,8%).

A támadó futball a legegyszerűbb út a győzelemhez és a sikerhez
Marcelo Bielsa

A gólok számának növekedése azonban nem feltétlen jelent dominánsabb támadójátékot. Voltaképpen a pontrúgások után szerzett gólok súlyának már említett emelkedése is erre utal, miközben a lövési kísérletek mennyisége összességében ereszkedő tendenciát mutat még úgy is, hogy az elmúlt szezonban az élre kerülő Serie A-ban és a hagyományosan alultejesítő Ligue 1-ben növekedett is ez a mutató. Nem véletlen, hogy a klubok közül a legmagasabb szezonátlagot a nyolc évvel ezelőtti Chelsea és Barcelona produkálta, az idei szezon legmagasabb mutatóját produkáló Bayern München pedig az összesített listán csak a 16. A lövések számának csökkenésével nyilván az jár, hogy a támadások során egyre inkább a hatékonyság válik a legfontosabb szemponttá. Az általában kevésbé eredményes, tizenhatoson kívüli lövéseknek például nem csak a száma (meccsenként 12,0-ról 10,1-re), hanem még az egyre kevesebb lövés között az aránya is csökkenőben van (45%-ról 40-re), de például az idei RB Leipzig 29%-ánál csak három alacsonyabb eredmény volt eddig, mégpedig az sem régen, hanem a tendenciának megfelelően mindhárom a tavalyi szezonban (Sevilla, Arsenal, Barcelona). Mindeközben a legbiztosabb lehetőségekre való törekvés jegyében az öt élbajnokság csapatainak helyzetkihasználása (conversion rate) a ’16/17-es szezonban a korábban soha nem látott 11,3%-ra emelkedett. Különösen a Monaco jeleskedett ezen a területen, hiszen a csapat 18,6%-os gól/lövés mutatója a második legjobb teljesítmény az elmúlt nyolc szezonban.

Egy csapat, amelyik nem hibázik az akciói 15-18%-ánál többen, az verhetetlen
Valerij Lobanovszkij

Ahhoz, hogy a csapatok az említett módon a legkecsegtetőbb helyzetekig játsszák ki az akcióikat elsősorban a passzjáték fejlesztésére  tevődik a hangsúly a támadások során. Az átadások száma minden egyes szezonban emelkedett 2009 óta, a kezdeti 794-ről idén átlagban már 890-re, ami egyértelműen jelzi az összjáték gyorsulását. Ez a jelenség nem csak a labdajáratásra építő élklubokat érinti, hanem láthatóan a csapatok egyre szélesebb köre fektet hangsúlyt a labda gyors járatására. Ezt jól jelzi, hogy az idei mezőny legmagasabb passzmennyiségét produkáló gárdája, a Bayern München (709) az összesített „történeti” listán mindössze a nyolcadik, az öt ligában szereplő 98 csapat átlaga azonban mégis magasabb minden korábbinál. A 8 éves lista első öt helyén egyébként nem meglepő módon öt Guardiola-csapat áll, míg idén a katalán edző tanítványai a Premier League-ben „csak” 597 passzt produkáltak meccsenként, ami talán némileg magyarázza a Manchester City relatív sikertelenségét is.

A biztosabb és gyorsabb összjáték érdekében a passzok nagy része, átlagban hozzávetőleg 85%-a továbbra is rövid (25 yardnál rövidebb), melyeket egyre nagyobb magabiztossággal alkalmaznak a csapatok, hiszen a sikeres rövid passzok aránya is minden egyes évben emelkedett, a nyolc év alatt 79%-ról 84,4-re. Az is érdekes ugyanakkor, hogy a sok passz között a hosszú indítások aránya nem csökken jelentősen, ami leginkább annak köszönhető, hogy néhány a riválisainál szerényebb lehetőségekkel rendelkező csapat kifejezetten az ellentétes harcmodorral igyekszik sikert elérni. Így lehetséges, hogy idén két olyan klub is sikerrel harcolta ki a bennmaradást a ligájában, amelyik az elmúlt nyolc szezon viszonylatában dobogóra került a hosszú passzok mennyiségével, nevezetesen a La Liga Loca által magyarul is alaposan kielemzett Eibar (meccsenként 87,2 hosszú passz) és a Burnley (83,7) is, utóbbi ráadásul a hosszú passzok arányának tekintetében is a második (15,3%) a nyolc éves sorrendben.

Ha Isten azt akarta volna, hogy a levegőben focizzunk, akkor oda tette volna a gyepet
Brian Clough

A hibák és labdavesztések minimalizálásának érdekében a védelmek által viszonylag nagy biztonsággal (77%-ban) hatástalanított beadások száma is látványosan csökken, a vizsgált időszakban meccsenként csaknem tízzel kevesebb szélről középre emelt magas labdát láthatunk a mérkőzéseken, különösen a Bundesliga csapatai fordulnak ritkán ehhez az eszközhöz a támadásaik során. Éppen ezért megdöbbentő a Serie A-ban az Internazionale idei produkciója, hiszen nyolc évvel ezelőtti statisztikák közé bekerülve kísérleteztek meccsenként 31,7 beadással, aminek elavult jellegét talán jól mutatja a csapat idei eredménytelensége is.

Alighanem az eddigiek egyenes következménye az is, hogy a fejpárbajoknak korábban inkább emelkedő tendenciát mutató mennyisége is kissé apadóban van (idén 33,6 meccsenként), de a Bundesliga továbbra is magasan kiemelkedik fizikális jellegével, meccsenkénti 41,7-es légipárbajával is. A támadójáték letisztulását, a kockázatkerülést és az összjáték hangsúlyát mutatja az is, hogy a cselezési kísérletek száma is ismét csökkent, a meccsenkénti 32,8 egy-egyezésnél utoljára a 2010/11-es szezonban próbálkoztak kevesebbel a játékosok az élbajnokságokban, és leginkább a Serie A csapatai (30,1) kerülik a kockázatos trükköket.

A támadójáték hatékonysága tehát leginkább a passzjáték sikerességének függvénye, hiszen már tavaly is láttuk, hogy a megszerzett pontszám nagyobb korrelációban van a passzok számával, mint akár a lövések számával, akár bármilyen más statisztikai mutatóval. Mivel az átadások hatékonysága nagyban függ azok hosszától (hiszen egy-egy tért ölelő indításban gyakorlatilag kódolva van a labda elvesztésének nagyobb esélye is), így a passzok összesített pontossága helyett leginkább az adott átadásokra jutó, technikai hibából adódó labdavesztések száma jelentősebb elemét mutatja meg a csapatok játékának. A nagy tempó és az egyre több csapat által elsajátított, egyre agresszívebb letámadás miatt egyébként az ilyen labdavesztések száma is látványosan növekedett már az elmúlt öt évben a 20,8-as átlagról is meccsenként 26,1-re (különösen a francia, a spanyol és az olasz ligában). Beszédes adat, hogy idén az a Nancy, amelyik 22,2 passzonként követett el ilyen hibát, fel is került a történeti lista második helyére, ahol egyébként a dobogósok rendre ki is estek az adott évben az élvonalból.

Amikor védekezel, a területet kell uralnod
Arrigo Sacchi

A kikényszerített hibák jelentősége már át is vezet minket a védekezőjáték megváltozásának vizsgálatához, hiszen az utóbbi évtizedekben a legerősebb csapatok védelmének felfogása talán nagyobb mértékben is alakult át, mint a támadásaik. Az alapvetően reaktív védekezést már jó ideje a terület agresszívebb kontrollálásának szándéka váltotta fel, az utóbbi évtizedeben pedig a labdavesztés utáni gyors visszatámadás került a korábbiaknál nagyobb mértékben a fókuszba, ami tulajdonképpen a gyors passzjáték evolúciójának kikényszerítésében is jelentős szerepet játszott.

Hogy mennyire nem a hagyományos módszerek jelentik a labdaszerzés eszközeit, az látszik abból is, hogy az összes védekező közbelépéseknek a száma (szerelési kísérlet, megelőző labdaszerzés, felszabadítás és szabálytalanság) folyamatosan csökken a top ligák meccsein a nyolc évvel ezelőtti 183-ról erre a szezonra átlagban már csak 156-ra. Az ezen időszak alatt a legkevesebb ilyen megmozdulással élő csapatok között az idei Barcelona a második, a Napoli pedig a harmadik helyet foglalja el, ami egyáltalán nem magyarázható a csapatok domináns játékával, hiszen mindeközben előbbi 62, utóbbi 59%-os labdabirtoklása nagyon messze elmarad például az e téren vezető 14/15-ös Bayen 70,2%-os éves átlagától.

Miközben az említett közbelépések között a szerelési kísérletek aránya növekszik a leginkább (30-ról 35%-ra), jelentőségük nem elsősorban a labda elvételében, mint az ellenfél megzavarásában van, hiszen a szerelési hatékonyság minden évben csökken, összesen 75%-ról 66-ra esett vissza, de a direkt labdaszerzések száma általánosabban véve is ereszkedik. Az ezen kategóriát kitevő sikeres szerelésből és megelőző labdaszerzésből az idei, amúgy kifejezetten jó bajnoki teljesítménnyel kirukkoló Tottenham mutatott be a legkevesebbet az elmúlt nyolc év során, de a Fiorentina 26,9-es staisztikája is odafér a dobogóra, és egyébként az első tízbe még a most véget ért szezonból befér a Milan, a Napoli, a Bournemouth, a Nice és a Bacelona is, ami elég jól mutatja, mennyire az ellenfél hibára kényszerítése lett a védelmek elsődleges feladata, mégpedig a leghatékonyabb területekre koncentrálva a letámadást.

Nem az erősek nyernek, akik nyernek, azok az erősek
Franz Beckenbauer

A felvázolt tendenciák alapján a közeljövőben várhatóan a területek kontrollálása, a pressing és gegenpressing további fejlődése lehet a leginkább hatással a labdarúgás fejlődésére, miközben a támadások során a letámadás átjátszása, a védekezésből a támadásra való minél gyorsabb átállás és az akciók minél hatékonyabb befejezése lehet a csapatok elsődleges célja, miközben egyes gárdák az érvényesülés saját útját keresve természetesen a továbbiakban is eltérnek majd a főbb trendektől, a sikeres stratégiák pedig újabb irányokba mozdíthatják akár el a játék evolúcióját.