Szemezgetések a világ labdarúgásából

Statgalamb

A góllövő arcai 2019

2019. április 13. - Legris

Tavaly januárban egyszer már foglalkoztunk az öt élbajnokság legeredményesebb támadóinak profiljaival, feltérképeztük, hogy milyen utakon jutnak el különböző feladatkörükből a góllövésig és ezek során melyek az erősségeik és mely területeken halványabb a teljesítményük. Akkor elsősorban a téli átigazolási időszak fő témái szolgáltak apropóul, most pedig a szezon egy jelentősen későbbi szakaszában nagyobb mennyiségű adat áll rendelkezésünkre a legjobb gólvágók játékának részleges kiértékeléséhez, melyet természetesen most is nagyon nagy mértékben meghatároz az edzőik által rájuk szabott feladatkör, a társak teljesítménye, no meg az ellenfelek stratégiája és színvonala egyaránt.

A vizsgálni kívánt játékosok halmazát valamelyest ki is bővítjük ezúttal, hiszen tavaly januárban a legnagyobb presztízsű bajnokságokban addig két számjegyű találatot elérő 21 játékossal foglalkoztunk, most pedig a legalább 13 bajnoki gólt jegyző 40 támadó statisztikáit böngésszük át. A tavalyi mezőnyünkből így az idén eddig szerényebb terméssel álló Falcao (12 gól), Lukaku (12), Volland (12), Icardi (10), Fekir (9), Morata (9), Dybala (5), Zaza (2) és Mariano Diaz (1) kívül maradnak radarunkon, ugyanakkor Kane, Cavani, Szalah, Immobile, Messi, Neymar, Lewandowski, Sterling, Suárez, Aubameyang és Agüero mellett Iago Aspas is konstans szerepel idevágó posztjainkban, így az ő játékuknak akár a változását vagy éppen az állandóságát is megfigyelhetjük ebben a szezonban.

 

A góllövőlistákra pillantva első ránézésre kiemelkedik Lionel Messi eredményessége, hiszen a maga 33 bajnoki találatával még a második Mbappét is elég magasan előzi, a harmadik helyen sorakozó játékosoknál viszont már érdemes figyelembe venni azt is, hogy találataikat milyen pozícióból, szituációból érték el, hiszen a büntetők értékesítése olyannyira eltérő feladat a támadók számára, hogy az értékelések során is gyakran teljesen külön kezelik azokat. Így aztán a Serie A-ban sokadvirágzását élő Quagliarella 6 vagy Nicolas Pépé 8 tizenegyesgólja árnyalja az eredményességükről alkotott képet, míg például Sadio Mané a Premier League-ben szerzett 17 akciógólja felértékelődik. Az is szembetűnő lehet, hogy Messi idén rendkívül sok gólt szerzett a tizenhatoson kívülről is (9-et), melyek közül a legtöbb szabadrúgásgól, szám szerint 6 is az ő nevéhez fűződik, de ehhez azt is érdemes tudnunk, hogy a 38 próbálkozása is messze a legtöbb az egész mezőnyünkben, miközben például Paco Alcácer 4/14-es távoli lövés-hatékonysága vagy Milik 3/6-os szabadrúgásmutatója lényegesen nagyobb hatékonyságot jelez. 

Ez már át is vezet minket a helyzetkihasználás területére, annak legegyszerűbb formájában pedig a próbálkozások egyszerű mennyiségéből kiindulva azt láthatjuk, hogy Cristiano Ronaldo és Messi egészen kimagasló mennyiségű lövését utóbbi egész jó hatékonysággal váltja gólra (21,6%), míg CR olaszországi conversion rate-je (11,9%) még a spanyolországi évek 14-15%-ánál is alacsonyabb. Átlag alatti a mennyiségi alapú helyzetkihasználása a tavalyi évhez hasonlóan például Lewandowskinak (17,6%) és Kane-nek (16,7%) is, de ebben a szezonban az átlagot jelentő vonal alá süllyedt Mohamed Szalah (16,2%) valamint Ciro Immobile (14,4%) mutatója egyaránt, viszont Mbappé fiatal kora ellenére már egészen kegyetlen ítéletvégrehajtónak bizonyul a kapu előtt (25,7%). A viszonylag kevés próbálkozás mellett is rendkívülinek nevezhető ugyanakkor Paco Alcácer (34%) és Cavani (37%) minden harmadik lövését gólra váltó hatékonysága.

Azt azonban már korábbi ábránk is megmutatta, hogy Cavani 17 gólja közül 4 is büntetőből, további 3 pedig az ötösön belülről született, melyek a helyzetkihasználás szempontjából sokkal könnyebb kihívást jelentenek. Így érdemes egy szinttel tovább lépve a már említett tizenegyeseket kiszűrnünk vizsgálódásunkból, illetve a gólok számát a helyzetek mennyisége mellett a minőségét is figyelembe vevő xG adatokkal összevetnünk, és egyébként a különböző számú forduló és játékidő miatt azt is érdekes lehet megvizsgálnunk, hogy egy-egy meccsre hány gólja jut egy adott támadónak. Messi kilencven percenkénti 1,10-es gólátlaga így is lenyűgöző, különösen ha hozzávesszük, hogy a lövőhelyzeteinek minősége meccsenként csak 0,76 találatra predesztinálták volna, ezt azonban 46%-kal sikerült felülmúlnia (a büntetőket nem számítva összesen 29 gólt szerzett 19,9 xG-nyi helyzetéből). Az szintén érdekes lehet, hogy Cavani helyzetkihasználása már kevésbé tűnik kiemelkedőnek, hiszen elég komoly lehetőségeket teremtettek neki a társai, bár persze a 133%-os xG-hatékonysága így is a legjobbak között van. Leginkább viszont Paco Alcácert (178%) és Iago Aspast (182%) érdemes kiemelni, ugyanis ők a lehetőségeik veszélyessége alapján elvárható gólszámnak már-már a dupláját hozzák jelenleg, ráadásul a Celta csatára tavaly is a legjobbak között volt ezen a téren, bár az is valószínűnek tűnik, hogy ebben a viszonylag kevés játékpercüknek is szerepe van és ilyen mutatók hosszabb távon nehezebben tarthatóak. Mbappé meccsenkénti 1,18-as góltermése egyébként a legmagasabb, és ismét csak hangsúlyoznunk kell, hogy fiatal kora mellett egészen jónak mondható a 115%-os xG-hatékonysága is, miközben hiába viszonylag magas Lewandowski gólszáma, valójában a helyzetkihasználása még a tavalyi szezonnál is pocsékabbnak mondható (66%), miközben Aubameyang xG-értékesítése most kicsit fejlebb (74-ről 89%-ra), Szalahé pedig jelentősen lejjebb csúszott (125%-ról 91%-ra) 2018 januárja óta.

A gólok mennyisége mellett annak fontossága sem elhanyagolható szempont a támadók eredményességének megítélésében, ehhez pedig két tényezőt vehetünk figyelembe. Az egyes játékosok góljai által megszerzett pontok esetében továbbra is fenntartásokat jelenthet, hogy az értelemszerűen a meccseiket csak kevés góllal nyerő csapatok kevés gólszerző játékosai esetében lesz magasabb. Cristiano Ronaldo találatai nélkül (és ha más sem szerzett volna gólt helyette) így a Juventusnak 16 ponttal lenne most kevesebbje a Serie A-ban, de Nicolas Pépé góljai is 18 ponttal gazdagították a Lille-t, míg Paco Alcácer góljai átlagban 0,6 pontot hoztak a Dortmundnak meccsenként. Megkülönböztetett jelentősége van a mérkőzések első góljainak is, melyek jelentősen befolyásolhatják a meccs képét, így azt is érdemes megjegyezni, hogy Neymar 13 bajnokijából 7-szer maga törte meg a gólcsendet, de Piatek és Cavani is nagyjából minden második meccsén maga jegyzi az első találatot. Ezzel szemben Lewandowski góltermését ismét csak relativizálhatjuk azzal, hogy találatai nélkül 3 ponttal lenne csak kevesebbje a Bayernnek, miközben 27 meccsén mindössze 6-szor volt övé az első gól.

A gólszerzés mellett a támadók játékában természetesen az is érdekes lehet, hogy milyen mértékben segítenek társaiknak a helyzetek kialakításában, a kulcspasszok egyszerű mennyiségi adatai mellé pedig ezúttal is érdemes lehet a kialakított helyzet minőséget is számba vevő, ún. xA mutatókat is vizsgálnunk. Azzal is számolnunk kell közben, hogy a szögletek, kapu elé beívelt pontrúgások elvégzése játékon kívül hordozza magában a kulcspasszok lehetőségét, vagyis teljesen eltérő helyzeteket jelent és eltérő képességeket is igényel, így ezeket a tizenegyesekhez hasonlóan érdemes most kiszűrnünk a statisztikáink közül. Az így kapott ábránkból kiviláglik, hogy Cavani a többi befejezésre szakosodott centerhez hasonlóan kevés lövőhelyzetet teremtett a passzaival (11-et), ám azok az általában feltolt, kapuhoz közeli pozícióból kifejezetten értékes lehetőségek voltak és a társak egyébként még az elvárható gólmennyiségnél (2,75) is többet, 4-et váltottak gólra ezek közül. Még értékesebb lehet azonban Messi és Sterling játéka, hiszen ők igen nagy számban készítettek elő átlag feletti veszélyességű lövéseket (meccsenként összesen 0,56 illetve 0,41 xA köthető a nevükhöz), miközben Eden Hazard meccsenkénti dicséretes 2,5 kulcspasszának értékét valamelyest csorbítja, hogy az azok által kialakított lehetőségek átlagban csak 0,12 gólt ígérnek. Mindeközben például Ciro Immobile nem csak a góljainak a számában, de az előkészítései minőségében is jóval szerényebb szezont fut a tavalyinál, Lewandowski számára viszont jóvá kell írnunk, hogy kulcspasszainak a veszélyessége átlagban 0,1-ről 0,2 xA-ra emelkedett erre az évre. 

A cselezési statisztikákra továbblépve is arról kaphatunk képet, hogy egy-egy játékos mennyiben segíti a támadások és a helyzetek kialakítását, ugyanakkor a hatékonyság ezen a területen sem elhanyagolható szempont. Ez teszi ugyanis különösen értékessé azt is, hogy Neymar, Messi és Hazard az eredményességük mellett nem csak a sikeres cselezések számában hoznak kiemelkedő meccsenkénti átlagot, hanem mindezt 60% feletti hatékonysággal teszik. Ezt a hatékonyságot más gólvágó csak lényegesen kevesebb próbálkozásból éri el, például Paco Alcácer 83%-a összesen 5 sikeres cselt jelent csupán 6 kísérletből a neki eddig jutó 965 perc alatt, de érdekes, hogy az Eibar veterán légiósa, Charles Dias "brazil létére" hasonlóan csak 6 alkalommal vállalkozott cselezésre 1500 perc alatt és ezek közül is csupán egyetlen egy bizonyult sikeresnek.  

Egy külön műfaj a támadók játékában a magas labdákért a védőkkel folytatott párharcok megvívása, noha a fejpárbajok számának általános növekedése mellett az talán egyre kevésbé jellemző, hogy a domináns csapatok egy-egy center fejjátékára építsék akcióikat. Az sem véletlen tehát, hogy a top góllövők közül a legtöbb fejpárbajt nyerő játékosok között nem valamelyik élcsapat támadóját találjuk, hanem a Girona uruguayi légiósát, Cristhian Stuanit és a Getafe csatárát, Jaime Matát, miközben 185-186 cm-es magasságukkal ők sem nyerik meg még a felét sem a védőkkel szemben megvívott légi ütközeteiknek, ami magyarázza is a harcmodor visszaszorulását. Ráadásul közben Jaime Mata például góljai közül egyet sem fejesből szerzett, bár Stuani 6 fejestalálata a legtöbb a játékosaink között (Benzemával holtversenyben), de ez éppenséggel a spanyol hátvédek fejjátékának kritikája is lehet. A hatékonyságban kiemelkedő Luis Suárez esetében a 72%-os sikeresség 21 sikerrel megvívott fejpárbajt takar 29 esetből, Neymar 67%-a viszont valójában már csak 4/6-os mutatóból jön össze (sérülése miatt jóval kevesebb játékperc alatt, így némileg magasabb meccsenkénti átlaggal), míg érdekes, hogy a Liverpoolban Mohamed Szalah 175 cm-es létére 67 fejpárbajban vett már részt, ám ezek közül mindössze 11-ből jött ki győztesen.

Tavaly is kitértünk már arra is, hogy milyen mértékben és milyen hatékonysággal vesznek részt a támadók a csapatuk összjátékában, és idén is érdemes megjegyezni, hogy a cselekben is sokat vállaló Messi-Neymar-Hazard trió szervező játékát a passzok magas száma is jelzi, jelentős különbség azonban közöttük, hogy miközben a belga és az argentin támadó esetében nagyjából 3,5 sikeres megmozdulásra jut egy labdavesztés, addig ez a mutató Neymar esetében 2,5 (utóbbi kettő esetében ez az arány hasonló volt tavaly is). Jóval kevesebb szerepet vállal/kap az összjátékban Cristiano Ronaldo, aki a maga speciális szerepkörével labdabiztosságban kiemelkedik a mezőnyünkből, hiszen CR átlagban tíz megmozdulásából csak egyszer adja el a labdát az ellenfeleknek, míg a további kilenc labdaérintéséből lövés vagy sikeres passz lesz. A tengely másik végén elmondhatjuk, hogy Jaime Mata, Poulsen vagy Haller esetében nagyjából minden második labdaérintésükből lesz labdavesztés, de ez természetesen nagyban abból következik, hogy csapataik sokkal pragmatikusabb játékra törekszenek, és nehezebb passzokkal akár kevesebb mennyiségű, ám veszélyesebb, direkt akciók kialakításán van a hangsúly.

A támadók csapatmunkájához hozzátartozhat ugyanakkor az is, hogy milyen hatékonysággal veszik ki a részüket a letámadásból és védekezésből. Így azt sem haszontalan figyelembe vennünk, hogy Alexandre Lacazette nevéhez átlagban 2 labdaszerzés fűződik meccsenként, de Florian Thauvin se sokkal marad el tőle ezen a területen, Sterling pedig ebben is nagyot fejlődött tavaly óta, hiszen nagyjából megduplázódott a sikeres közbelépéseinek a száma. A kiharcolt szabadrúgások tekintetében viszont mindenképpen figyelemreméltó, hogy a korábban említett nagy szervezőmunkát vállaló és sok csellel kísérletező trióból a Messi számára befújt faultok mennyisége lényegesen alacsonyabb idén is (2,1 meccsenként), mint a labdaszerzésekben egyébként egész aktív Neymar (3,3) vagy a Chelsea-ből Eden Hazard (3,4) ellen elkövetett (vagy legalábbis lefújt) szabálytalanságok mennyisége, ami különösen akkor érdekes, ha tudjuk, hogy az angol Premier League-ben a játékvezetők amúgy sokkal ritkábban fújnak a sípjukba, mint a többi topligában. A kiharcolt szabálytalanságok tekintetében utóbbi két játékoshoz egyébként csak Nicolas Pépé mérhető még, aki a szezon során már 5 tizenegyest hozott össze a Lille-nek.

Pépé körül nyüzsögnek is a kérők, hiszen viszonylag fiatal kora ellenére még nem kifejezetten magas az értéke. A transfermarkt jelenleg még "csak" 40 millió euróra becsüli, de persze a Lille ennél sokkal komolyabb bevétellel kalkulálhat az értékesítéséből, viszont Pépé biztosan könnyebben mozdítható, mint több hasonló életkorú tehetség. A világon a legtöbbre taksált Kylian Mbappé értékét például már 200 millió euróban határozza meg a német oldal az eddig elért eredményei, összegyűjtött tapasztalatai és életkora alapján, de a svájci CIES is 200-250 millió eurós értéket vizionál és akkor még a francia válogatottsággal és a körülötte kialakult hype-pal járó jelentős marketingértékről nem is beszéltünk.

A két ifjú támadó közötti különbség persze a teljesítményükön is tetten érhető. Bár nem is olyan nagy mértékben különböző feladatkörükben nagyon hasonló cselezési és passzmutató mellett Pépé a mezőnymunkából valamivel nagyobb mértékben veszi ki a részét és előkészítései is egy fokkal veszélyesebbek, Mbappé ugyanakkor gólérzékenységben, helyzetkihasználásban és labdabiztosságban is felülmúlja az elefántcsontpartit.

Mindemellett a posztunk fejlécében is látható, az angol, a német és az olasz bajnokságok góllövőlistáit vezető befejező csatárokról azt mondhatjuk el, hogy közülük a legtöbb nagy helyzet Lewnadowski előtt adódott eddig ebben a szezonban, aki viszont a nagy góltermése ellenére is gyenge hatékonysággal használta ki azokat, viszont kollégáinál valamivel veszélyesebb szituációkat képes teremteni csapattársainak, míg Piateknek volt szüksége a legkevesebb ziccerre a találataihoz, Agüero pedig hármójuk közül egyértelműen a legbiztosabb a labdával és a csapatjátékból is nagyobb mértékben veszi ki a részét.

Ha pedig a korábban már többször emlegetett szervező játékosok profilját is összevetjük, akkor abból látszik, hogy mindhármuk magas cselezési- és passzmutatói mellett Messi játékát a kapura való veszélyessége és eredményessége emeli ki, Neymar mezőnymunkája nagyobb vetélytársainál, Hazard viszont relatíve ritkán szerez akciógólt és előkészítései is kevésbé veszélyesek, ehhez azonban hozzá kell tennünk azt is, hogy a magasan a leggazdagabb bajnokságnak számító Premier League-ben feltehetően ő is szembesül a legnagyobb kihívással az ellenfelek részéről. Így aztán a nyárra prognosztizált esetleges klubváltásának az is a tétje lehet, hogy a következő szezonban vajon ő is kipróbálhatja-e magát egy a saját ligájából jobban kiemelkedő csapatban, és ha igen, akkor ott képes lesz-e játékának ezen vetületeit is fejleszteni.

comments powered by Disqus