A Bajnokok Ligája egyik elődöntőjében Milánó két matuzsáleme csap össze, közben az Európa-ligában a Juventus és a Roma van még versenyben ebben a szakaszban, a Konferencia-ligában pedig a Fiorentina, így a felszínes értékelések joggal zengik az olasz labdarúgás európai reneszánszát. Kicsit alaposabban szemügyre véve már cseppet sem ilyen rózsás a Serie A és közte a két milánói klub pillanatnyi helyzete, amíg azonban bűvös kelméjük pompát sugároz a közönség számára, kitüntetett privilégiumokat és elég jelentős támogatást kapnak. Ennek kivesézésére most egy szokatlanul személyes indításból vállalkozik ezen írás, ugyanakkor nem nélkülözi az általánosabb érvényű tanulságokat az európai labdarúgás berögzültségeiről.

(a cikk eredetije a bunteto.com-on jelent meg)

Mióta 2010-ben a FIFA odaítélte a labdarúgó-vb rendezését Katarnak, szakadatlanul záporoznak a kritikák a döntésre. A mainstream sajtót kizárólag a korrupciós megbélyegzés, az emberi jogokért való aggodalom vagy a megszokottól eltérő időpont miatti zsigeri felháborodás uralja, anélkül, hogy bármely tényezőt legalább megkísérelnénk több nézőpontból is megvizsgálni. Pedig ha nem is egy igazság, de a tájékozottság nyilván a végletek között rejtőzik, vessünk hát most egy pillantást az érem túloldalára is!

Egy évtizeddel ezelőtt nyerte meg meseszerű bajnoki címét a Montpellier HSC az épp katari kézbe kerülő Paris Saint-Germaint megelőzve, ami több szempontból még nagyobb szenzáció volt, mint a Leicester City sokkal nagyobb médiafigyelmet kapó angliai elsősége pár évvel később.

(a cikk eredetije a bunteto.com-on jelent meg)

Az RC Strasbourg alig egy évtizede egészen a francia amatőrfutball ötödosztályú bugyraiba süllyedt, idén viszont már az európai kupaszereplést érő helyeket ostromolja a Ligue 1-ben. Még ha a hajrában ki is csúszna a nemzetközi szereplés lehetősége az elzásziak kezei közül, az már biztos, hogy negyven éve nem látott magasságba emelkednek, miközben hűek maradnak az egyesület és a régió hagyományaihoz.

(a cikk eredetije a bunteto.com oldalon jelent meg)

A szezon háromnegyedénél nagy meglepetésre a Lille tanyázik a Ligue 1 tabellájának tetején, épp 10 évvel ezelőtt azonban nyert már bajnoki címet a klub egy nagyon fiatal csapattal, melyből több játékos is akkor alapozta meg ismertségét, a kispadon pedig az a Rudi Garcia kovácsolt belőlük összeforrott gépezetet, aki most a Lyon vezetőedzőjeként igyekszik utolérni egykori csapatát. 

A jelenlegi gárda több hasonlóságot is mutat az akkorival, érdemes hát visszaidézni, hogyan jutott fel a csúcsra 2011-ben egy valószínűtlenül fiatal és sokak által alulértékelt csapat, hogy aztán tehetségeit két év alatt szétkapkodják a nagyobb halak. 

Szürreális módon a második helyen áll a francia bajnokságban szinte ismeretlen játékosaival és tapasztalatlan edzőjével az RC Lens, mégpedig nem is akármilyen játékkal, hiszen mind támadó- mind védőstatisztikái alapján ott van a helye a liga legjobbjai között. Ehhez az kell, hogy a csapat minden tagja egyaránt hasznos fogaskerék legyen a játék minden elemében, a sztárallűröktől mentes támadók éppúgy hozzátesznek a mezőnymunkához, mint a középhátvédek az akciók felépítéséhez. Tavaly már újoncként is csak egy hajszállal maradt le Franck Haise gárdája a nemzetközi szereplésről, idén pedig több rutinnal felvértezve és az ország egyik leglelkesebb szurkolótáborával a háta mögött joggal pályázik akár a dobogóra is.

(A cikk eredetije a bunteto.com oldalon jelent meg)

A magyar válogatottnak nagyon régóta nem volt olyan magasan jegyzett klubban alapembernek számító játékosa, mint a tavaly BL-elődöntős RB Leipzig, így aztán joggal vetődhet fel a kérdés, hogy Gulácsi Pétert a világ legjobb kapusai közé sorolhatjuk-e?

(A cikk eredetije a bunteto.com-on jelent meg)