Szemezgetések a világ labdarúgásából

Statgalamb

Három hét – sic transit gloria mundi

2019. március 07. - Legris

Változatosan szorakoztató termékeket állítottak elő nekünk az európai BL-párharcok az elmúlt napokban, miközben az is újra bebizonyosodott, hogy a futballt körülvevő közeg tobzódik a szélsőségesen csapongó ítélkezésekben.

cl_3_weeks.png

Alig három héttel ezelőtt a Real Madrid egy idegenben megnyert városi derby, egy amszterdami győzelem és a kupaelődöntő első meccsén Barcelonában elért döntetlen után számtalan helyen emeltetett piedesztára és az épp két bajnoki döntetlent játszó katalánoknak a tabellán való utolérését is sokan emlegették. Alig három héttel később már csak alkalmatlan edzőről, bukott játékosokról, zűrzavarról hallani.

Alig három héttel ezelőtt számtalan helyről érkeztek szakértői vélemények, melyek szerint a PSG hatalmas szintet lépett, ebben az évben összejöhet az áttörés, Tuchel leiskolázta Solksjaert, Neymar nélkül jobbak a párizsiak, hiszen Mbappé már most a világ legjobbja. Alig három héttel később már azt tanulhatjuk meg, hogy a PSG a világ legnagyobb lúzere, Mbappé még nem érett a kihívásokra, a „katariak” (sic!) teljesen feleslegesen ölik a pénzt, sohasem érthetik meg a nyugat-európai futballmágia kvintesszenciáját.

A sűrű pálfordulásoknak a hátterében persze az áll, hogy egészen széles közönség hatalmas terjedelemben fogyasztja a futballtermékeket, valóságos szappanopera-áradatként ömlik ránk a komoly tőkebázis befolyásával felhype-olt csapatok minden apró-cseprő, ám a bulvársajtó működéséből ismert technikákkal a végletekig felnagyított eseménye - fogyasztói társadalom at its best. A hullámokat egyre szélesebb palettán meglovagló véleményforrások (ez az oldal és ez a poszt is nyilván) számára a leghatékonyabb alapelv: azonnal, egyszerűen, nagyot.

Mindeközben a nem létező igazságot alighanem mindig valahol a szélsőségek között érdemes keresni, hiába sarkallnak minket az egymást követő eredmények váltakozó narratívák megalkotására. Pedig jól tudjuk, hogy a futballban továbbra is nagyobb a véletlen szerepe, mint az erőviszonyok érvényesítésére több gólt/pontot szolgáltató más sportágakban. Hatványozottan igaz ez az egy-két mérkőzéses periódusokra, miközben a teljesen más stratégiát igénylő hosszabb távú ligarendszerekben markánsabban domborodik ki a hierarchia.

A jelenlegi elitista berendezkedésében a BL remek cirkusz, de főként az egyenes kieséses szakasza nem tűnik alkalmasnak arra, hogy táptalajt szolgáltasson fajsúlyos ítélkezések számára, sokkal inkább egyfajta páratlan szórakoztatás a rendeltetése, a fogyasztás fellendítése és persze leginkább a pénz termelése. Csakhogy a közvéleményt szorakoztató narratívák olyan nyomást gyakorolnak a marketing-erővonalak által befolyásolt egyesületekre, hogy követőik/szurkolóik/ügyfeleik kiszolgálására mégiscsak gyakran meghajolni kényszerül a közvélekedés által megtört józan ész. Ha pedig egy-egy szereplő ideig-óráig mégsem ül fel a zsigerien egyszerű véleményvonatra, könnyen elítéltetik. Kepát az oroszlánok elé! véli a kenyér helyett immár krémest majszoló cirkuszközönség, ha pedig nem ez történik, akkor nyilván a klub, az edző, a vezetés gyengesége, nota bene! filozófiájának hiánya válik nevetség tárgyává.

Az persze soha nem derülhet ki az egyre sűrűbb véleményforgatagban, hogy a racionalizálás-e a hatékonyabb stratégia, vagy ha a show megy tovább a maga medrében és jön a médiatálcákon felszolgált vérengzés, de ez voltaképpen nem is számít, hiszen újabb rövidtávú narrativák és ítélekezések folynak majd egymásba a továbbiakban is hétről hétre.

comments powered by Disqus