Megkezdődött a Bajnokok Ligája utolsó csoportköre, hiszen a következő évtől 36 csapatosra bővített mezőnnyel és teljesen új szisztémában rendezik majd meg a küzdelmeket. Az UEFA ettől nyilván nagyobb bevételt és izgalmasabb küzdelmeket vár a mostanság gyakran unalomba fulladó kvartettek helyett. A meccsek számának növekedése a pénzügyi várakozásokat bizonyosan beteljesíti, de több okból reménykedhetünk a fordulók érdekesebbé válásában is.

(a cikk eredetije a bunteto.com-on jelent meg)

Manapság kifejezetten szokványos és népszerű intellektuális póz lett a labdarúgást irányító szervezetek újításain fanyalogni (ha nem egyenesen felháborodni), így nem lepődhettünk meg, hogy a BL átalakítása kapcsán is többen kongatni kezdték már a vészharangot. A Guardian cikke a csapatok kettővel megnövekvő meccsszáma miatt a játékosok terheltsége miatt aggódik és a jelenlegi csoportkörnél is unalmasabb alapszakaszt vár, a The Athletic-en pedig maga Michael Cox is azt fejtegeti több kimutatással, mennyire kiszámíthatóvá vált a továbbjutók sorsa, majd hirtelen végkövetkeztetéssel arra jut, hogy a sorsolás szerepének csökkenésével valamint a meccsek számának a növekedésével még kevesebb esély lesz az új rendszerben a meglepetésekre.

Csakhogy a lebonyolítás megváltoztatása pusztán izgalmasabb küzdelmeket ígért, amit be is válthat, az európai futball súlyos kiegyenlítetlenségének enyhítése nem tartozik a célkitűzések közé, hiszen arra a formátum nem is lehet direkt hatással, csak más tényezők (ha legalább szándék látszana rá).

Mindeközben már az színesítheti a lehetőségek tárházát, hogy a továbbjutásért folyó küzdelem nem egysíkú csatákra fog koncentrálódni, mint a kvartettekben általában, hanem sokkal több tényezős kérdés lesz nagyjából hasonló erősségű csapatok között. Amit viszont a leginkább szem elől tévesztettek a brit szakírók az az, hogy nem csak a továbbjutás kivívásának lesz már jelentősége, hanem annak bebiztosítása után sem dőlhet majd kényelmesen hátra egyetlen csapat sem, hiszen minden meccs nagyban befolyásolhatja majd a kiinduló helyzetét később az egyenes kieséses szakaszban.

De nézzük pontosan, hogyan is.

Az új lebonyolítás

Előszöris azt kell leszögeznünk, hogy az elterjedt elnevezéssel ellentétben nem a sakkozóknál használt valódi svájci rendszert használják majd a Bajnokok Ligája lebonyolításánál, hanem annak csak egy lebutított formáját.

A lényeg, hogy a 36 csapatosra bővített mezőnyt ezentúl nem szeparálják el különálló csoportokba, hanem egyben kezelik majd, és csak a fordulók előzetes kisorsolásához osztják majd négy kalapba őket.

A könnyebb átláthatóság kedvéért nézzük meg, hogyan néznének ki ezek a kalapok az idei mezőnyre vetítve.

A 32-ről jövőre már 36 csapatosra bővülő főtáblán a négy új hely közül egy majd a hagyományos, öt éves UEFA-rangsoron ötödik helyezett országának jár majd, ami az előző szezon végeztével Franciaország volt, így az ottani bronzérmes Olympique Marseille is főtáblás lett volna selejtező nélkül, ha már most az új rendszert használnánk. Két további hely egy egészen új szempont szerint kerül kiosztásra, ugyanis a megelőző egyetlen évben a két legtöbb koefficienst gyűjtő országnak járna, tavaly ezek Anglia és Olaszország voltak, így az ő négy kvótájuk mellé a bajnokságaik ötödik helyezettjei is a BL-ben szerepelhetnének, nevezetesen a Liverpool FC és az Atalanta, ha már idén az új szabályok lennének érvényben. A négy új helyből csak egyetlen egy jut egy új bajnoknak a selejtezőkből, mivel idén a bajnoki ágon kvalifikáló négy gárda mellett a lengyel Raków Czestochowa kapott ki a legkisebb arányban a playoffban, tehetjük most őket az elképzelt idei főtáblánkra, mely a jelenlegi koefficiensek szerint az alábbi kalapokra tagolódna (a nyolc legerősebb liga bajnokának kiemelését megszüntetik).

Egy előzetes sorsoláson aztán nem csak a másik kalapokból kapnak egy-egy ellenfelet a csapatok, mint eddig a csoportok beosztásánál, hanem minden klubnak kisorsolnak majd 2-2 ellenfelet mind a négy kalapból (egyikükkel hazai pályán, másikukkal pedig idegenben mérik majd össze az erejüket). Így nagyjából egyforma összerősségű csapatokkal kell majd szembenéznie mindenkinek, vagyis az új fajta küzdelmek során nem kerülnek előnybe a magasra taksált gárdák azzal, hogy legfelülről például csak a 2., 3. és 4. kalapból kapnak ellenfelet, sem hátrányba az alacsonyabb besorolású klubok azzal, hogy nekik pedig jelenleg egy-egy 1., 2. és 3. kalapos ellenfelekkel kell megküzdeniük.

Azért a szerencsének természetesen lesz némi szerepe a sorsolás során, hiszen a fenti beosztásban egyáltalán nem lenne például mindegy, hogy a 4. kalapból valaki a Raków-val és a Young Boys-szal kerül össze vagy a Newcastle Uniteddel és az Union Berlinnel, de a három helyett nyolc kisorsolt ellenfél esetében több esély van arra is, hogy összességében kiegyenlítsék egymást Fortuna kegyei.

A nyolc forduló lejátszása után az összesítette tabella első nyolc helyezettje egyenesen a nyolcaddöntőbe jut, a 9-24. helyezettek pedig egy oda-visszavágós rájátszást játszanak még, hogy oda kerüljenek.

Az alapszakasz utolsó tizenkét helyezettje számára viszont véget ér az azévi nemzetközi szereplés, tehát a mezőny alsó negyede (8/32) helyett már a harmada búcsúzik (12/36). Annyiban is egyszerűsödik a helyzet, hogy a selejtezők után már nem lesz átjárás a különböző kupasorozatok között, senki sem kerül át például a BL-ből az Európa ligába, mint jelenleg a csoportharmadikok. Ezzel pedig az Európa-liga és a Konferencia-liga mezőnyének is megnőnek a lehetőségei és akár az ázsiója is, hiszen nem kell a felsőbb szintekről lecsorgó ászokkal megküzdeniük és jobb esélyekkel pályázhatnak a trófeaszerzésre.

Minden pont, minden gól számíthat

Az eddigiekből is látszik, hogy a legfontosabb helyezéseken a jelenlegi csoportrendszerrel ellentétben igencsak sok tényezős versengések alakulhatnak ki számos klub között, mégpedig nem is csak a kieső pozíciók elkerülése érdekében, ahogy brit értékelőink első ránézésre megítélték. Ha például egy toplklub be akar kerülni az első nyolc közé, hogy rögtön a nyolcaddöntőbe jusson, és így elkerülje az amúgyis feszes meccsnaptár további terhelését a 9-24. helyezettek rájátszásnak párosmeccsével, akkor nem sok hibázásra van lehetősége. Százszázalékos teljesítmény egyébként a BL-csoportkör teljes történetében is mindössze 11 alkalommal fordult elő, most a mérkőzések számának 6-ról 8-ra emelkedésével és az ellenfelek erősödésével még kisebb lesz erre az esély, hanem minden egyes pontnak és a gólkülönbségnek is hatalmas jelentősége lehet a versengésben.

Annál is inkább, mert ha hinni lehet a híreknek, akkor az egyenes kieséses szakaszban már egyáltalán nem lesz több sorsolás, hanem minden párosítást majd az alapszakaszban elért helyezés határoz meg, vagyis ha valaki el akarja kerülni a nehezebb ágat akár a legvégső szakaszban, akkor azt is az alapszakaszban kell bebiztosítania, akárcsak a kedvezőbb hazai pályás visszavágókat a párharcokban.

Ebből következően az sem fordulhat majd elő a jövőben, hogy a továbbjutását bebiztosító csapat hátradőlhet és elengedheti a hátralévő mérkőzéseit, hanem bizony előre kell gondolkodnia, ha nem akar a későbbiekben visszaütő kedvezőtlen helyzetbe kerülni. A végére a legtöbb csoportban beszürkülő kvartettek helyett a Nemzetek Ligájában már tapasztalható küzdelemre és számolgatásra van kilátás, még ha az ottani kiegyensúlyozottabb szintekre tagoltság nélkül is, az alapszakaszbeli helyezéseknek pedig hasonló jelentősége lehet, mint az amerikai major ligákban.

Ez azt is jelenti, hogy mindenkinek a saját kezében van a sorsa, így a sorsolás puszta szeszélye folytán már nem fordulhat elő olyan szélsőséges helyzet, mint tavaly, amikor a sorsolás szeszélyéből az egyenes kieséses szakaszban az egyik ágon terelődött össze a világ 8 leggazdagabb klubja közül 6, míg a másikra egy sem jutott közülük, és végül a mindössze a 14. legtehetősebb klubnak számító Internazionale úgy menetelhetett el a döntőig, hogy nála nagyobb cápával nem is találkozott.

Azt is fontos aláhúzni, hogy amikor a gólkülönbségnek és minden megszerzett pontnak megnő a jelentősége, az egyáltalán nem csak azt jelenti, hogy több kiütéses mérkőzésre van kilátás, hanem nagyon is komoly rangadókból kell majd a lehető legtöbbet kihozniuk a csapatoknak.

Több rangadó nagyobb téttel

Az első kalapos csapatok eddig csak a másik három kalapból kaptak egy-egy, papíron náluk könnyebb ellenfelet, egymással nem nagyon kerültek szembe a topklubok az egyenes kieséses szakaszig, vagy ha egy csoportba is kerültek, szinte mindig megosztoztak a két továbbjutó helyen. Most azonban nem csak annyiban színesedik a helyzet, hogy a topcsapatoknak például a negyedik kalapból egy ellenféllel szemben lejátszott két meccs helyett már két különböző gárdából is fel kell készülniük, hanem sokkal több csúcsrangadó is vár rájuk.

A hat csoportmeccshez képest a két új alapszakasz-meccs voltaképpen azt jelenti, hogy a saját kalapjából találkozik mindenki két olyan ellenféllel, amilyennel a csoportrendszerben nem, vagyis a topklubok is kettővel többször néznek farkasszemet hozzájuk hasonló nagyágyúval, mégpedig nagyon is komoly téttel bíró meccseken.

Hiszen ahogy már láttuk, most már nem oszthatja majd meg egy kvartett két favoritja a két továbbjutó helyet, mely után úgyis egy sorsolás határozta meg a további sorsukat. Az új lebonyolítás során az összes többi nagy riválisra is figyelniük kell, hogy minél jobb helyezést kiharcolva elkerüljék a rájátszás terheit és az egyenes kieséses szakasz további köreire jó pozíciót biztosítsanak maguknak.

Több PSG-Dortmundhoz hasonló rangadóra van kilátás a jövőre induló új rendszerben (fotó: psgtalk.com)

Azt nem tudjuk még, mennyire választják szét az alapszakaszban az egy országból indulókat, de még ha ez meg is történik, akkor is igencsak veretes nyolcas sorozatot tudunk felvázolni bárkinek a korábbi kalapbeosztás alapján. A címvédő Manchester City például megkaphatná az első kalapból ellenfélnek akár a Bayern Münchent és a Real Madridot, a második kalapból a Barcelonát és az Atlético Madridot, a harmadikból az AC Milant és egy rotterdami kirándulást a Feyenoord vendégeként, de még a negyedik kalapból sem lenne feltétlen kellemes tegyük fel az Union Berlin kihúzása után egy idegenbeli mérkőzés Marseille-ben. Még ha a legrosszabb forgatókönyv valószínűleg ilyen tisztán nem is áll össze, de az talán látszik, hogy élesesebb sorozatok várnak a nagycsaptokra is, mint a jelenleg számukra nagyon kényelmes BL-csoportokban.

De nem csak az élcsapatokra lenne igaz az éles rangadók számának a növekedése, hanem mindenkinek jutna két ellenfél nagyjából a saját súlycsoportjában, ami a csoportbeosztásoknál egyáltalán nem volt jellemző. A negyedik kalapba kerülő kiscsapatok számára is nagyobb jelentősége lehet minden pontnak vagy akár szűk vereségnek is az elitegyesületek ellen és még ha nem is nő meg az esélyük arra, hogy a mezőny első kétharmadába kerüljenek, az most már egy BL-rájátszásos ki-ki meccset érhetne számukra az Európa-ligás folytatás lehetősége helyett. De ha ez nem is jön össze és nagyobb nemzetközi figyelemre sem számíthatnának, a saját szurkolóiknak nagyon is fontos lehet, hogy nem minden ellenfelükkel szemben szinte teljesen esélytelenként lépnek pályára, hanem a negyedik kalapból sorsolt két társ ellen akár győzelmeket is gyűjtögethetnek a BL-főtáblán, amivel a továbbjutás reményét is életben tarthatják ideig-óráig.

Több meccs, több pénz

A csoportkör 96 meccsét az új lebonyolításban 144 meccses alapszakasz váltja fel, összesen pedig 125-ről 225-re emelkedik a találkozók száma. A közel duplájára növekvő televíziós közvetítés nyilván több bevételt is jelent, az UEFA a jelenlegi 3.6 milliárd eurós BL-bevételekről 4.6 és 4.8 milliárd közötti szintre tervezi emelni a szponzori és jogdíj-szerződéseit. Ez még akkor is reális célkitűzésnek tűnik, ha a csoportokra osztott, átláthatóbb rendszer helyett a nézők számára eleinte bizonyosan kihívás jelent majd az új szisztéma megszokása, ami az érdeklődés csökkenésével fenyegethet akár több meccs esetében, van azonban esély rá, hogy hosszabb távon javuljon a kezdeti bizonytalanság.

Minden fordulóban 18 meccset rendeznek majd, melyeket egy liga találkozóiként kell érzékelnie a nézőknek, így akkor juthat komolyabb reflektorfény a középmezőny és a hátsó zónák meccseire, amikor azok tétje az adott ország szurkolóin túl már a nagyközönség számára is kirajzolódik.

Közben a nagyobb bevételekből nyilván több jut majd vissza a résztvevő kluboknak is a díjazások formájában, ami hatással lehet a játékosok terheltségének kérdésére. A kezdetben tervezett 10 fordulós alapszakasz helyett végül csak 8 játékhét lesz, így a jelenlegi 6 meccses csoportkörről egy-egy csapat mérkőzéseinek a száma kettővel növekszik meg, illetve a rájátszásba kerülőknek akár további 2-vel, bár feltehetően ők pedig a sorozat legvégső szakaszában nem lesznek már érintettek. Ezzel együtt is annak a tendenciának az erősödése várható, hogy az elitklubok a rengeteg fellépésük miatt a kispadjaikra is jelentős összegekért vásárolt sztárokat, nagy tehetségeket igazolnak, hogy egy tervszerű rotációval tartsák frissen és élesen a teljes keretüket.

Ez egyébként okozhatja azt, hogy a tőkeerősebb klubok hatékonyabban tudják érvényesíteni anyagi előnyüket a szerényebb költségvetésűekkel szemben, akiknek a kezdőcsapaton túl már kevésbé marad majd büdzséjük a keret további tagjaira.

A lényegi problémák változatlanok

Az európai futball fő problémái ugyanis a BL lebonyolításának a megváltoztatásával nyilvánvalóan változatlanok maradnak. A Bosman-ítélet után az átigazolási piac szabadkereskedelmi rendszerré alakításával valóságos játékos-felvásárlási tápláléklánc alakult ki Európában, mégpedig meglehetősen berögzült hierarchiával. A topligák számára kiszolgáló szerepre redukálódott a többi bajnokság jelentősége a világ minden tájáról összevásárolt tehetségek begyűjtésében és felkészítésében, miközben az UEFA nem hogy nem enyhíti a helyzetet, hanem különböző elitista húzásaival az elmúlt évtizedekben tovább súlyosbította azt, különösen a Platini-érában. A pénzügyi szabályozások kizárólag a leggazdagabb elit felé irányítják az újabb befektetőket, így az azon kívüli egyesületek felzárkózását ellehetetlenítik és egyre mélyítik a szakadékokat, akárcsak a garantált BL-főtáblás helyek osztogatása, a pénzdíjazások és a koefficiens-számítás rendszere.

Mindezek következtében a kiegyenlítetlenség leglátványosabb jeleként Európa keleti fele gyakorlatilag eltűnt a BL térképéről. A már csak anyanyelvük okán is nemzetközileg leginkább ismert brit újságíróktól azonban aligha várhatunk erről szóló írásokat, hiszen ez nem csak számukra, hanem hazai olvasóközönségük számára sem érdekes téma. Az európai futball kiszámíthatóságáért sem szokás az elit és főként a Premier League gazdasági egyeduralmának felelősségét pedzegetni, hanem könnyebb és népszerűbb álláspont a közel-keleti befektetéseket hibáztatni, mintha ez a folyamat nem kezdődött volna meg már jóval korábban. Amíg viszont az UEFA nem csak nem tesz semmit a pénzügyi szakadékok enyhítésére, hanem az egyre privilegizáltabb helyek osztogatásával és a díjazásaival még hozzá is járul azok mélyítéséhez, addig dőreség lenne az új BL-lebonyolítástól bármiféle változást várni az érdemi kérdésekben. A súlyosbodó kiegyenlítetlenségek között is hozhat azonban érdekesebb küzdelmeket a 36-os főtábla, mint a jelenlegi kvartettek küzdelmei.