Tavaly októberben a párizsi sztáralakulat ellen kiharcolt döntetlennel debütált a Stade de Reims kispadján az akkor még csak 29 esztendős Will Still, akinek egyedi karriertörténetét gyorsan felkapta a média. Az új szezonban az apró, de annál innovatívabb klub bravúrosan rajtolt, szombat este pedig újra a PSG-t fogadja, hogy elfeledett, dicső múltjához hű évadot produkáljon a modern futballvilághoz alkalmazkodva is.

(a cikk eredetije a bunteto.com-on jelent meg)

Az első parittya

Igencsak borús idők jártak a Stade de Reims háza táján 2022 októberében, amikor két, a tabella alsó fertályában töltött szezon után az új idényben is 9 meccsen gyűjtött 7 pontjával kiesőhelyen állt a csapat és épp a magabiztosan vezető Paris Saint-Germaint készült vendégül látni. A reimsi klub szerény anyagi lehetőségeiből adódóan a megelőző nyáron megint fontos játékosok távoztak, mint az első számú kapus, Predrag Rajkovic, a védelem alapembere Wout Faes, a mali csatártehetség, El Bilal Touré és a legnagyobb értéknek tartott Hugo Ekitiké. Ráadásul az ominózus találkozón a spanyol vezetőedző, Óscar Garcia kislánya súlyos betegsége miatt nem tudott a kispadra ülni, így ifjú segítője, Will Still irányította a gárdát.

A belga-angol szakember azonban olyan sikeresen finomhangolta a csapatot egy jól dokumentáltan rugalmas 3-5-2-vé, hogy bravúros pontszerzés lett a vége és az addig meccsenként átlagban 3,1 gólt szerző párizsiak félelmetes támadóarzenálját jó időre egyetlen csapatként tudta lenullázni a Reims. Ebben persze még komoly szerepet játszott a szerencse is, hiszen a PSG két BL-meccs között kissé tartalékos felállásban lépett pályára, ráadásul a 41. perctől emberhátrányba kényszerült Sergio Ramos váratlan piros lapja miatt.

Ezután minimális vezetőedzői tapasztalata és akkor még hiányzó pro licensze ellenére állandó megbízatást kapott Will Still épp 30. születésnapja előtt, amit 18 meccses veretlenségi sorozattal hálált meg.

Végül egy nehézkesebb hajrá miatt csak a 11. helyen zárt a Reims, de ez is jelentős előrelépés volt a megelőző évekhez képest. A jelenlegi szezonban is úgy gardírozza a 4. helyre az egyre inkább a kedvére formálódó alakulatát Still, hogy a keret becsült értéke csak a 13. helyre predesztinálná, szombaton pedig újra a PSG meglepésével igyekszik rátermettségének újabb tanúbizonyosságát adni.

Ehhez elengedhetetletlen a mögötte teljes vállszélességgel kiálló klub is, melynek vezetősége a patinás múlt nosztalgiáján felülemelkedve vállalkozó szellemmel igyekszik kifejezetten kezdeményező kisvárosi projektet építeni.

Hullámzó pezsgőzés

Az 1931-es alapítású Stade de Reims az európai labdarúgás hőskorának egyik legjelentősebb klubja volt, mely nem csak 6 francia bajnoki címet szerzett az ötvenes évek táján, de 2 BEK-döntőt is játszott. A legelső, 1955/56-os kiírásban az akkor Vörös Lobogó néven szereplő MTK-t is kiverték, ahogy arról a csúcssorozat magyar hőseit számba vevő cikkünkben is megemlékeztünk, de a döntőben 2-0-s, majd 3-2-s vezetés után végül 4-3-ra kikaptak a Di Stéfano-féle Real Madridtól. A meccs után a legendás Raymond Kopa át is igazolt Reims-ből a királyiakhoz, de a vb-k gólrekordere, Just Fontaine is igen eredményesen helyettesítette, így az 1959-es BEK-döntőben ismét összetalálkozott a két gárda, hogy aztán újra a spanyolok diadalmaskodjanak 2-0-ra.

Ezután Kopa visszatért Reims-be, vele pedig az utolsó bajnoki címét 1962-ben nyerte a klub, de két évvel később már ki is esett az élvonalból.  Ezzel megkezdődött a Reims liftezése az osztályok között, mígnem 1991-ben egészen a harmadik vonalig süllyedt, majd csődbe is ment. Az egyesület minden vagyonát, trófeáját elárverezték, sőt az alkoholreklámok tilalmának új törvénye miatt még a címerét is betiltották, melyen egy pezsgősüveg volt látható utalásként a Champagne-vidékről származó italra.

Ebben a nehéz időszakban lett egy reims-i szállítócég tulajdonosa, Jean-Pierre Caillot előbb a csapat mezszponzora, majd elnöke és tulajdonosa, aki immár 20 éve gardírozza következetes gazdálkodással az egyesületet.

Egyetlen egyszer sem ragadtatta azóta túlzó költekezésekre magát a klub sem az átigazolási piacon, sem az ígért fizetésekben, hanem alternatív módszerekkel igyekszik a kisvárosi lehetőségekből a legtöbbet kihozni. Igaz ez akkor is, amikor éppen bajban van az egyesület és akkor is, amikor felcsillan előtte a szintlépés lehetősége, hiszen voltak mind a kapkodásra, mind a túlzó becsvágyra csábító időszakok.

A Stade de Reims az 1956-os BEK-döntő előtt, a labda mögött Kopa, a jobb alsó sarokban a betiltott címer (fotó: fcry.footeo.com)

Kisvárosi kreatívok

A másod- és a harmadosztály mezsgyéjén is imbolygott egy kicsit az egyesület, mielőtt Hubert Fournier irányításával 2012-ben 33 év után újra feljutott az élvonalba, ahol pár évre a középmezőnyben is meg tudott ragadni. Fournier azonban 2014-ben a Lyonhoz távozott egy gyors bukásra (ma már a francia szövetség szakmai igazgatója), a Reims pedig kicsit később újra visszacsúszott a másodosztályba. Sem ekkor, sem a visszajutás elszalasztása után nem esett azonban kétségbe Caillot stábja, hanem a következetes gazdálkodás mellett kitartva igyekezett folytatni a klubstruktúra fejlesztését.

A kispadra a korábban az utánpótlásban dolgozó David Guion került, aki nem csak visszaküzdötte a gárdát az élvonalba, de reaktív futballjával előbb a 8. helyezésig, majd a mezőny harmadik legfiatalabb keretével egészen a nemzetközi indulást jelentő 5. helyig emelkedett a tanítványaival. Közben az igazgatói székbe a feljutás évében az alig 37 esztendős, de ekkor már hat éve a klubnál dolgozó Mathieu Lacour került, a tehetségfelkutatásért felelős sportigazgató pedig a tulajdonos fia, Pol-Edoard Caillot lett.

Az európai kupaszereplés lehetőségétől majd gyors kudarcától sem szállt el a vezetőség, hanem innovatív technikákkal igyekszik vonzóvá tenni a klubot a közönség, a szponzorok és a kinézett tehetségek számára.

A különböző promóciós kampányok és kreatív bemutatóvideók hátterében rendszeresen megjelennek buborék motívumok, hogy emlékeztessenek a vidék pezsgővel való kapcsolatára, és hiába a direkt alkoholreklám tilalma, az 1999 után használt klubcímer is megidézte formájával és dizájnjával a pezsgősdugók tetejét, 2020-ban pedig egészen új és modern arculatot kapott a klub. Népszerű húzás a szurkolók körében az is, hogy az egyesülethez még a másodosztályban csatlakozó csapatkapitány, Younes Abdelhamid szerződéshosszabbítását már hagyományosan egy Caillot-val vívott uno-parti fordulataival jelentik be. Elég jó hírverést jelentett, amikor belefoglalták a zimbabwei Marshall Munetsi új szerződésébe, hogy minden futott kilométer után 100 euróval támogatják a hazájában működő jótékonysági alapítványát, és sokakat megmosolyogtattak azzal is, hogy Teddy Teuma megvételekor a BL megnyerésének esetére további 2 millió eurós záradékot foglaltak a szerződésbe.

A szponzori és televíziós bevételek emelkedése mellett a Stade Auguste Delaune alig 21 ezres befogadóképességű lelátói a nagyobb csapatok elleni rangadókra szűknek bizonyulnak (bár a regionális rivális Troyes most már másodosztályú, az egykori legnagyobb ellenlábas Sedan pedig már csak az amatőrök között szerepel), továbbá van a szurkolótábornak egy masszív, látványos koreográfiákat bemutató magja, ugyanakkor a városka 180 ezer lakosa a hírverések ellenére csak 14 ezer körüli átlagnézőszámot hoz egyelőre. Az összbevételeket mindenesetre sikerült 40 millió euró fölé tornázni, ami szerény büdzsé még a francia ligában is, így természetesen a játékosértékesítésekkel is meg kell ezt toldaniuk. Az elmúlt évtizedben a transzferpiacról is 40 millió eurót szereztek a kasszába, miközben felépítettek a korábban említetteken túl olyan játékosokat, mint a BL-győztes kapus Édouard Mendy, az El-győztes Grzegorz Krychowiak, a válogatott hátvéd Axel Disasi, a szenegáli Boulaye Dia vagy a mali Hamari Traoré.

Az ifjoncok mentorai és a belga szál

Az állandóan változó kerettel az utóbbi éveben David Guion után Óscar Garcia is hullámvölgybe került, így jött el Will Still ideje. Tavalyi berobbanásakor igencsak elhíresült a Belgiumban dolgozó angol házaspár gyermekének története, aki focizgatott ugyan a Sint-Truiden ificsapatában, de 17 évesen a Football Manager játék hatására az edzősködés felé fordult. Némi angliai utánpótlásedzői szárnypróbálgatás után épp az akkor másodosztályú Sint-Truidennél lett videóelemző, majd néhány további klubnál töltött asszisztenséveket követően a Beerschotnál örökölte meg először a karmesteri pálcát 28 évesen 2021 tavaszán. Hiába zárt azonban az antwerpeniek számára jónak mondható 9. helyen, végül nem marasztalták. A Le Havre jelenlegi vezetőedzőjének, Luka Elsnernek is volt rövid időre a segítője a Standard Liege-nél, de aztán Reims-ben kötött ki Óscar Garcia stábjában, hogy tavaly októberben átvegye az irányítást.

Az említett remek sorozata és a megakadás után nagy kérdőjel volt, hogyan muzsikál majd Still az új szezonban, hiszen megint fontos játékosok sorát veszített el a csapat a nyáron. Leginkább a 21 bajnoki gólt szerző Arsenal-kölcsön, Folarin Balogun elvesztése volt látványos, de legalább ilyen fontos láncszemek távoztak a középpályáról Dion Lopy és Jens Cajuste, a védelemból pedig Andreaw Gravillon személyében, de a hasznos tehetségek közül is tovább állt két utánpótlásválogatott szélső, a francia Alexis Flips és a holland Mitchell van Bergen valamint a koszovói csatár Arber Zeneli is.

Az újabb fontos távozók ellenére Still remekül formálja tovább az évek óta összeszokott magot és az új érkezőket hatékony elegyet alkotva a fiatal és a rutinos játékosokból.

A kapusposztot már tavaly átvette a szezon egyik nagy felfedezettjének bizonyuló ifjú Yehvann Diouf, akit még ifikorában csábították át a nagy ellenlábas Troyes-tól. A védelem tengelyébe a vezetőedzőjénél öt évvel idősebb marokkói csapatkapitány, a klubot már hetedik éve szolgáló Yunis Abdelhamid mellé újabb légiós érkezett Belgiumból.

Bár Reims nincs olyan közel a belga határhoz, mint Lille vagy Lens, a vezetőedzőn túl még 7 játékos érkezett a jelenlegi keretben a Jupiler Pro League-ből. A KAA Genttel kupagyőztes kenyai válogatott, Joseph Okumu 12 millió eurót kóstált a nyáron, míg a KAS Eupentől vásárolt elefántcsontparti Emmanuel Agbadou már az előző szezonban is a hátvédsor egyik pillére volt. Utóbbi egykori klubjától érkezett most az ifjú guineai jobbhátvéd, Ibrahim Diakité is, de a széleken inkább két másik belga, a Genttel még bajnoki címet is nyerő, de már öt éve Reims-ben légióskodó Thomas Foket és a négy éve Sint-Truidenből érkezett Thibault de Smet szerepelnek a legtöbbet. Belgiumból érkezett a középpályára az Union Saint-Gilloise máltai karmestere, Teddy Teuma is, a támadósorba pedig még tavaly nyáron érkezett 10 millió euróért a Genk bajnokcsapatában ragyogó statisztikákat produkáló Junya Ito.

Nála lényegesen fiatalabb honfitársa, Keito Nakamura csak sérülés miatt kényszerül kihagyni az utóbbi meccseket, de őt már nem Belgiumból, hanem Ausztriából igazolta nyáron a Reims, akárcsak a 19 éves elefántcsontparti csatárt, Oumar Diakitét, aki az előszezonban ontotta a gólokat, de a bajnokságban még csak egyszer talált a hálóba. Sokkal hasznosabb a több nagy klub orra elől az Ajaxtól elhozott 21 éves dán támadó, Mohamed Daramy, míg a zimbabwei cirkáló, Marshall Munetsi a középpályáról ér fel sokszor az ellenfelek kapuja elé. A biztosítást a holland Azor Matusiwa mellett egyre többször a tavaly még a Le Havre feljutásában oroszlánszerepet játszó 21 éves marokkói ifjonc Amir Richardson oldja meg, aki gyorsan közönségkedvenc lett Reimsben is.

A Reims kezdőcsapata a Lorient elleni bajnokin (youtube @Ligue1UberEats)

Az acélkemény visszatámadás stratégiája

Az ominózus PSG elleni bemutatkozó meccsén három védővel állította fel a csapatát Will Still, de már ott átváltott egy sajátságos 4-2-2-2-es formációra, melynek két támadója sokat nyitott a szélek felé. Ennek különböző 4-2-3-1-be hajló verzióival játszották le a tavalyi szezont nagyját és ugyanígy kezdték a 2023/24-es évadot is.

Csakhogy az első nyolc fordulóban 1,37 gólt kaptak meccsenként, ami a tavalyi, 0,89-es Still-produktumhoz képest komoly visszaesés. Így amikor a legfontosabb védekező középpályás, Matusiwa sérülést szenvedett, visszatért a csapat a három védős felálláshoz. Ez jó húzásnak bizonyult, hiszen az azóta lejátszott három meccsen egyetlen gólt kaptak a reims-iek és 7 pontot gyűjtöttek, ezzel pedig feljöttek a negyedik helyre a tabellán.

Hiába a labda nélkül formált 5-3-2-es alakzat, a védelem hatékonyságát nem a mély blokk adja, hanem elsősorban a labdavesztések utáni agresszív visszatámadás, mely a topligák legtöbb közbelépését eredményezi.

A tavalyi 18,5-ös meccsenként átlagról már 19,9-re emelték a szereléseik számát, a megelőzésekét pedig 10,4-ről 11,4-re, így a Reims bajnokijaira jutó 31,3 védekező közbeavatkozásnak pillanatnyilag nincs párja egyik élbajnokságban sem. A hatékonyságról az is jól árulkodik, hogy mindeközben a harmadik legkevesebb szabálytalanságot követi el a csapat a francia ligában.

Tavaly a közbelépések topligás rangsorán még csak a 15. helyen végzett a Reims, amihez képest az előrelépést az eredményezi, hogy a középhátvédek is aktívabban felléphetnek az átmeneti fázisokban a visszatámadásokhoz, hiszen marad még biztosító társ mögöttük. A megelőzések tekintetében Matusiwa mellett két középhátvéd, Agbadou és Okumu a legaktívabbak a csapatban jelenleg, miközben leghátul biztosítva a csapatkapitány Abdelhamid tavaly is a liga legtöbb blokkolt lövésével segített ki sok szorult helyzetből. A Reims gegenpressingjének intenzitása 54,7%-os idén, aminél csak a PSG tud magasabb értéket felmutatni a Ligue 1-ben.

A gyors támadások és a Junya Ito-faktor

A visszatámadás sikerességéhez az is kell, hogy nem csak védekezésben, hanem támadásban is a gyors tranzícióra helyezi a hangsúlyt a csapat és kompakt formációban igyekszik azonnali veszély kialakítására. Ebből természetesen adódnak eladott passzok, elveszített cselkísérletek, de ez sem jelent gondot. A teljes francia mezőny legtöbb labdavesztését ugyanis úgy produkálja a Reims, hogy azok a kapujuktól távolabbi területeken következzenek be, ahol érdemes kecsegtető helyzet reményében kockáztatni szűk területeken.

Ha pedig nem jön be a kockáztatás, a magasra érkező védelmi vonallal épp az ezek utáni visszatámadások adják a reims-i játék lényegét, így ezen labdaeladásokat nem is hibának, hanem a stratégia szerves részének érdemes tekintenünk.

A magas letámadási statisztikájuk is a 3. a ligában, és a szélsők felfutásaival sok játékos tud csatlakozni az akciókhoz, mégsem az ilyen labdaszerzésekből alakítanak ki elsősorban helyzeteket, hanem a középpályáról gyorsan feljuttatott labdákkal. Mégpedig leginkább a szélek, és különösen a jobb oldal felé koncentrálnak, hiszen ide mozdul ki rendszeresen Junya Ito, aki mára a Reims támadásainak legfontosabb fogaskereke lett. Az előző szezonban is a harmadik legtöbb kiugratás az ő nevéhez fűződött Franciaországban, most pedig a harmadik legtöbb progresszív passz is őt célozza (csak Ousmane Dembélé és Kylian Mbappé kap több indítást). Ezekből Ito 3,1 xA-nyi veszélyességű helyzetet teremt, ez pedig a második legerősebb mutató a bajnokságban, de egyébként az ifjú Daramy is ott van ezen listán az élmezőnyben.

A támadások színesedését jelzi, hogy Teddy Teuma átlövései veszélyesebbek, mint korábban bárkinek a csapatból. A máltai válogatott nagy mezőnymunkája mellett ugyanis 1.5 xG-nyi helyzetveszélyességből ért el 4 gólt, ez a felülteljesítés pedig a harmadik legjelentősebb a ligában. Ugyanakkor a legfontosabb vezérelv a támadások során is a hatékonyság, így a kapura lövéseknek csak 34%-a távoli kísérlet, miközben egészen magas aránya, 12%-a az ötösön belülre kijátszott akció befejezése.

A mese bizonytalan befejezése

A korábban a bennmaradásért küzdő kisvárosi klub most már a nemzetközi szereplésről álmodik, ehhez pedig most a PSG orrát kellene újra megfricskáznia, mely a BL halálcsoportjában való kemény küzdelem után egy lélektanilag fontos győzelemmel szeretne fellélegezni a rá nehezedő nagy nyomás alól.

Tavaly Will Still gárdája a visszavágón is elorozott egy pontot az utolsó percben Párizsban, vagyis egyelőre veretlen az ifjú edző a fővárosiakkal szemben.

Az is érdekes adalék Stillről, hogy a Lorient elleni kiállítását követően nem azért kereste meg a meccs után a játékvezetőt, hogy José Mournhóként rázúdítsa dühét, hanem hogy elnézést kérjen tőle. A legutóbbi fordulóban eltiltása miatt így is öccse, Nicolas Still helyettesítette Nantes-ban az oldalvonal mellett – mégpedig győzelemmel (miközben szintén vezetőedző bátyjukat, a 33 éves Edward Stillt nemrég rúgták ki a belga élvonalbeli Kotrtijktól).

A PSG ellen már visszatérhet Will Still a kispadra, de így is kevés tényező szól csapata sikere mellett, hiszen a futballban csak ideig-óráig szoktak meginogni a párizsiakhoz hasonló Góliátok. De akármi is lesz ennek a meccsnek az eredménye, Still reims-i munkássága már így is jó figyelemfelkeltés volt a számára, így nem vennénk mérget rá, hogy kitölti 2025-ig szóló szerződését Champagne-ban, hanem magasabb szintre léphet. És ki tudja, egyszer talán gyerekkora óta rajongott csapatát, a West Hamet is irányíthatja majd a jövőben.