Bár még nem teljesen bizonyos a magyar válogatott kvalifikációja a jövő évi Európa-bajnokságra, gyakorlatilag történelmi magasságokban szerepel a Rossi-legénység és rég nem látott összeomlás eredményezhetné csak, hogy ne jusson ki egyenes ágon a tornára. A csoportelső kiléte voltaképpen nem is jelentős kérdés, hiszen a kiemelés során a harmadik kalapban is igen veretes társaság látszik összegyűlni, miközben Európa két elitválogatottjának még igencsak csipkednie kell majd magát a novemberi zárófordulókban is, ha nem akar kellemetlen helyzetbe kerülni.

(a cikk eredetije a bunteto.com-on jelent meg)

Biztos és szinte biztos kvalifikációk

Bár november közepén lesz még két forduló, sok kérdés eldőlt már az Európa-bajnokság selejtezőiben, és nyolc válogatott már matematikailag is biztosította a helyét a rendező Németország mellett a 24 csapatos mezőnybe. Ilyen természetesen a selejtezősorozat két százszázalékos csapata, a viszonylag szerencsés ellenfeleket kapó Portugália és a még a hollandokat is kétszer legyőző Franciaország, de nyugodtan készülhet már az olaszok helyzetét alighanem a legkeményebb csoportban megkeserítő Anglia, a Norvégiát faképnél hagyó Spanyolország és Skócia, a svédek mélyrepülését kihasználó Belgium és Ausztria, illetve a horvátok bukdácsolásával élni tudó és egymás után harmadszor kvalifikáló Törökország. Ugyanakkor több csapat számára is már csak formaságnak tűnik a kvalifikáció bebiztosítása a novemberi fordulókban.

Számunkra természetesen a legfontosabb, hogy egyetlen pont választja el Magyarországot a kvalifikációtól, de voltaképpen a hátralévő két meccs elvesztése sem jelentene automatikus kiesést.

Az eddig látottak alapján persze a magyar válogatottnak ennél vérmesebbek a reményei, de erre majd még később vissza is térünk. Hozzánk hasonlóan Szerbiának is könnyen meglehet végre a 2000 óta hiába várt kvalifikáció a Bulgária elleni zárómeccsük eredményétől függetlenül is, ha Montenegró nem vált fenevad üzemmódba. Hollandia is biztosan utazhat Németországba akár hazai írek elleni vagy egy gibraltári győzelemmel, hiszen az egymás elleni mérkőzéseken alulmaradó görögöknek már csak egy franciaországi fellépése van hátra.

A velünk együtt zsinórban harmadik Eb-jére készülő Szlovákiának is egyetlen pont kell már csak hazai pályán Izland vagy akár Bosznia-Hercegovina ellen, de az is csak akkor, ha Luxemburg mindkét hátralévő meccsét megnyeri. Elsőre szorosabbnak tűnhet az E-csoport állása, mivel azonban az edzőváltás után is pocsék selejtezősorozatot produkáló Lengyelországnak már csak egy meccse van hátra, így még ha azon le is győzi hazai pályán Csehországot, utóbbiak akkor is visszaelőzhetik őket egy Moldova elleni győzelemmel és a csehek a kontinensbajnokság résztvevői lehetnek egymás után hetedszer is. A csoportjuk élén mindeközben a brazil Sylvinho irányítása alatt váratlanul megtáltosodó Albániának egyetlen pontocska hiányzik még a Feröer-szigetek vagy Moldova ellen, hogy 2016 után második Eb-jére is kijusson a válogatott.

Akad ugyanakkor a tízből még négy csoport, melyben a zárófordulók még tartogathatnak éles küzdelmeket.

Az utolsó szoros küzdelmek

Az előzetesen is erősnek tűnő C-csoportban a címvédő Olaszországnak még csipkednie kell magát, hogy elkerülje a nagy lebőgést és hét Eb után ne jusson ki egyenes ágon a kontinenstornára. Ehhez előbb a vb-selejtezők rájátszásából keserű emlékeket idéző Észak-Macedóniának kell visszavágni hazai pályán, ha azonban ez sikerül, akkor Ukrajna vendégeként (pontosabban Leverkusenben) is szükségük lesz még Luciano Spalletti tanítványainak legalább egy döntetlenre.

A vb-bronzérmes Horvátország számára minden kényelmesnek tűnt októberig, az elmúlt egy hétben azonban kikaptak hazai pályán Törökországtól, majd idegenben Wales-től is Harry Wilson duplájának köszönhetően. Így aztán Zlatko Dalic tanítványainak novemberben több pontot kell szerezniük Lettországban és az örmények ellen, mint a walesieknek Örményországban és a már biztos kvalifikáló törökök ellen hazai pályán. Ha ugyanis Wales nem hibázna ezen a két találkozón, akkor szintén egymás után harmadszor kvalifikálna a kontinenstornára és a horvátok (egyelőre) hoppon maradnának.

Az I-csoportot valójában Izrael helyzete kavarja meg leginkább, hiszen a gázai konfliktus miatt elmaradt a válogatott egy mérkőzése, és még az is kérdés, hol tudják novemberben lejátszani a hazai találkozóikat. Márpedig azok sorsdöntő csaták lesznek épp a két legnagyobb rivális, előbb Svájc, majd Románia ellen. A végén még egy andorrai fellépés is vár Eran Zahaviékra és a koszovói fellépésüket is pótolniuk kell valamikor. A körülményeket figyelembe véve tehát igen nagy bravúr lenne egy megfelelő sorozat az ország első Eb-részvételéhez. A két jelenlegi éllovas egyébként még egymással is összecsap, de Svájc egy Koszovó elleni hazai meccsen is növelheti akár az esélyeit zsinórban harmadik Eb-jére, míg Romániának már csak az ellenlábasokkal szemben kell kivívnia a legutóbbi blama után a visszatérést a kontinenstornára, de a kedvezőbb pillanatnyi pozíciója miatt ehhez akár döntetlenek is elegek lehetnek.

A selejtezők sorsolásánál a második kalapba keveredő finnek elég könnyűnek találtattak a H-csoportban, melyet Kazahsztán remeklése kavart meg leginkább. Az orosz Magomed Adijev által irányított gárda San Marino ellen felzárkózhat hazai pályán a két éllovasra, hogy Szlovéniában akár egy ki-ki meccsen csapjon össze egy történelmi Eb-kvalifikációért, igaz, győzelmi kényszerben. Ezelőtt ugyanis a csoport rangadóján Dánia fogadja majd a 2000 után második kontinenstornájára vágyó Szlovéniát, ahol a győzelem továbbjutást ér, de a dánok még annak elmaradása esetén is javíthatnak Észak-Írországban.

Mindent egybe véve azért nagyon valószínű, hogy nem lesz újonc a 2024-es Eb-n és az UEFA 55 tagországa közül 20-nak a válogatottja továbbra sem élheti meg a kontinentális szereplést annak ellenére sem, hogy immár harmadszor 24 tagú a mezőny. Ez esetleg még változhat azonban a Nemzetek Ligájának playoffjában, hiszen ott három további kvóta kiadó még.

A vigaszágra apellálók

A három ág közül természetesen a C-liga playoffjában fordulhat elő leginkább, hogy újonc jut be az Eb-mezőnyébe. Szinte biztosak már a résztvevők a Nemzetek Ligája ezen a szintjén, így az is, hogy a szebb napokat megélt, de súlyos válságban lévő Bulgária immár sorozatban ötödször is kénytelen lemondani a kontinenstornáról a mezőnybővítés ellenére is. Viszont a már szinte bizonyos négy induló közül hárman is lehetnének debütánsok siker esetén, bár a legjobb esélyekkel épp a 2012 után végre visszatérni vágyó Görögország vág neki a párharcoknak, még ha a többi kandidáns is jelentős fejlődést mutatott az utóbbi években és a selejtezősorozatban is. A 2004-es aranyérmes az elődöntőben Athénban a már méltatott Kazahsztánt fogadja nagy valószínűséggel, míg a másik ágon Luxemburg látogat az itteni négyes közül egyedüliként az egyenes ági kvalifikációban már nem is reménykedő Grúziához.

Az egy meccses összecsapások továbbjutói pár nappal később a fináléban szintén egyetlen ki-ki meccsen döntik el az Eb-kvalifikáció sorsát 2024 márciusában, mégpedig a sorsolt pályaválasztó stadionjában.

A Nemzetek Ligájának a másik két szintjén jóval kacifántosabbak a kilátások a rájátszásra, de az már biztos, hogy Svédország lemarad a menekülőútról és hat torna után, tehát 1996 óta először nem lesz ott az Európa-bajnokságon. A Nemzetek Ligájában velük egy kvartettben szereplő Norvégiának is kisebb fajta csoda kellene a playoffba való bejutáshoz, hiszen a szerbek mögött lemaradtak az NL-csoportelsőségről, a selejtezősorozatban pedig az egyenes ági kvalifikációról is a spanyolok és a skótok mögött. Erling Haalandéknak már csak akkor maradna reményük az Eb-re való visszatérésre 2000 után másodszor, ha elbukná az Izraellel szembeni versengést novemberben Románia, mely utóbbiak végleges búcsúját jelentené. Valószínűbb azonban, hogy az NL-csoportját megnyerő Bosznia-Hercegovina mellett Izrael is a B-liga playoffjában szerepel majd, mégpedig az alapszakaszban nyújtott jó teljesítménye miatt az elődöntőben hazai pályán.

Az A-ligából a korábban említett valószínűségek miatt csak két csapat nem vívja ki az egyenes ági kvalifikációt és apellál majd így az NL-rájátszásra, mégpedig nagy valószínűséggel Lengyelország és Wales (vagy ha sikerült maguk mögött tartaniuk a horvátokat, akkor utóbbiak). A szabályok értelmében ezt a négy csapatos rájátszást egyrészt a D-liga legjobbjával egészítik ki, azaz Észtországgal, melyet a magasabbra rangsorolt A-ligás résztvevő fogadhat. Másrészt a B-ligából kerülhetne ide egy negyedik csapat, annak kilétét viszont az ottani nem csoportgyőztesek közül valamiért nem a ranglista-sorrend, hanem egy sorsolás dönti majd el. Vagyis azt majd csak Fortuna dönti el, hogy valószínűleg Finnország, Ukrajna és Izland hármasából melyiküknek kell az A-liga rájátszásában szerepelni és melyik kettő maradhat a B-ligában, hogy megküzdjön a már említett Izraellel és Bosznia-Hercegovinával, akiket a csoportgyőztes státuszuk a feljebb sorsolástól is megvéd.

Itt jegyezhetjük meg, hogy ha Ukrajna mégis meglepné novemberben Olaszországot, és Horvátország sem tudná visszaelőzni Wales-t, akkor igen pikáns összecsapás is kialakulhatna az A-ligás playoffban, és könnyen elvérezhetne a címvédő a selejtezőkön, ami korábban csak az 1984-es francia Európa-bajnokokkal fordult elő, amióta a tornalebonyolítás létezik (1980). Olaszország utoljára amúgyis 1992-ben, tehát 32 éve maradt le a kontinensbajnokságról, Horvátország pedig létrejötte óta csak egyetlen egyszer, még 2000-ben.

Sorsolás és kiemelése

Mivel lassan kialakul a jövő évi Eb mezőnye, egyre nagyobb a rálátásunk arra is, hogyan alakulhat a kontinenstorna hat csoportjának sorsolása. Ehhez a kiemeléseket nem koefficiensek alapján határozzák meg, hanem egyszerűen a selejtezőcsoportokban elért eredmények alapján sorolják be a résztvevőket majd négy kalapba. A hét darab öt tagú csoportnak a továbbjutói esetén természetesen minden mérkőzést számításba vesznek, a három darab hat tagú csoport továbbjutóinál viszont az utolsó helyezettek elleni eredményt ebben a rangsorban kizárják, így végül mindenkinek 8 mérkőzése alapján állítják fel a teljes rangsort.

Ennek alapján az első kalapba a rendező Németország mellé az öt legerősebb csoportgyőztes kerül majd, így Portugália már biztosan, de az is szinte bizonyos, hogy igencsak illusztris társaságot alkot majd itt még Franciaország, Anglia, Belgium és Spanyolország is, hiszen utóbbiaknak eggyel több meccsük van vissza, mint az őket a rangsorban pillanatnyilag egyetlen ponttal megelőző törököknek.

Legalább egy patinás egyesület tehát biztosan a magyarok csoportjában lesz, hiszen a litvániai döntetlen azt is jelentette, hogy ha Magyarország meg is nyeri a csoportját, akkor is a második kalapba kerül. Itt a maradék csoportgyőztesek, azaz nagy valószínűséggel Albánia, Törökország, továbbá feltehetően Szlovénia (vagy Dánia) és Románia (vagy Svájc, esetleg Izrael) mellé egyetlen csoportmásodik fér még be, ami a legnagyobb valószínűséggel Ausztria lehet, bár Skócia még akár utol is érheti nyugati szomszédjainkat.

Ha tehát a magyar válogatott a hátralévő két fordulóban lecsúszik a csoport első helyéről, akkor viszont Szerbiáé a második kalap és Szoboszlaiéknek alighanem a harmadik maradna. Itt is nívós társaság jöhetne össze, hiszen Hollandia szinte biztosan ide kerül, de Dánia és Csehország mellett Horvátországra és Olaszországra is igen nagy esély van, vagy bukásuk esetén az őket megelőző Wales-re és Ukrajnára.

Valójában tehát könnyen lehet, hogy a harmadik kalapba erősebb ellenfelek kerülnek, mint másodikba, vagyis a magyar válogatott számára nem feltétlenül lenne az sem kedvezőtlen, a legfontosabb kérdés azonban az lehet, hogy a negyedikből ki kerül majd a válogatott kvartettjébe.

A Nemzetek Ligája playoffjából kvalifikáló csapatok ugyanis a szabályok szerint a negyedik kalapba kerülnek, tehát az A-liga rájátszásának győztese is együtt például a papíron jóval gyengébb színvonalat képviselő B- és C-liga kijutójával és a selejtezőcsoportok három leggyengébb csoportmásodikjával. Márpedig nagyon nem mindegy, hogy a nagy valószínűséggel ide kerülő Szlovákiát, esetleg Görögországot, Romániát vagy akár adott esetben Horvátországot vagy Olaszországot sorsolják az Eb valamelyik kvartettjébe.

A ceremónia egyébként december 2-án este 6 órákor kezdődik majd Hamburgban. a 10 Eb-rendező város egyikében, az időpontot pedig azért is érdemes megjegyezni, mert szinte bizonyosan érintett lesz a sorsolásban a magyar válogatott is.

Kedvező magyar kilátások

Miután 44 év várakozás után 2016-ban Magyarország visszatért az Európa-bajnokságra, immár tehát szinte bizonyos, hogy sorozatban a harmadik kiírásban is részt vehet a válogatott. A jelenleg egy pontos hátrányban lévő Szerbia ugyan az első helyet még akár átveheti, de számukra már csak egyetlen találkozó van vissza Bulgária ellen hazai pályán, miközben mi egy bulgáriai kirándulás után még hazai pályán fogadjuk Montenegrót.

Utóbbiak már csak akkor érhetnek be pontban minket, ha vereséget szenvedünk Szófiában, Montenegró pedig előbb legyőzi Litvániát hazai pályán, majd a zárókörben még a Puskás Arénában is diadalmaskodik. Ha ez a kellemetlen forgatókönyv megvalósulna és mindeközben a szerbek is hoznák a maguk meccsét a bolgárok ellen, akkor sem búcsúzna feltétlenül az Eb-álomtól a csapat, hiszen a legutóbbi sikeres NL-szereplések révén az A-liga rájátszásában még megküzdhetne egy kvalifikációs helyért, bár ott már igen kemény ellenfelek jöhetnének szembe.

Az eddig látottak alapján azonban ilyen összeomlástól nem kell tartanunk, hiszen ha a litvánok elleni pocsék első félidő alaposan el is maradt a mostanában megszokott teljesítménytől, ott is voltaképpen idejében vissza tudott kapaszkodni a magyar válogatott.

Olyannyira, hogy a mostani sorozatban eddig elért 2,33 meccsenkénti átlagpontszámhoz fogható teljesítményt 38 éve nem produkált a magyar válogatott nagy világesemény selejtezőiben, de előtte se sokszor.

Akkor az 1986-os világbajnokságra jutott ki a Mezey György által irányított gárda, mely a megnövekvő várakozások közepette végül keserű kudarccal zárult, most azonban talán az elvárások is reálisabbak maradhatnak és a fejlődés is lehet tartósabb. Különösen biztató a jelenlegi teljesítmény során, hogy még a Litvániában váratlanul benyelt két hazai találat ellenére is csak 0,67 gólt kap a magyar válogatott meccsenként, ami rekordnak számít vb- és Eb-selejtezős szerepléseink történetében.

Mindebben persze a Nemzetek Ligája sikereknek köszönhető első kalapos kiemelés és a sorsolás is nagy segítség volt, de a Marco Rossi vezette magyar csapat eddig jól alkalmazkodott a nehézségekhez és különösen jól élt az adódó lehetőségeivel. Nagy valószínűséggel tehát érintett lesz a december 2-i hamburgi sorsoláson is, ahol akár a második, akár a harmadik kalapból vár ellenfeleket végül, nem fog megijedni senkitől, hanem alapos felkészüléssel, és ami talán még fontosabb, a közönség túlzó elvárásai nélkül várhatja majd a legkeményebb ellenfeleket is a jövő évi tornán.