A KRC Genk csapatának a vendége lesz csütörtök este a Ferencváros a Konferencia-liga csoportkörének harmadik fordulójában a továbbjutás szempontjából is kulcsfontosságú összecsapáson. A belgák egy nehézkes szezonrajt után igencsak magukra találtak mostanában és főként idegenben nagyon veszélyes ellenfelek, a hétvégén azonban megszerezték első hazai bajnoki sikerüket is, így igen vérmes reményekkel várják a zöld-fehéreket a Cegeka Arenában, mégpedig egy régi “jó” ismerőssel a támadósorukban.

(a cikk eredetije a bunteto.com-on jelent meg)

Magyar szálak a presztízs megalapozásánál

Ahogy arra a klubot részletesebben bemutató márciusi cikkünkben is kitértünk már, a KRC Genk nem tartozik Belgium hagyományos nagycsapatai közé (FC Bruges, Anderlecht, Standard Liege), hiszen csak 1988-ban jött létre a város két, akkor épp másodosztályú csapatának egyesüléséből. Az új szervezet azonban az ezredfordulóra már az ország labdarúgásának meghatározó egyesülete lett a városka alig 60 ezres lakossága és a klub szerény büdzséje ellenére, amit 4 bajnoki cím és 5 kupagyőzelem is jelez - nem egyszer magyar főszereplőkkel.

Az 1999-es első bajnoki diadal legendássá váló kapusa ugyanis Brockhauser István volt, de jó párszor pályára lépett az első aranyérmes gárdában Horváth Ferenc is. Egy évtizeddel később az újabb bajnoki trófea begyűjtésekor a középpályán Tőzsér Dániel számított alapembernek egy bizonyos Kevin De Bruyne nevű tinédzser mellett, miközben egy másik tizenéves tehetség, Thibault Courtois mögött Köteles László volt a tartalékkapus, aki pedig a rákövetkező szezon meglepetésszerű BL-menetelésének lett az egyik legnagyobb hőse.

Ha pedig már a saját nevelésű tehetségek szóba kerültek, a KRC Genkkel kapcsolatban elsősorban a fantasztikus utánpótlásképzésüket és megfigyelői hálózatukat kell kiemelnünk, hiszen a Bosman-ítélet után nagyon hamar rájöttek, hogy a megváltozó futballvilágban a hozzájuk hasonló helyzetű kluboknak az lehet az egyetlen esélye az érvényesülésre, ha az üzleti cápák által állandóan elhalászott játékosokat folyamatosan felfedezett és képzett tehetségekkel pótolják. Közöltünk már külön cikket a 2003-ban létrehozott akadémia vezetőjéről és alapelveiről, melynek nem csak az említett De Bruyne és Courtois, de Leandro Trossard, Yannick Carrasco vagy Timothy Castagne kinevelését is köszönheti a belga labdarúgás, miközben a nagyon korán kiépített, a világ minden tájára kiterjedő megfigyelői hálózatuk révén számos külföldi tehetség számára is ugródeszkát jelentett a Genk a topligák felé. Ezt nem csak a felkutatás és a szakmai képzés révén teszik meg, hanem nagyon fontos hangsúlyt kap a kisvárosban a befogadó légkör megteremtése és a további karrier nyelvi és kulturális megpróbáltatásaira való felkészítés is.

A legutóbbi világbajnokságon is hét Genk-nevelés vett részt, aminél CIES kutatóintézet kimutatása szerint csak három európai klub tudott többet felmutatni, de a mostani időszakban is ugyanezek a tendenciák rajzolódnak ki.

A keretet most sem nagy pénzért vásárolt ismert nevek, hanem a világ eldugott zugaiból, radar alatt megszerzett hasznos játékosok, egészen fiatalon elcsábított és busás transzferekre fejlesztendő tehetségek illetve saját nevelésű ifjoncok alkotják.

Utóbbi kategóriát dicséri, hogy a mögöttünk álló októberi válogatott periódusban nem kevesebb, mint 32 akadémistájuk szerepelt a különböző belga korosztályos válogatottakban. Közülük ráadásul többen gyakran szerepet kapnak a Genk felnőtt csapatában is, hiszen a keret átlagéletkora is alig 23,0 év, a szezonban a játékpercek 33,3%-a pedig a 21 év alatti, javarészt saját nevelésű játékosoknak jutott. Ez a topligákat tekintve például a 2. legmagasabb érték lenne, míg a Fradinál mindössze 6,4% ez a mutató, miközben a teljes keret átlagéletkora 26,7, a kezdőcsapaté pedig átlagban 27,5 év ebben a szezonban.

Rögös utak a Konferencia-ligáig

Néhány haloványabb szezon után, 2022 nyarán a 44 esztendős Wouter Vrancken vette át a Genk irányítását, aki Belgiumban korábban a Mechelen élvonalba juttatásával és kupagyőzelmével alapozta meg a hírnevét egy igen karakteres játékstratégiával.

Új állomáshelyén is gyorsan megalapozta a megszokott koncepcióját, melynek 3 főbb alapeleme a türelmes nyomásgyakorlás, a széleken való támadásvezetés és a kapus különleges szerepe az építkezés korai szakaszában a középhosszú indításaival.

A nem különösebben forradalmi, de részleteiben azért igencsak sajátságos harcmodorral úgy is toronymagasan, 10 pont fórral vezették a bajnokságot február végéig, hogy legjobb gólvágójuk, a nigériai óriás Paul Onuachu télen Angliába távozott. A rájátszásra azonban elfogyott az előny és végül egy egészen drámai hajrában lemaradtak a bajnoki trófeáról. Az utolsó forduló egyszerre rendezett mérkőzésein Belgiumban egyébként négyszer változott a virtuális bajnok kiléte három csapat között, kétszer a Genk is első helyezettnek érezhette magát, de végül a második helyre szorult, amikor a 94. percben szerzett találattal a Royal Antwerp megnyerte a maga meccsét és 66 év után húzta be újra az aranyérmet.

A Genk azonban ezüstérmesként is indulhatott a BL-selejtezőjében, így az új, 2023/24-es szezon meglehetősen korán, már július 25-én megkezdődött a számukra. A svájci Servette otthonában sokáig vezettek és végül 1-1-es biztatónak tűnő döntetlent értek el, a bajnokság első fordulójában pedig az újonc RWD Molenbeeket is kiütötték idegenben 4-0-ra, ezután azonban félresiklott a jónak tűnő forma. A Servette elleni hazai visszavágón hiába játszottak az 5. perctől emberelőnyben és szerezték meg kétszer is a vezetést, a svájciak mindkétszer egyenlíteni tudtak és végül büntetőkkel kiverték a Genket, ezzel a BL-seljetezős kudarccal pedig igencsak rapszodikus és nyögvenyelős pályára állt Vrancken csapata, amiből csak mostanában látszik kilábalni. Rögtön a BL-kudarc után kellemetlen bajnoki vereséget szenvedtek a KAS Eupen gárdájától hazai pályán a két csapat közös történetében először, majd elbukták az Európa-liga selejtezőjében is a görög Olympiakos elleni párharcukat, és végül a Konferencia-ligába süllyedve is csak nagyon nehezen jutottak be a főtáblára a török Adana Demirsport tizenegyesrúgásokkal való legyőzése révén.

A bajnokságban viszont több vereséget az augusztusi Eupen-katasztrófa után már nem szenvedtek, tehát immár két és fél hónapja. Kezdetben főként hazai pályán túl sok döntetlent halmoztak, de múlt vasárnap hatodik próbálkozásra alaposan áttörték a lelki gátakat, amikor a Mechelent 4-0-ra ütötték ki. Az már korábban is értékesebb eredménynek tűnt, hogy közben idegenben abszolút veretlenek a bajnokságban és sikerült pontot rabolniuk az Anderlecht ellen emberhátrányban, de az FC Bruges és a Gent otthonából is, a tavalyi bronzérmes és jelenlegi éllovas Union Saint-Gilloise gárdáját és az idei meglepetéscsapat Cerle Bruges-t pedig le is győzték, így jelenleg már a negyedik helyre kapaszkodtak vissza a tabellán.

A védelem sziklája, Mark McKenzie a Fiorentina elleni gólt ünnepli az EKL-ben (fotó: krcgenk.be)

Türelmes védelem

A Genk előrelépése leginkább a jó védekezésének köszönhető, hiszen a bajnokságban a második legkevesebb gólt kapta a csapat, miközben a 11 forduló alatt ötször nullázott a saját nevelésű ifjú hálóőr, Maarten Vendevoordt.

A belga utánpótlásválogatottat már ki is nézte Gulácsi Péter (és Janis Blaswich) utódjának az RB Leipzig, mely 10 millió eurót fizet Vandervoordt 2024 nyarától megszerzett játékjogáért.

Nem is ok nélkül természetesen, hiszen idén 36 védést mutatott be a bajnokikon és csak 10-szer kapitulált, pedig a kapuját találó próbálkozások lövésveszélyessége (post-shot xG) 12.3 találatot ígért volna. A 2.3 megakadályozott gól a második legjobb mutató pillanatnyilag a ligában, de Vendervoordt alig 21 éves kora ellenére már tavaly is ezen ranglista második helyén végzett 2.8-as statisztikájával. Zsenge életkora ellenére hibázni sem nagyon szokott a Genk ifjú portása, idén egyedül a Fiorentina ellen volt a számlája írható egy a zuhogó esőben a kesztyűjéből kicsúszó labda és az abból kapott gól ügyetlenkedésként. Ugyanakkor pillanatnyilag senki sem hatástalanított nála több beadást Belgiumban (15-öt) és a higgadt passzjáték is erősségének számít, így csapata gyakran használja ki a középpályára pontosan ívelt labdáit is.

A védelem hatékonyságát azonban természetesen az alapozza meg, hogy az ellenfelek nem is nagyon sok helyzetet tudnak kialakítani a Genk ellen. Ezt nem különösebben agresszív letámadással éri el Vrancken csapata, hanem meglehetősen türelmes nyomásgyakorlással.

A 4-2-3-1-es formáció már a középső blokkban 4-4-2-es alakzatra vált a két szélső visszazárásával, ott pedig nem gyakori közbelépésekkel, hanem a területek szűkre zárásával igyekeznek az ellenfeleket hibára késztetni.

A csapat nagyjából 50%-os labdabirtoklással mind a szerelések, mind a megelőzések vagy akár a felszabadítások terén is csak a középmezőnyhöz tartozik Belgiumban, ezzel párhuzamosan a PPDA és a gegenpressing mutatóik is igen visszafogottak, ugyanakkor ezzel a harcmodorral az úgynevezett építkezés-rombolásuk (tehát az ellenfelek átlagos passzpontosságának visszaesése ellenük) kifejezetten jó, a harmadik legerősebb a ligában.

A középhátvéd poszton a 24 éves létére már az ötödik szezonját Genkben töltő kolumbiai válogatott Carlos Cuesta mellett a 23 éves spanyol Mujaid Sadick is egyre többször szerepet kapott. A védelem tengelyében azonban az igazi kulcsjátékosnak a 24 esztendős amerikai válogatott Mark McKenzie tekinthető, aki az MLS-alapszakasz győztes Philadelphiából érkezett 2021 januárjában. Tavaly is övé volt a Genk legtöbb felszabadítása, idei fontosságáról pedig talán az árul el a legtöbbet, hogy a csapat a 10 beszedett bajnoki góljából 7-et is azon a három meccsen kapott, melyeket McKenzie-nek ki kellett hagynia szeptember végén elszenvedett lábujj-sérülése miatt.

A balhátvéd posztra az utóbbi években több fegyelmezetlenséget elkövető 25 éves mexikói válogatott, Gerardo Arteaga mellé nyáron érkezett a Charleroi-ból a rutionsabb, 29 éves Joris Kayembe is, aki valaha belga utánpótlásválogatott volt ugyan szeptemberben azonban a Kongói D.K. válogatottjához csatlakozott. Bármelyikük is kap szerepet a kezdőben, elég sokat fut fel a támadásokhoz is, akárcsak a jobb szélen bevetett társaik és különösen a szintén kolumbiai válogatott Daniel Munoz. A negyedik szezonját a Genknél töltő 27 éves jobbhátvéd ugyanis olyannyira aktív szereplője a Genk támadásainak, hogy a passzai után várható veszély tekintetében (1.43 xT -expected threat) a második legveszélyesebb játékosa a teljes belga ligának, de egyébként ebben a szezonban jegyzett már 3 gólt és 2 asszisztot is, így év végéig akár még a tavalyi 8 gól, 7 gólpasszos rekordját is megdöntheti, most mindenesetre egy sérüléséből való felépülése után a Fradinak már okozhat kellemetlen pillanatokat.

A szélső hátvédek gyakori felfutásáival persze az is együtt jár, hogy akkor a legsebezhetőbb a Genk védekezése, amikor a mögöttük nyíló területet sikeresen játsszák meg az ellenfelek és a visszazáró genki védők és középpályások rosszul osztják el a területeket.

A kolumbiai jobbhátvéd Daniel Munoz és a Genk támadásainak irányai (fotó: hbvl.be, adatok: wyscout.com)

Szélekre irányuló támadások

Az akciók korai, építkező szakaszait egyébként nem húzzák sokáig a genki játékosok és nem is törekszenek különösebben domináns mezőnyfölényre. A labdakihozataloknál a két hatos közül általában csak az egyik, a 31 éves szlovák válogatott, a klubnál már szintén öt éve szolgáló Patrik Hrosovsky húzódik vissza rövid passzos opciókat nyújtani, míg a csapatkapitány, a saját nevelésű és 26 éves létére más klubban még sohasem szereplő Bryan Heynen rendszerint kissé már magasabban helyezkedik a gyors támadások indítására vagy akár a felívelések lefejelésére, továbbcsúsztatására, ugyanis fejpárbajait egészen magas arányban, 77%-ban nyeri meg.

A bajnokságban pillanatnyilag büntetőt még nem rúghattak (a nemzetközi kupákban már hármat is), de így is 19.6 xG-nyi veszélyességű helyzetet alakítottak ki, ami jelenleg a legmagasabb érték Belgiumban, a meccsenkénti 18.0 lövéses átlaguk pedig nem csak az országban kimagasló, de a topligákat tekinte is a 3 legmagasabb érték. A csapat helyzetkihasználásán ugyan van még mit javítani, de a gyors és hatékony átmeneteiket jól jelzi, hogy 4 gólt szereztek már az ellenfelek labdavesztései utáni gyors akcióból, meccsenkénti átlagban pedig 2.7 lövőhelyzetet alakítanak ki ilyen szituációkban, aminél a topligás klubok közül is csak egyetlen egy, a Bayer Leverkusen tud többet felmutatni.

Mindezzel együtt is a Genk támadásainak legjellemzőbb formája a szélen, különösen a jobb oldalon vezetett akciók, ahonnan egészen sok, meccsenként 2.8 sikeres beadást hajtanak végre, de a második hullámba visszatett veszélyes passzaikból is akad a találkozóikon átlagban 1.0.

A szezon során minden fronton eddig összesen szerzett 30 találatukból 5-öt egy szélen vezetett akciót és beívelést követően értek el, 3-at szélről begurított labdából, 7-et pedig beívelt pontrúgásból. Ez már a góljaiknak a fele, ha pedig még hozzávesszük, hogy a már említett középpályások vagy pihentetésük esetén a 21 éves argentin Martín Galarza a félterületekből is előszeretettel ívelnek a kapu előterébe labdákat, melyből szintén született már 2 gól, akkor jól láthatjuk, mennyire fontos elemei a beadásokra épülő sémák a Genk támadójátékának. A centerezésekre a már említett Onuachu távozása óta a legveszélyesebb érkező a szintén majd’ két méteres honfitársa, a Lettországból felfedezett 22 esztendős Tolu Arokodare, aki a szezonban már 5 gólnál és 2 gólpassznál tart, de amikor mozgékonyabb ékre van szüksége a csapatnak, akkor mostanában a 24 éves svájci válogatott Andi Zeqiri kap helyet a kezdőben, aki tavaly még a Basel EKL-elődöntős menetelésében játszott oroszlánszerepet, aki pedig a gyors akciókban számít hatékonyabb fogaskeréknek.

A gyors támadásvezetés oltárán rengeteg cselkísérletet is feláldoznak a genkiek, hiszen a meccsenkénti 23.5 próbálkozásuk a legamagasabb érték a ligában, de azok hatékonysága a támadók alkalmankénti elszigeteltsége miatt csak 45%-os. A felált védelmek ellen ugyanakkor a szélsőhátévédek már említett felfutásai, a kényszerítőzések és a beadások a leggyakrabban használt fegyvereik. A szervezésben leginkább a saját nevelésű, de a marokkói válogatottal a vb-elődöntőt megjárt Bilal El Khannous veszi ki a részét, aki nem csak középről képes osztogatni, hanem rengeteget mozog ki a szélekre is. Teljesítményét nem csak 3 gólja és 2 gólpassza dicséri, de 19 éves létére a legtöbb helyzetet alakította ki a belga bajnokságban (35), miközben a progresszív indítások terén is a liga legjobbjai között van, de még a mezőnymunkából is alaposan kiveszi a részét.

Még nála is fiatalabb egy évvel a ghánai Christopher Bonsu Baah, akit a norvég bajnokságban produkált lenyűgöző cselezési statisztikái után vett meg nyáron a Genk 5.2 millió euróért a Sarpsborgtól és Belgiumban is sok kellemetlen pillanatot okozott már a védőknek (3.7 sikeres csel meccsenként), kissé hebrencs viselkedésével azonban már két piros lapot is begyűjtött. A bal szélen is egy új szerzemény, a tavaly kieső Zulte-Waregemben egész tisztességesen helyt álló gambiai válogatott, a 21 éves Alieu Fadera kap gyakran helyet, de a genki akadémia egyik új tehetsége, a 20 esztendős Luca Oyer is többször megcsillogtatta már tehetségét.

A Genk támadásainak legfontosabb motorja, akire a Ferencvárosnak a legjobban kell figyelnie nem más, mint a zöld-fehérek egy korábbi játékosa, aki nem a legnyugodtabb körülmények között hagyta el végül a klubot.

A 19 éves El Khannous alakította ki a legtöbb helyzetet a belga bajnoskágban (fotó: PhotoNews)

Régi „jó” ismerős

A korábbi években az aciókban kulcsfigurának számító Junya Ito, Théo Bongonda és Paul Onauchu távozott a Genkből, augusztusban pedig a fájó BL-selejtezős kiesést követően a tavaly elképesztő szezont futó (8 gól és 24 gólpassz) Mike Trésor is, így az a Joseph Paintsil lett a csapat legveszélyesebb támadója, akiről a Ferencváros szurkolói felemás emlékeket őrizhetnek.

Miután ugyanis a ghánai bajnokság újoncának, a Tema Youth nevű egyesületnek a színeiben Paintsil 10 bajnoki találatot szerzett még tinédzserként, 2017 nyarán az NB1 trófeájának visszahódításáról ábrándozó Fradi szerződtette egy év kölcsönről, majd vásárlási opcióról szóló konstrukcióban. Egy kifejezetten ígéretes ősz után azonban a januári szabadságáról Paintsil nem tért haza időben Budapestre maláriás megbetegedésre hivatkozva, mire egymásnak ellentmondó beszólogatások láttak napvilágot a játékos akkori ügynöke és az FTC vezetősége részéről. A Genk már akkor megjelent a képben, mint lehetséges felbujtó, ám végül a tavaszra visszatért Paintsil Magyarországra és némileg visszafogottabb teljesítmény után 10 góllal és 7 gólpasszal zárta a szezont, a Thomas Doll által irányított Fradi pedig a második helyre csúszott vissza a tabellán az akkor épp Videoton FC néven szereplő fehérváriak mögött.

2018 nyarán ráadásul az FTC vételi opcióját szerződésszegés vádjával semmisnek nyilvánítva Paintisl végül Belgiumban kötött ki, hiszen a ghánai klubjától 3 millió euró ellenében vásárolta ki a Genk, ahol mára ő lett csapata legfontosabb és az egész belga liga legveszélyesebb támadója.

Új állomáshelyén eleinte nem számított alapembernek, később egy szezonra kölcsönadták a török élvonalba az Ankaragücünek is, és érdekesség, hogy többször belső középpályásként is bevetették, hiszen eredetileg az accrai Fadama Ajax, majd a Red Bull Ghana akadémiáján még védekező középpályásként kezdte Paintsil a labdarúgókarrierjét, gyerekkori példaképe pedig a 2010-es vb-negyeddöntős válogatott mélységi irányítója, Anthony Annan volt.

Wouter Vrancken azonban már egyértelműen támadóként, mégpedig a számára fontos szélső posztokon számított rá tavaly, főként a jobb oldalon, de ha úgy hozta a szükség, jópárszor akár a bal oldalon is. Volt ugyan ősszel egy lelki mélypontja, amikor az utolsó keretszűkítésnél kimaradt a ghánai válogatott vb-keretéből, pár napra rá pedig elhunyt édesapja, de a játékora koncentrálva gyorsan kilábalt a válságból. Az előző szezonban már igencsak figyelemreméltó 17 gól és 14 gólpassz lett a mérlege, idén pedig még inkább előtérbe kerül a játéka. Most is fel tud már mutatni 4 gólt és 4 gólpasszt is, miközben a belga bajnokságban ő jelenti a legtöbb progresszív indítás célpontját és az ő hozzáadott támadóértéke a legnagyobb a teljes mezőnyt figyelembe véve.

Nem csak a Fradinak kell figyelnie rá, de feltehetően a Genk következő jelentős értékesítése is ő lehet, hiszen 25 évesen a becsült értéke 12 millió euró körül mozog jelenleg. Korábbi balhés ügynökét már leváltotta és a CAA Stellar nevű cég képviseli, melynek klientúrájába többek között Eduardo Camavinga, Jack Grealish vagy Luke Shaw is beletartozik, így legkésőbb év végén könnyen egy toplilgában köthet ki ő is.

Joseph Paintsil a Genk és a Fradi mezében (fotók: ghanasoccernet.com és nso.hu)

A Konferencia-liga szereplés tétje

A Konferencia-liga F csoportjában mind a Genk, mind a Fradi 2-2-t játszott a Fiorentinával és két góllal megverte a Cukarickit, így pillanatnyilag együtt vezeti a két klub a csoportot, de most előbb Belgiumban, majd két hét múlva Budapesten egymással csapnak össze. Közben a papírforma alapján a tavalyi elődöntős firenzeiek előretörésére számítani lehet a szerbek elleni két mérkőzésen, így a két továbbjutó hely szempontjából kulcsfontosságúnak tűnik, milyen eredmények születnek ezekben a fordulókban. A Genk említett idegenbeli remeklései miatt a budapesti visszavágó is veszélyesnek ígérkezik, bár akkor a belgák figyelmét biztos megosztja majd, hogy pár nappal korábban a bajnoki címvédő Royal Antwerp ellen játszanak majd rangadót.

Az EKL-csoportkör végén a kvartettek első helyezettjei jutnak majd csak egyenesen a nyolcaddöntőbe, a második helyezettek pedig előbb az EL-ből érkező ellenfelekkel szembeni play-offba jutnak. Bár harmadik számú európai kupasorozatként nem feltétlen tűnik a Konferencia-liga lényeges versengésnek, ugyanakkor nagyon is érdemes hajtani a jó szereplésért.

Mert még ha a BL-bevételektől messze el is marad az EKL díjazása, az EL-étől már egyáltalán nem olyan messzire, miközben koefficiensekben a jelenlegi lebonyolításban még akár többet is érhet - ahogy azt tavaly is láttuk.

A szezon eleji cikkünkben már felhívtuk rá a figyelmet, hogy hiába a Ferencváros tavalyi El-bravúrjai és csoportelsősége, végül nem szerzett sokkal több bevételt (8,95 millió euró), mint az általa a BL-selejtezőkben kivert Slovan Bratislava a bravúrok nélküli EKL-szereplésével (7,22 millió euró), miközben a pozsonyiak a szerényebb ellenfelekkel szemben kivívott ottani nyolcaddöntőzésükkel még több koefficienst is gyűjtöttek (16,5), mint a Monaco, a Trabzonspor és a Crvena Zvezda ellen remekül teljesítő Fradi (16,0). Nem is beszélve az EKL-negyeddöntőig menetelő Lech Poznanról (22,0 koefficiens), ami főként annak fényében mutat rá a koefficiens-számítás visszásságaira, hogy a BL-selejtezőkben elvérző magyar, szlovák és lengyel bajnoknál az ott remekül teljesítő, ám a csoportkörben a teljesen más dimenziókban mozgó elitgárdák között pont nélkül maradó Viktoria Plzen lényegesen kevesebb koefficienssel gazdagodott a szezon végén (9,5).

A következő szezontól új rendszerben lebonyolítandó európai kupasorozatokban némileg differenciáltabbak lesznek a lehetőségek, hiszen az EKL-csapatok csak hat meccses, a BL- és EL-főtáblás gárdák pedig nyolc meccses alapszakaszban gyűjtögethetik majd a pontokat, de addig még az idei sorozatban a Konferencia-liga is remek koefficiens-gyarapítási lehetőséget jelent számos csapatnak, köztük a Ferencvárosnak is még úgy is, hogy alapjában véve elég nehéz csoportba került.