Új szelek fújnak a pénteken rajtoló francia ligában, hiszen nem csak a mezőny létszáma csökken 18-ra, miközben az új lebonyolítású BL-be eggyel több csapat kvalifikálja már magát, hanem a tehetségek folyamatos kiáramlása után most a sztárok is elhagyni látszanak a Ligue 1-t. Ez azonban könnyen eredményezheti akár a versenyképesség növekedését, érdemes hát végigfutni rajta, milyen előjelekkel kezdődik a topliga státusz mezsgyéjén imbolygó bajnokság új szezonja.

(a cikk eredetije a bunteto.com-on jelent meg)

Miközben a válogatott a legutóbbi világbajnokságon is bizonyította, hogy a francia labdarúgás csak a világ legerősebbjei között említhető, az ország bajnoksága egyértelműen elmarad a négy európai topligától és mostanában az ötödik helyezésért is meg kell küzdenie az UEFA pontszámítását ügyesen megtrollkodó Hollandiával szemben. A szűk elittől való lemaradásnak nyilvánvalóan a Ligue 1 szerényebb pénzügyi támogatottsága az oka, amit az Európa harmadik legnagyobb GDP-jét maga mögött tudó országban csak részben magyaráz a sportág iránti valamivel kisebb társadalmi elköteleződés. A mai, globalizált futballpiacon ugyanakkor nagy jelentősége van a nemzetközi marketingerőnek, melyben a Ligue 1 kétségtelen lemaradásban van a legnagyobb vetélytársakhoz képest. Ezt igyekezett valamelyest orvosolni a katari befektetésekkel zászlóshajóvá váló Paris Saint-Germain a nemzetközi sztárok felvonultatásával Beckhamtől kezdve Ibrahimovicon és Buffonon át Messiig, akiknek a leigazolását nem mindig sportszakmai szempontok, hanem sokkal inkább az ázsió felsrófolása tette szükségessé.

Jelenleg azonban nagy változások zajlanak a liga környékén, hiszen a legnagyobb sztárok részben egy koncepcióváltás, részben pedig a nemzetközi áttörés elmaradása miatt elhagyni látszanak a Ligue 1-t. A hazai tehetségeket egyre fiatalabban csábítják külföldre busás szerződésekkel (most épp a tinik közül egyelőre Bitshiabu, Malo Gusto vagy Ugochukwu távozott, de könnyen követheti őket például Barcola, Cherki és Wahi is), a húzónevek közül pedig most nem csak Lionel Messi vagy Sergio Ramos hagyja el Franciaországot, hanem Axel Disasi, Seko Fofana, Lois Openda és legnagyobb érvágásként még Kylian Mbappé is gyorsan eltűnhet a szurkolókat a közvetítések elé vonzó játékosok sorából, így a megkopott dicsfényű Neymar maradhat a legértékesebb portéka a ligában.

A francia bajnokság ezzel párhuzamosan igyekszik további eszközöket bevetni a versenyképesség növelése érdekében.

Rendkívül fontos ugyanis, hogy a francia lobbi elérte végre, hogy ne csak a top 4 liga kapjon magasan kiemelkedő támogatottságot az UEFA-tól a négy garantált BL-helyével és az azokért járó hatalmas díjazásokkal, hanem a jövőre bővített mezőnyben már az eddig nagy hátrányban lévő francia bajnokság is három biztos kvótával rendelkezzen a főtáblán és eggyel még a selejtezőben is.

Ez közben persze a többi vetélytárssal szemben komoly előnyhöz juttatja a Ligue 1-t is, de az európai labdarúgást már rég eluralta a fokozottan elitista berendezkedés, melyhez képest voltaképpen már ez a változás is enyhülésnek látszik, ugyanakkor a franciáknak még a már említett holland veszélyt is vissza kell verniük, hogy a most kapott fór berögzüljön a rendszerbe, ami egyébként az EKL-meccsek alacsonyabb számával a trollkodás lehetőségét is csökkenti majd a jövőben.

Ezzel párhuzamosan a francia bajnokság mezőnyét 20-ról 18 csapatosra szűkítették, ami a mérkőzések számának csökkenésével az európai kupaindulóknak nem csak nagyobb figyelmet hagy a nemzetközi megmérettetésekre, hanem a források szétosztását is optimalizálhatja. Hiszen ha a meccsbevétele kevesebb lesz is az élvonalbeli kluboknak, a manapság már sokkal lényegesebb televíziós és szponzori bevételek ugyanakkor koncentráltabban juthatnak el az erősebb egyesületekhez.

Így aztán az új szezon végeredményének különösen nagy jelentősége lehet a belső hierarchia alakulásában. Persze a Paris Saint-Germain továbbra is más pénzügyi szférában mozog, mint a vetélytársai és ha a jelenlegi átalakulási folyamata és a már megszokott hatalmas médiazaj nem zavarják meg túlságosan, akkor meg is kell védenie a bajnoki címét. A fővárosiak mögött viszont relatíve kiegyenlített a mezőny, a BL-főtáblát érő dobogós helyekre most is további 7 csapat pályázik komoly ambíciókkal, ami izgalmas küzdelmet ígér. Az egyes klubok persze nagyon különböző előjelekkel várják a rajtot, az átigazolási időszak pedig még augusztus legvégéig tart, számos transzfer lóg pillanatnyilag a levegőben, ami folyamatosan változtathatja az erőviszonyokat, de érdemes a péntek esti, rangadónak beilló Nice-Lille rajt előtt körbepillantani, kinek mit ígér a Ligue 1 új, forradalmi szezonja.

Éktelen párizsi hangzavar és a spanyol vonal

Mivel a francia bajnokságnak távolról sincs akkora marketingereje, mint az angol Premier League-nek, így a Paris Saint-Germain komolyabb ambíciókat dédelgető katari tulajdonosainak nyilván egészen más stratégiát kell követniük, mint az Angliában befektető közel-keleti klubtulajdonosoknak, ha fel akarnak kerülni a világ legjelentősebb címlapjaira. A PL-ben akár az ötödik, hatodik hely is jelentős hírverést hozhat, a francia bajnoki cím azonban mindehhez kevés, így a sportértékükön túl Párizsba csábított sztárok létfontosságúak a klub ázsiójának felsrófolásában, ennek pedig bőven láttuk a hátulütőit az utóbbi években.

Lionel Messi és Sergio Ramos ugyan már távoztak, de a szokásokhoz híven hatalmas a zaj a PSG háza táján, a sportmédia minden létező és nem létező bőrt igyekszik lehúzni a klubnál felmerülő, gyakran egészen banális, más egyesületeknél észre sem vett apró rezdülésekből is. Ráadásul a csapat játékát az elmúlt években a leginkább meghatározó Kylian Mbappé a hírek szerint most már nem szándékozik meghosszabbítani 2024-ben lejáró szerződését, így viszonya alaposan elmérgesedett a klubvezetéssel, melynek a jelenlegi zűrzavarban kellene még eladnia legnagyobb értékét, ha pénzt akar kapni érte. A spanyol és francia újságok szokásos kampánya sem könnyíti a helyzetüket, mely bőségesen ellátja a világsajtót gyakran szemenszedett sületlenségekkel, de a hitelességre fittyet hányó pletykaáradatban ez is remekül kiszolgálja a gúlyolódásra szomjazó nagyközönséget.

Mindeközben a PSG mégiscsak a francia futball zászlóshajójaként vonzza a Ligue 1 irányába a nemzetközi figyelmet, a nagy bizonytalanságban pedig idén ismét új vezetőedző, Luis Enrique igyekszik új mentalitású csapatot építeni.

A legutóbbi edzőkkel megszokott gyors támadások helyett most épp hosszabb labdajáratásra számíthatunk a párizsiaktól, ám még mindig elég bizonytalan, kik fogják a mezőnyfölényt győzelmekre váltani.

Mbappé szerepvállalása mellett a várható új igazolások is bizonytalanok még, a huszárvágással alig 50 millió euróért érkező Ousmane Dembélé mellett Randal Kolo Muani érkezéséről is hallani a szurkolók elvárásait kielégítendő franciásítás jegyében. Míg előbbi esetében nem csak kétségtelen tehetsége vetekszik Neymaréval, hanem sérülékenysége is, így érkezése borítékolhat gondokat, utóbbi viszont alighanem nagyon hasznos szerzemény lenne az elvárásoknak egyelőre megfelelni nem tudó Hugo Ekitiké helyett a támadósorba. Ugyanakkor az előző szezonban a Benficában 27 gólig jutó, az igazán éles meccseken azonban eddig inkább betliző portugál ifjonc, Goncalo Ramos megszerzéséért már 80 millió eurót költött Luis Campos sportigazgató és érdekes fogásként ingyen érkezett Marcos Asensio is. A felkészülési meccseken használt 4-3-3-as felállásban pedig Carlos Soler is elől kapott szerepet és a spanyol ligából érkezett a távol-keleti piac szimpátiáját elnyerni hivatott Kang In-Lee is.

A spanyol sort folytathatjuk a középpályán Fabián Ruizzal, a legnagyobb nyári igazolás pedig pillanatnyilag 60 milliós vételárával a 22 éves uruguayi Manuel Ugarte, akinek a helyét viszont valószínűleg a pletykák ellenére egyre inkább maradni látszó Marco Verratti mellett kellene valahogy megtalálni. Ugyanakkor egyre több szerepet kap nyolcasként az alig 17 esztendős Warren Zaire-Emery, de a saját nevelésű ifjoncoknak azért továbbra sem lesz könnyű dolga csapatba kerülni, ahogy azt a 15 millióért Lipcsébe távozó hátvéd, El Chadaille Bitshiabu esete is mutatja.

Pedig Luiz Enrique várhatóan domináns rendszerében nagy kérdés lesz az is, ki állítja meg az ellenfeleknek az első párizsi visszatámadáson átjutó kontráit, melyek a felkészülés során nem csak az Internazionale, hanem a Cerezo Osaka ellen is vereséget eredményeztek. A végül ingyen érkező Martin Skriniar elég gyorsan beilleszkedett Marquinhos és a visszavont Danilo Pereira mellé a védelembe, ám egyiküknek sem erőssége az ellenfelek sprintereinek megfékezése. Igaz, a gyakran magasra feltolt szélső hátvédek mellé érkezett most Lucas Hernández, akit akár a bal szélről kissé középre húzódva a védősor három tagúvá alakítására is lehet használni, amikor a jobb szélen Ashraf Hakimi felfut az akciókhoz.

Bár a keret két legnagyobb sztárját elveszíteni látszik tehát és igencsak képlékeny még az összetétele, a felforgatott felállással lejátszott felkészülési mérkőzések sem sikeredtek valami fényesre, mégis a PSG marad a bajnoki cím legnagyobb esélyese, hiszen egy-két hónapon belül várhatóan összeáll a francia mezőnyben kiemelkedő lehetőségekből kotyvasztott párizsi főzet. A szezonrajt viszont még elég komplikáltnak ígérkezik a tavaly nagyon kellemes meglepetést okozó Loreint ellen, mely legjobbjai folyamatos elvesztése ellenére tudott eddig masszív maradni.

Kang In Lee, Verratti, Neymar, Marquinhos és Lucas Hernández (fotó: psg.fr)

Lesz-e végre kihívó a Marseille?

A demográfiai adottságokat, a francia klubok költségvetését és főként az ambíciókat figyelembe véve az Olympique Marseille lehetne a legnagyobb kihívója a párizsiaknak, főként amióta a 2016 nyarán érkező amerikai tulajdonos, Frank McCourt meghirdette az „OM Champions Project-et”. Ennek azonban képtelen eleget tenni a déli egyesület, pedig a katari éra alatt a Montpellier, a Monaco és a Lille is meg tudta tréfálni a fővárosiakat egy-egy bajnoki aranyérem erejéig, tavaly pedig a Lens húzkodta meg leginkább az oroszlán bajszát. Közben a McCourt-éra hét szezonja alatt az OM egyszer sem tudott 12 pontnál közelebb kerülni a PSG-hez a végelszámolásnál, pedig közel 400 millió eurót fizetett ki az átigazolási piacon - javarészt kapkodó és a Vélodrome-ban végül elbukó játékosokra, és az eladásokkal számított egyenleg is 173 millió eurós veszteséget mutat.

Az emlékezetes, 2021 februári szurkolói ostrom után az elnöki székbe kerülő Pablo Longoria sem fogta vissza a pénzszórást, a Sampaoli-féle ezüstérem után azonban minden idők legnagyobb marseille-i költekezése is visszaesést hozott tavaly Igor Tudorr irányításával, aki kiscsapatokat ugyan képes szívós munkára ösztökélni, a nagyobb presztízsű megbízatásainál megszokhattuk, hogy az eredmények nem kielégítőek, ellenben komoly feszültségek keletkeznek. Ennek most egyrészt Dimitri Payet meglehetősen keserű marseille-i búcsúja lett a végeredménye, másrészt pedig egy újabb edzőváltás. A spanyol elnök egy spanyol edzőt, Marcelinót ültetette a kispadra, akinek a pályafutása szintén kevésbé ambiciózus csapatokkal elért becsülendő, de apróbb sikerekről szólt eddig a magas letámadás alkalmazásával.

A rizikósnak tűnő új vezetőedző is kapott a keze alá 50 millió euróért vásárolt új játékosokat, akik egyfajta új irányt mutatnak leginkább francia születésű afrikai válogatottak hazacsábításával.

A középpályára ugyanis a Monaco BL-villogása óta komoly olasz- és spanyolországi tapasztalatokat gyűjtögető, közép-afrikai válogatott Geoffrey Kondogbia érkezett, a támadósorba pedig Pierre-Emerick Aubameyang mellett Iliman N’Diaye, aki azzal lett azonnal népszerű a szurkolók körében, hogy előkerült róla egy kölyökkori felvétel hatalmas OM-rajongóként. Utóbbi társa a szenegáli válogatottban Ismaila Sarr, akit most 13 millióért vásároltak meg a phókaiak utódjai az angol másodosztályból, holott négy éve 30-at fizetett még a Watford a játékjogáért a Rennes-nek. A felkészülési meccseken az utóbbi trió azonban egyetlen gólt sem tudott összehozni, pedig nem sok idejük lesz összeszokni. A klub kasszája és lehetőségei szempontjából ugyanis létfontosságú BL-selejtezőt játszik a csapat a Panathinaikosszal, továbbjutás esetén pedig a playoff-ban a Braga vagy a Backa Topola vár még a gárdára.

Így aztán a bajnoki nyitány kicsit háttérbe is szorul, pedig az első fordulók Reims-Metz-Brest sorozata során nem nagyon illenék pontot veszíteni az újjáalakuló gárdának. Az új edzőnek és játékosoknak gyorsan bizonyítaniuk kell, a számos problémával küszködő vetélytársak mellett a dobogó már minimális elvárás, mely a kibővített BL-nek hála stabilabb pénzügyi alapot érhet a hőn áhított szintlépéshez.

Rongier, Kondogbia és Aubameyang várja már az augusztusi kihívásokat (fotó: om.fr)

A szintlépésre várva

A saját szintjéhez képest egy nagy lépésen dolgozik a Lens is, mely az idei BL-sorozatban már ott van a főtáblán 20 év után újra a parádés tavalyi ezüstérmének köszönhetően. Korábbi cikkünkben már részletesen kitértünk rá, hogyan lett újoncból pár év alatt ligafavorit a bányászcsapat a semmiből jött Franck Haise vezetőedző karakteres stratégiájával és a klub okos építkezésével, a meccsbevételek és a szponzorok egyre hatékonyabb kiaknázásával.

Most azonban nagy kérdés, az ellenfelek fokozott figyelmével és a rendkívül kemény nemzetközi erőpróbából adódó kettős terheléssel hogyan boldogul majd a „vér és arany” gárda.

Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a két legpiacképesebb játékosát elvesztette nyáron a Lens, hiszen a klub gólrekordját megdöntő Lois Opendáért 43 millió eurót fizetett a Leipzig, a csapatkapitány és egyszermélyes házi terminátor Seko Fofana pedig az Al-Nassr gárdájához igazolt 25 millió euró ellenében, így már Cristiano Ronaldóval játszik együtt Szaúd-Arábiában. A középpályáról távozott a kameruni válogatott Jean Onana is, ebben a csapatrészben azonban minőségi erősítésnek tűnik a kupagyőztes Toulouse-tól szerződése lejárta után ingyen átcsábított holland Stijn Spierings és a Basel EKL-menetelésében oroszlánszerepet játszó alig 20 esztendős francia utánpótlásválogatott, Andy Diouf megszerzése. A támadósorba érkezett a 19 éves kolumbiai tehetség, Óscar Cortés és a guineai válogatott Morgan Guilavogui, de valószínűleg a tavaly megszokott játékosok alkotják majd a szokásos vetésforgót Florian Sotoca körül, miközben Angelo Fulgini és Adrien Thomasson mellett egyre több szerepet kaphat az ifjú portugál David da Costa, a széleket pedig továbbra is a lengyel Przemyszlaw Frankowski és a kolumbiai Deiver Machado róhatják szakadatlan. A legfontosabb transzferfejlemény viszont az, hogy a neves olasz kérők ellenére a védelem osztrák válogatott sziklája, Kevin Danso egyelőre a csapatnál marad jól megszokott társaival, az argentin Facundo Medinával és Jonathan Gradit-val alkotva stabil triót.

A klubhoz fantasztikusan kötődő szurkolók számára feltehetően a BL-szereplés megünneplése és az elitklubok vendégszereplése lesz a szezon fénypontja a Bollaert-ben, de józan ésszel nézve a Ligue 1-ben azért várható egy visszacsúszás a tabellán.

Haidara, Sotoca, Cabot, Frankowski és Danso (fotó: rclens.fr)

A már hosszabb ideje építkező Rennes-nek viszont van már rutinja a kettős terhelésben, hiszen immár sorozatban hatodszor szerepelhetnek a büszke bretonok a nemzetközi porondon. Bruno Génésio tavaly is továbbvezette a gárdát az El-csoportjából, bár aztán a Sahtar Donyeck büntetőrúgásokkal megállította őket. Nyáron a Chelsea 27 millióért elvitte a középpályás-tehetség Lesley Ugochukwút, a csapatkapitány, Hamari Traoré pedig hat év után távozott és Jérémy Doku értékesítése is folyamatos témája a zuhanyhíradóknak,

összességében mégis inkább erősödni látszik a Rennes kerete, mely amúgy is hemzseg a nagy potenciált jelentő tehetségektől.

Tavaly ugyan megsínylették Martin Terrier sérülését és a két évvel ezelőtti gólvágójuknak idén is ki kell hagynia a szezon elejét, ugyanakkor jól megosztozott a találatokon a 22 éves Amine Gouiri, a 20 esztendős Arnaud Kalimuendo és a csapatnál továbbra is kitartó Benjamin Bourigeaud, aki a liga második legtöbb gólpasszát is kiosztotta. Az előkészítésekben továbbra is fontos láncszem a horvát válogatott Lovro Majer is, de most még két további kifejezetten kreatív játékosra is lecsapott a Rennes, hiszen megszerezte a régóta kinézett nantes-i karmestert, Ludivoc Blast-t valamint a Lorient-tól az utánpótlásválogatott Enzo Le Fée-t is.

És akkor még a Rennes új szupertehetségét, az U17-es Európa-bajnok Désiré Douét nem is említettük, akinek az alig két évvel idősebb bátyja, Guéla Doué is felbukkanhat a jobbhátvéd posztján Hamari Traoré hűlt helyén, de a poszt első számú várományosa, Lorenz Assignon is csak 23 esztendős saját nevelés. A balhátvéd posztján a 21 éves Adrien Truffert már komoly Ligue 1 tapasztalatokkal bír és valóságos közönségkedvenc a Roazhon Parkban, a védelem tengelyében pedig a 23 éves belga válogatott Arthur Theate már tavaly nagyon fontos láncszem lett, hiszen védőmunkája mellett a labdafelhozatalokban is jeleskedett.

Ha nem is bajnokesélyesnek, de a dobogóra és ezzel a Bajnokok Ligájába pályázó csapatok közé mindenképpen oda kell sorolnunk tehát Franciaország harmadik leggazdagabb emberének, Francois-Henri Pinault-nak a csapatát, mely igyekszik felkerülni a francia klubok legfelsőbb polcára.

Bourigeaud, Assignon és Mandanda (fotó: stadrennais.com)

Múlt dicsőségek távoli nyomában

A jelenleg azon a bizonyos legfelsőbb polcon lévő klubok ugyanis szenvednek az utóbbi években. A Lille OSC ugyan nagyot lépett előre tavaly Paulo Fonseca irányításával, és a 2021-es bajnoki arany után bekövetkező durva lecsúszást felejtetve legalább a Konferencia Ligába kvalifikálta magát az ötödik helyet megcsípve. Az aranygárda tagjai közül már rengetegen elhagyták a csapatot, most pedig Timothy Weah, Jonathan Bamba, André Gomes és José Fonte is továbbálltak, így folytatódik a csapat alapos átalakulása.

Az érkezők között ígéretes nevek szerepelnek és ha a tavalyi, amúgy kifejezetten biztató játékot sikerülne Paulo Fonsecának hatékonyabbá tennie, akkor a dobogó sem tűnik elérhetetlennek a Lille számára.

A védelemben például a már 39 esztendős portugál Európa-bajnok helyét a sérülése után egy leccei kölcsönnel feltámadni látszó világbajnok, Samuel Umtiti veheti át, aki ingyen érkezett a Barcelonától. Így aztán ő képviselheti most már a rutint az amúgy rendkívül fiatal összetételű hátvédsorban, melybe a portugál Tiago Santos személyében egy újabb 21 éves jobbhátvéd is érkezett. A legnagyobb igazolásnak azonban a 20 évesen már izlandi válogatott és tavaly a Köbenhavnnel a dán bajnoki címet is bezsebelő Hakan Arnar Haraldsson tűnik, aki a felkészülési mérkőzéseken remek párost alkotott Jonathan Daviddel. Utóbbi távozása pár hete még biztosnak tűnt, mivel azonban a Lille nem hajlandó egyelőre 60 millió alá engedni az árát, ennyit pedig látszólag nem ér meg egyik kérőjének sem, így könnyen lehet, hogy a kanadai gólvágó marad Lille-ben. Márpedig ha ezt a duót szolgálja ki a tavaly a legjobb előkészítőnek bizonyuló Rémy Cabella és még a vezetőedző elvárásainak megfelelően a középpályára is érkezik még valaki Benjamin André mellé, akkor látványos lehet ismét az észak-franciaországi dogok szezonja, melyet rögtön egy keménynek ígérkező nizzai fellépés nyit a péntek esti szezonrajton.

Alexsandro, Benjamin André, Bafodé Diakité, Gudmundsson és Mohamed Bayo (fotó: losc.fr)

A déli végeken ugyanakkor az AS Monaco háza táján is reménykednek a feltámadásban, bár idén az UEFA-bevételekről való lemaradással nagy költekezésbe nem foghatnak. Benoit Badiashile után begyűjtötte 45 millió euróért Axel Disasit is a Chelsea, akit a hasonló stílusú, de csak 15 millióba kerülő ghánai válogatott Mohammed Salisu pótolhat majd. A két év kölcsön után a Bayernhez visszatérő Alexander Nübel helyett pedig a Salzburggal kétszeres osztrák bajnok Philipp Köhn őrízheti akár magabiztosabban is a csapat hálóját.

A francia szinten erősnek számító keret még adott Monacóban, a vezetőedzői teendőket pedig egy érdekes választással az egy év pihenés után újra munkába álló Adi Hütterre bízták.

Az osztrák mester a Frankfurtnál annak idején villámgyors támadásokkal lett sikeres, így Monacóban ezt a vonalat folytathatja Philippe Clément megbukása után. Ebben a stílusban szokott igazán ficánkolni a csapatkapitány Wissam Ben Yedder is, mellette pedig továbbra is ott lehet Kevin Volland a támadósorban, valamint Takumi Minamino és a holland Myron Boadu is, az viszont komoly érvágás, hogy egy edzésen elszenvedett sérülés miatt Breel Embolo hónapokra kidőlt. Közben a hercegségbeliek híres akadémiája ontja magából a tehetségeket, már csak az a kérdés, hogy a bevételhiány miatt most a kényszerűen korai bevetésük elég lesz-e felvenni a versenyt a Ligue 1 mezőnyével.

Edan Diop, Embolo, Ben Yedder, Golovin és Minamino (fotó: asmonaco.com)

Elméletileg az élmezőnyhöz kellett volna már tavaly is tartozni az Olympique Lyonnak is, a domináns játékhoz azonban borzalmas eredménytelenség párosult Peter Bosz irányítása alatt. Így a Közel-Keletről 6 év után hazatérő Laurent Blanc regnálása alatt konszolidálódtak csak az eredmények, de a nagy hajrá végén az európai helyekre már nem sikerült odaérni. A semmiből korszakos klubot építő Jean-Michel Aulas 36 év után most már végkép leköszönt és átadta a stafétát az amerikai John Textornak, UEFA-bevételek hiányában azonban nagy vásárlást ő sem tudott tartani a nyáron, pedig rengeteg fontos játékost elvesztettek már tavaly. Most nyáron is távozott még Malo Gusto, Jérome Boateng, Moussa Dembélé és Houssem Aouar is, a helyükre pedig a háromszoros belga bajnok angolai válogatott jobbhátvéd, Clinton Mata volt a legjelentősebb, 5 millió eurós vásárlás a Club Bruggétől. A védelembe érkezett még kölcsönben Duje Caleta-Car a Southamptonból, és szintén az angliai kiesőnél szerepelt tavaly a most Lyonba szerződő Ainsley Maitland-Niles is.

A nem épp hangzatos igazolások ellenére a Lyon keretében is ott szunnyad az előre lépés lehetősége, csak épp egyelőre semmi jele annak, hogy ezt ki is tudnák aknázni.

A felkészülés során minden épkézláb ellenféltől kikaptak ugyanis és még gólt sem tudtak szerezni utolsó négy meccsükön. Pedig a támadósorban a tavaly meglepetésre megtáltosodó veterán, Alexandre Lacazette mellett ott lehetne két szupertehetség, Rayan Cherki és Bradley Barcola, őket azonban még igencsak tehetős kérők ostromolják az átigazolási időszak végéig, így egyáltalán nem biztos, hogy Lyonban maradnak a szezonra. Nagy kérdés tehát, hogy fog gólokat lőni a csapat, ráadásul az első fordulóban rögtön egy nagyon nehezen kiszámítható ellenfélhez látogatnak Strasbourgba.

A számos Lyon-nevelt ígéret közül ketten: Rayan Cherki és Maxence Caqueret (fotó: ol.fr)

Merész projektek

A korábban az ötödosztályból az élvonalig „családi klubként” építkező Racing Strasbourgot ugyanis felvásárolta Todd Boehly cége, a BlueCo, így új pénzügyi dimenziók nyíltak meg a klub számára, miközben bizonyos szempontból a Chelsea előszobájává válhat. A kispadra Angliából tért haza az edzőként átütő sikerekre egyelőre képtelen Patrick Vieira, a keretbe pedig érkezett két 20 esztendős tehetség, a BL-ben is bizonyító elefántcsontparti hátvéd, Abakar Sylla a Bruggéből klubrekordot jelentő 20 millió euróért és az osztrák élvonalban 9 gólos holland támadó, Emanuel Emegha a Sturm Grazból 13 millióért. Még fontosabb talán, hogy meg tudták tartani a 20 találattal házi gólkirály Habib Diallót és szinte minden alapembert, így minden reményük megvan az elzásziaknak, hogy az új szezonban ne a bennmaradásért kelljen küzdeniük, hanem akár a nemzetközi helyek felé kacsintgassanak, mint két évvel ezelőtt.

Ez a minimális elvárás Vieira korábbi klubjánál, az OGC Nice-nél is, ahol eddig az Ineos hiába öntötte a pénzt a futballprojektjébe, sehogy sem akar összejönni a nagy áttörés. A tavalyi szezonban egészen pocsékul sült el Lucien Favre visszahívása a kispadra, majd a kezdeti lendület után Didier Digard keze alatt is beszürkült a gárda, így bátor döntésre szánta el magát Jean-Pierre Riviere klubelnök. Az a Francesco Farioli került ugyanis a kispadra, aki merész taktikai felfogásával igencsak felkapott újítónak számít a közösségi felületeken, törökországi tevékenykedését azonban különösebben nagy siker nem övezte. A felkészülési mérkőzések sem azt mutatták, hogy a francia szinten bombaerős keretből sikerülne kihozni a benne rejlő potenciált, pedig ha volt is néhány változás, gyengülésről egyelőre nem beszélhetünk. Az „egyelőre” kitételt azért hangsúlyoznunk kell, hiszen augusztusban még elveszthetik Jean-Clair Todibót a védelemből, Khéphren Thuramot pedig a középpályáról, de legalább a támadósorban maradni látszik a nigériai csatár, Terem Moffi, míg az elefántcsontparti Jérémie Boga érkezése új opciókat is adhat a vezetőedző kezébe az amúgy is széles skálán mozgó támadóarzenálba, mely a szezonrajton rögtön megmérettetik a Lille ellen péntek este.

Nagyobb volt a jövés-menés a Toulouse FC háza táján, melyet az amerikai tulajdonos cég RedBird Capital és az elnök Damien Comolli ugyan nagyon következetes munkával épített fel a másodosztályból az élvonalig és a kupagyőzelemig, most viszont egészen új és minden korábbinál fenyegetőbb kihívással néznek szembe. Hiába ugyanis a garantált El-bevételek, talán épp a kettős terhelés réme, a már tavaly is haloványabb bajnoki szereplés és a takarékosságra koncentráló klubfilozófia miatt számos alapember elhagyta a csapatot a nyáron és egyelőre csak kíváncsian várhatjuk, az újra a radar alól kihalászott szerzemények olyan jól beválnak-e, mint a korábbiak. A kispadról már a bukdácsolós szezonhajrában elküldték Philippe Montanier-t, hogy a segítőként már korábban mellé ültetett alig 39 éves katalán edző, Carles Martínez vegye át a csapatot. Az ő kreatív és dinamikus stílusa jobban passzolhat talán a vezetőség elképzeléseihez. Vele a már tavaly is fel-felvillanó fiatalokra, elsősorban a holland házi gólkirály Thijs Dallingára, a marokkói válogatott Zakaria Aboukhlalra vagy az algériai Fares Chaibira egyre nagyobb szerep hárulhat, de összességében is a legfiatalabb, alig 22.9 év átlagéletkorú kerettel vág neki a Toulouse a szezonnak. A felkészülés végén mindenesetre sikerült az Osasunát és a Romát is megverniük a liláknak, de nem vennénk mérget rá, hogy a bajnokságban az egyes meccseken mutatott meglepetéseken túl összességében is jól tudnak teljesíteni a nemzetközi elfoglaltság mellett. Annál is inkább, mert a középmezőnyből több hasonló súlycsoportot képviselő vetélytárs is igyekszik feljebb lépni és kihasználni minden megingást.

Habib Diallo, Terem Moffi és Thijs Dallinga (fotó: rcstrasbourgalsace.fr, ogcnice.com és toulousefc.com)

Meglepetésre készen a középmezőnyből

A tabella közepének sűrűjében már tavaly is többen megelőzték a toulouse-iakat, leginkább pedig a breton kiscsapat, az FC Lorient. A korábban kiesőjelölt gárdából egy teljesen rutintalan ezdő, Régis Le Bris varázsolt a nemzetközi helyek felé kacsintgató alakulatot még úgy is, hogy legnagyobb felfedezettjeiket folyamatosan elvesztik az átigazolási piac kisebb-nagyobb cápáival szemben. Armand Laurientée, Dango Ouattara és Terem Moffi után nyáron távozott már Enzo Le Fée is, de a mali csatár Ibrahim Koné eladására is jó esély van, viszont ezúttal az érkezők között is erős neveket sorakoztat fel a fiatalon már klubigazgatói pályára készülő Loic Fery tulajdonos, akinek a tavalyi szezon során láthatóan megjött az étvágya a részleges sikerek láttán. Sikerült most ugyanis a csapatához hoznia az szexuális erőszak vádja alól végül felmentett világbajnokot, Benjamin Mendy-t, miközben a másodosztályból is érkezett két ifjonc a védelembe, mégpedig a szenegáli válogatott középhátvéd Formose Mendy és a guineai válogatott jobbhátvéd Dembo Sylla. A támadósorban maradhat az ezúttal már Bournemouth-tól kölcsön vett utánpótlásválogatott Romain Faivre, és érkezett a Zürichhel svájci bajnokságot nyerő benini válogatott csatár, Aiyegun Tosin is. Nem veszélytelen ugyanakkor az új kihívás a meglepetéscsapatként berobbanó vezetőedző számára, hiszen ezúttal nagyobb elvárásokra megerősített kerettel kell dolgoznia, miközben egyébként 20 éves unokaöccse, Théo Le Bris is dörömböl már a kezdőcsapat kapuján.

Hasonlóan váratlanul robbant be tavaly a Stade Reims alig 30 éves belga vezetőedzője, Will Still, aki a szezon közben vette át a csapat irányítását, hogy aztán jókora fejlődést produkáljon a gárdával. Champagne-ban is voltak természetesen érzékeny nyári veszteségek, hiszen Hugo Ekitiké után az Arsenal-kölcsön házi gólkirály, Folarin Balogun is távozott már a csapattól, a középpályáról pedig a szenegáli válogatott Dion Lopy. A városban született üzletember, a 2004 óta elnökként tevékenykedő Jean-Pierre Caillot most is tartogat azonban látványos és vakmerő igazolásokat. Előbbi kategóriába tartozik a legutóbbi két belga ezüstérmet begyűjtő USG csapatkapitánya, a máltai válogatott Teddy Teuma és a belga kupagyőztes Gent kenyai középhátvédje, Joseph Okumu. Ifjú tehetségként pedig visszatért a másodosztályt megnyerő Le Havre-kölcsönből a marokkói válogatott Amir Richardson, de még az U20-as vb egyik üdvöskéjét, a gambiai Adama Bojangot és a Salzrburg egy új csatárpalántáját, az elefántcsontparti Oumar Dakitét is sikerült megszerezni. Utóbbi nem kevesebb mint hat gólt lőtt a felkészülési mérkőzéseken, így ha nem is elit ellenfelekkel szemben, de a legutóbbi öt meccset sikerült megnyerniük. Talán nem a marseille-i bemutatkozáson, de a továbbiakban ismét izgalmas produkciót várhatunk a Reims-től.

A kis szünet után újra Michel Der Zakarian által irányított Montpellier HSC korábban is alkalmas volt borsot törni a liga nagyobb halainak orra alá, most pedig az általunk már bemutatott Elye Wahi várható értékesítése új pénzügyi lehetőségeket is hozhat a csapatnak. Ennek első előjele, hogy utódként a norvég góllövőlistát vezető nigériai ifjonc Akor Adams-t megvásárolták 4,5 millió euróért a Lilleströmtől, de korábban ingyen érkezett már az ifjú svájci válogatott hátvéd, Becir Omeragic és a Belgiumban pallérozódó jordán válogatott szélső Mousa Al-Tamari is, így bizakodva várhatják a szurkolók az újonc Le Havre elleni hazai bemutatkozó meccset.

A tavalyi középmezőny tagjai nyilván elsősorban előrébb lépni kívánkoznak, ugyanakkor arra is vigyázniuk kell, nehogy a túlzó várakozások közben néhány gyengébb eredmény után a kiesőzónak szele csapja meg őket.

Gyakorlatilag ilyesmi történt tavaly a Nantes gárdájával, mely a 2021-es kupagyőzelme után egész jól helyt állt az Európa-ligában és közben a Francia Kupa döntőjéig is újra elmenetelt. Ott azonban akkora pofonba szaladt bele, hogy csak nehezen keveredett ki belőle és a ligában közben gyéren gyűjtögetett pontok miatt csak a legutolsó fordulóban sikerült a mélyütésből a kiesést jelentő vörös vonal fölé emelkednie. Nem lehetetlen, hogy az új szezonban is lesznek gondjai a csapatnak, hiszen a karmester Ludovic Blas mellett távozott a sok labdát szerző brazil veterán Andrei Girotto is, a csatár Andy Delort-t pedig úgy adták el Katarba 2,5 millió euróért, hogy közben még ki kellett fizetniük érte 5-öt a Nice-nek, így aztán nagy igazolásra nem is nagyon maradt büdzsé. A keretben persze még mindig akad minőségi játékos bőven, de nem vennénk rá mérget, hogy nem lesznek a kanáriknak kiesési gondjai idén is, ahogy arra sem, hogy az igencsak megosztó tulajdonos, Waldemar Kita által a tavalyi hajrá után egyelőre a kispadon hagyott tapasztalatlan vezetőedző, Pierre Aristouy megmarad a szezon végéig az állásában.

Régis Le Bris, Will Still és Michel Der Zakarian (fotók: lequipe.fr)

Akiknek a bennmaradás már siker

A tavalyi négy helyett idén már csak két biztos kieső lesz ugyan a Ligue 1-ből, egy csapat pedig osztályozóra kényszerül, de a legkisebb csapatok között sem neveznénk senkit biztos kiesőjelöltnek.

A két újonc közül a Bölöni Lászlóval azonnal visszajutó Metz már rutinos élvonalbeli klubnak számít, most a Génération Foot akadémiáról érkező új szenegáli tehetségek (leginkább Lamine Camara) mellett a másodosztály georgiai gólkirályának, Georges Mikautadzének a találataiban is bízhatnak a szurkolóik, no és persze izgatottan várhatják az elzász-lotaringiai rangadót a Strasbourg ellen szeptember végén.

Az amerikai Vincent Volpe tulajdonában lévő Le Havre AC 15 év után jutott vissza az élvonalba egy szlovén vezetőedzővel, Luka Elsnerrel a kispadon, de nyáron Katarba igazolt az algériai csapatkapitány, Victor Lekhlal. A keretben van néhány érdekes játékos, új igazolásként pedig nem csak a magyar válogatott Loic Nego érkezett Normandiába, de a Zenittel ötszörös bajnok orosz válogatott középpályás, Daler Kuzjaev is. A felkészülési mérkőzéseken viszont minden élvonalbeli klubtól vereséget szenvedtek, így feltehetően nagyot küzdenek majd a bennmaradásért.

Ez vár alighanem a jelenleg negyedik számú breton egyesületnek számító Stade Brestre is. A januárban kinevezett Éric Roy egész jó teljesítménnyel kerülte el végül az előző szezon végén a kiesőhelyeket, azóta viszont elvesztette a szinte klublegendává avanzsáló Franck Honorat-t is, aki a Bundesligába igazolt, erősítésként pedig legfeljebb az Intertől másfél év után újra kölcsönkapott uruguayi támadót, Martín Satrianót említhetjük Brestben.

Mindeközben az új szezonnak ismét a Clermont Foot vág neki a legkisebb költségvetéssel, mégis nehéz lenne egyértelmű kiesőjelöltnek nevezni a csapatot, hiszen Pascal Gastien vezetőedző a történelmi feljutás és az első bennmaradás után tavaly csodával határos módon egészen a nyolcadik helyig vezette a tanítványait (közte a középpályán robotoló fiát, Johan Gastient). A korábbi tehetségeik mellé most még megszerezték az auvergne-iek az EKL-elődöntőig menetelő Basel hátvédjét, a francia utánpótlásválogatott Andy Pelmard-t és az ifjú mali középpályást, Habib Keitát is, így kíváncsian várhatjuk ezúttal is fel tudnak-e kapaszkodni a tabellán a biztonságos középmezőnybe és ezzel akár valamelyik tehetősebb klubot taszítani a veszélyes régiókba.