A legnagyobb bevételeket elkönyvelő klubok legújabb listájának nem is az a legnagyobb különlegessége, hogy a Real Madrid vezeti továbbra is és átlépte az évi 1 milliárd eurós határt, hanem az, hogy hogyan tette mindezt. Mindemellett további meglepő fejleményeket is tartogat a Deloitte hagyományos Football Money League-re keresztelt beszámolója, melynek legfrissebb kiadása a 2023/24-es szezon pénzügyi eredményeit taglalja - a szokásos módon meglehetősen felületesen, csak a növekedési mutatókat hangsúlyozva anélkül, hogy rávilágítana az esetleg kínos részletekre, kiadásokra vagy a végső mérlegekre. Ha viszont nem csak rápillantunk az idei eredményekre, hanem összevetjük őket a korábbi tendenciákkal, mégis találhatunk benne beszédes változásokat.

A legjellemzőbb persze az, hogy továbbra is az 5 topliga uralja az európai labdarúgást, hiszen az elmúlt évtizedekben az UEFA pénzügyi szabályozásai, a kupasorozatok lebonyolítása és szabályrendszere mind-mind ezen ligák malmára hajtották a vizet, így a bevételi kasztrendszer egyenes következményei a pályán elért sikerek és a kontinens klubfutballjának drasztikus szétszakadozása.

A Deloitte top 20-as listáján már harmadik éve nincs a topligákon kívüli csapat, pedig tizenegykét éve még kettő is előfordulhatott. A legtöbb klubot persze már akkor is az angol liga tudhatta a leggazdagabbak között, az akkori 6-ról azonban már 9-re nőtt a számuk. A COVID-válság alatt ugyan még inkább feléjük dőlt a pénzügyi pálya, hiszen a közönség eltűnésével a televíziós bevételek szerepe  nőtt meg, ami a Premier League esetében minimum duplája a riválisokénak. A néminemű visszarendeződés után is megmaradt azonban a szigetországi hegemónia, a kiterjesztett top 30-as listának például csaknem a fele, 14 tagja is angol egyesület.

Ennek persze az a következménye, hogy a többi topliga a maga elitklubjainak a szélsőséges támogatásával igyekszik legalább néhány képviselő révén felvenni a versenyt a pénzben dúskáló angol klubok szélesebb körével, miközben a topligák derékhadának sem sok esélye marad közel kerülni a húsos bödönökhöz. Spanyolországból például immár 12 éve ugyanaz a három klub szerepel a top 20-ban, de voltaképpen 14 egyesület eközben folyamatosan rajta van a lista előkelőbb helyein és csak az alján tapasztalhatóak lényegesebb változások. A legnagyobb bevételeket évről évre ugyanazok kaszálják és így állandóan növekszik is az előnyük a riválisokhoz képest.

A jelenség hátterében általában nem a helyi szurkolói bázis, hanem a már emlegetett televíziós közvetítési jogok, és még inkább a szponzorok kifizetései állnak, ugyanis a top 20 bevételeinek immár 44%-át a tehetős támogatók adják, miközben a meccsbevételek súlya stabilizálódott 18% körüli értéken. A szponzorok persze elméletileg a globális közönség érdeklődését követik, hiszen azt akarják saját termékeik számára bevonzani, de az is nyilvánvaló, hogy részben alakíthatják is ezt a globális érdeklődést az egyes klubok anyagi felemelésével.

A király és alattvalói

A legutóbbi Deloitte-beszámolóból úgy tűnik, a leggazdagabbak között is a leggazdagabbá vált a Real Madrid, hiszen a legszűkebb elitben egyedülálló módon a megelőző évhez képest 26%-kal növelte a bevételeit a 2023/24-es szezonban 830 millió euróról 1045-re. Ebben persze a BL-győzelemért az UEFA-tól kapott nagyjából 140 millió euró is közrejátszott, melyet a könyvelésben a televíziós közvetítési bevételek közé sorolnak be, ha azonban megvizsgáljuk a rekordbevétel további összetevőit, még különösebb dologra bukkanhatunk.

Amiben ugyanis a királyiak magasan kitűnnek a mezőnyből, az a meccsnapi bevételek elképesztő megugrása, hiszen az elmúlt évi 122 millió eurónak több mint a dupláját, 248 millió eurót könyveltek el ebben a kategóriában, ami még akkor is megdöbbentő adat, ha a Santiago Bernabéu Stadion felújítását, az inflációt vagy a jegyárak emelkedését figyelembe vesszük. Olyannyira kirívó ez az éves meccsbevétel, hogy soha senki még a közelében sem volt soha, eddig az évig a rekord a 25 ezer fővel nagyobb befogadóképességű Camp Nou 166 milliós bevételt hozó éve volt. A katalánoknál viszont ez az összeg most alaposan visszaesett (103 millióra), ami csak részben tudható be az ott folyó munkálatoknak, a gyengébb eredmények is okozták a bevételcsökkenést, miközben a spanyoloknál maradva az Atlético Madridnak pedig a Metropolitano hozott egy 23%-os emelkedést ebből a forrásból, ugyanis 60 millió euró helyett immár évi 74-gyel számolhatnak. 

Az udvari mecénások

Mindeközben a Real Madridnál viszont nem csak a UEFA-díjazás és a furcsa meccsbevételek ugrottak meg a 2023/24-es szezonban, hanem a szponzori támogatások is kilőttek, hiszen az innen származó jövedelmek 403-ról 482 millió euróra emelkedtek, aminek szintén egyetlen vetélytárs sem található a közelében. Az Adidas a világ (akkor még) legjövedelmezőbb mezbeszállítói szerződésével 120 millió eurót fizetett a királyiaknak és a Fly Emirates is 70 millió eurót a mezszponzori megállapodásért, melyhez egyedülálló módon ugyanennyit csapott hozzá a HP a mez ujján való megjelenésért, hogy csak a legjelentősebb támogatók által fizetett elképesztő összegeket említsük. Jól mutatja a futballvilág hierarchiájában a szponzorok szerepét, hogy csak ebből a három kontraktusból 260 millió euró állt tehát a házhoz, amit a top 20-as listán kívül senki, tehát a világ klubjainak 99%-a összes bevételként sem ér el, így pedig garantáltak a sikerek is.

Ezt még esetleg indokolja is az a tény, hogy a CIES kimutatása szerint a közösségi médiában is a Real Madridnak van a legtöbb globális követője, azt viszont már cseppet sem, hogy a  szponzori bevételek listáján a második a Bayern München, mely bevételeinek egészen magas arányában, 55%-ban támaszkodik a támogatókra, így tehát némileg mesterségesen ők tartják a bajorokat a leggazdagabbak elitjében. Ez nem is lehet meglepő, ha tudjuk, hogy a nekik évi 90 millió eurót utaló Adidas, a tavaly a mez ujján való megjelenésért az 55 milliót perkáló Audi és a helyüket idén átvevő Allianz nem csak a legnagyobb szponzorai, de a legnagyobb részvényesei is a bajoroknak, de a német gazdaság prominens szereplői közül a T-Mobile is fizet 50 milliót a mezen való megjelenésért. Ez a müncheni szponzor-összpontosulás egyébként azt is eredményezi, hogy a Bundesliga többi tagja közül csak a Borussia Dortmund tud még úgy-ahogy stabilan a Deloitte toplistáján ragadni, más egyesületek csak egy-egy nemzetközi siker és a vele járó UEFA-bevételek esetében bukkannak fel a listán és ezt bizony a német koefficiensek visszaesésében is érzékelhetjük.

A régi rend hercegei

A németeket így már viszonylag magabiztosan maguk mögött hagyták az olaszok a koefficiensranglistán, akiknek három élklubjuk is folyamatosan a top 20-ban tanyázik a Deloitte bevételi kimutatásában is, még ha a legközvetlenebb elit közelébe már jó egy évtizede nem is tudnak elérni. A Juventust 11 év után most először előzte meg az Inter és a Milan, mivel a torinóiaknak elsősorban a közvetítési díjakból származó bevételei jelentősen visszaestek 157 millió euróról 100-ra. Itt kell újra megjegyeznünk, hogy az európai kupasorozatokban szerzett bevételek is ebbe a kategóriába kerülnek, ugyanis a Juventus épp a megelőző bajnoki 7. helyezés és ezen bevételek kiesése miatt elzáródott ez a pénzcsap.

No persze nem túlságosan nagyon, hiszen az olasz közvetítési díjak elosztásából akkor is sok jár az észak-olasz triumvirátusnak, ha éppen rosszul szerepel. Az Adidas a Juventus számára ugyan már "csak" 55 milliót utal, de a tulajdonos Agnelli családhoz kötődő Jeep is fizetett 51 millió eurót mezszponzori szerződés gyanánt, így természetesen a szerényebb bevételű hazai vetélytársak között visszatérhetnek gyorsan a zebrák is a nemzetközi porondra, bármennyire is távol állnak a milánói csapatokkal együtt az UEFA pénzügyi előírásaitól, valahogy ezek a szabályok rájuk nem érvényesek. Az Inter és a Juventus messze elmarad már régóta a 3 évre engedélyezett összesen -60 milliós egyenlegektől, de a Milan is csak annak köszönheti a büdzséje rendbetételét, hogy a felhalmozott mínuszok ellenére engedélyt kap a BL-ben indulni, ahol az elmúlt két évben 140 millió euró összdíjazást is kapott a nekik kedvező módon kialakított pénzelosztási szisztémában. Ezekről azonban a Deloitte listája hallgat.

Eltérő méretű húsos bödönök körül

Az előbbiek után nem csoda tehát, hogy az Inter és a Milan bevételeinek különösen magas arányát, 51 illetve 40%-át teszik ki a közvetítési díjak, ennél többet pedig csak az angol klubok esetében, hiszen a Premier League évi tévés bevételei a 4 milliárd eurót közelítik. Az angol klubok számára ez biztosít busás büdzsét még akkor is, ha a nemzetközi porondon esetleg el is maradnak az eredmények és a bevételek. A Manchester United esetében még a globális népszerűséget kihasználva a szponzorok is alaposan megtoldják ezeket a jövedelmeket, így például a halovány, de azért nagyjából 50 millió eurót hozó csoportkörös BL-szereplés mellé az Adidas 105 millió eurós mezbeszállítói és a TeamViewer 55 millió eurós mezszponzori szerződése is a negyedik helyen tartották a klubot a Deloitte 2023/24-es listáján. A legnagyobbat pedig az Arsenal ugrott előre, hiszen a bajnoki 2. helyezés és a BL-elődöntő (kb. 80 millió euró) a harmadik legnagyobb tv-s bevételeket hozta az ágyusok számára. A lassan végre megérkező eredményeket persze az is indokolja, hogy az Adidas is jobban húz az Arsenalhoz 85 millió eurós mezbeszállítói szerződésével, mint a vetélytársak közül a Chelsea-nek 70 milliót, a Liverpoolnak pedig 65 milliót fizető Nike.

A Deloitte legújabb listájának van még egy különös sajátsága, nevezetesen hogy a beszámoló történetében először került 3 francia klub is a legjobb 20 közé. A Paris Saint-Germain elsősorban a nemzetközi szereplése révén ugyan már egymás után másodszor is a dobogón végzett, a 19. és a 20. helyre becsúszott ezúttal a két Olympique, az EL-elődöntős Marseille és a Lyon is. Ez azonban alighanem tiszavirág életű jelenség és valószínűleg annak köszönhető, hogy a francia Ligue 1 létszámát 18-ra csökkentették, így a tavaly még futó tv-s szerződés is kevesebb klub között oszlott meg, ugyanakkor ettől az évtől már egy kedvezőtlenebb szerződést sikerült csak megkötnie a Ligue 1-nek a hazai közvetítési jogairól. Az viszont mindenképp figyelemreméltó, hogy 2023/24-es szezonra mindkét említett francia klub szponzori bevételei is 78-79%-ot növekedtek az előző évhez képest, miközben a stadionok látogatottsága is minden korábbi rekordot megdöntött Franciaországban, az idei nemzetközi eredmények is meglehetősen rapszodikusak, így kiváncsian várhatjuk, mi sül ki az egyszerre jelentkező negatív és pozitív előjelekből a jövőben.

A koefficiens-versenyben mindenesetre egy picit már közelebb került a Ligue 1 a német bajnoksághoz és a spanyol liga képviselőinek az egyeduralma is a múlté, a helyüket az angolok vették át az UEFA-ranglistán. A Premier League-et leszámítva ugyanis minden topligából kiszakadni látszik 1-2, legfeljebb három képviselő és ha a Real Madrid ki is lő a leggazdagabbak közül, tovább zajlik minden szinten, a ligákban és a kupasorozatokban egyaránt a kontinens klubfutballjának szétszakadozása.