A Konferencia-liga mint koefficiens-töltőforrás

Az előző szezon eleji cikkünkben részletesen számba vettük, hogyan kalkulálja az UEFA a koefficienseket, és már akkor említettük, hogy a pontszámítás elsősorban az elért győzelmekre és döntetlenekre koncentrál, viszont nem differenciál eléggé a különböző sorozatok erősségében. Különbség voltaképpen csak az egyes körök eléréséért járó bónuszpontok mértékében van, melyből a BL-ben valamivel több jár, mint az El-ben, az EKl-ben pedig csak minimális bónuszpont kerül kiosztásra. A koefficiensek nagyja viszont a nagy számú győzelemből adódik az ellenfél erősségének figyelembevétele nélkül, ezt kihasználva pedig az elmúlt években meg is trollkodta a rendszert a legrangosabb sorozatban gyengélkedő, a picik között viszont a lepattanó pontocskákat több indulójával is szorgosan begyűjtögető Hollandia és Törökország, ahogy arra szintén kitértünk az elmúlt szezon tapasztalatait összegző értékelésünkben. Jövőre már lesz némi különbség az egyes kupasorozatok között, hiszen a svájci rendszer lebutított formájára átálló lebonyolításban a BL és az El alapszakaszát 8-8 meccs alkotja majd minden csapat számára, az EKl-ben viszont csak 6 alapszakasz-találkozón gyűjtögethetik majd a résztvevők a koefficienseket.

A jelenlegi visszásságoknak a hatását gyakorlatilag a magyar koefficienseken is megérezhettük már tavaly, hiszen hiába élte meg 2004 óta először újra magyar csapat az európai kupatavaszt és hiába szereztek az NB I indulói korábban sohasem látott mennyiségű koefficienst (5,875), nemzetközi összevetésben ez nem lett kiemelkedő teljesítmény. 

A BL-selejtezők második fordulójában a Ferencváros által kivert Slovan Bratislava, vagy a később a Fradit is megállító Qarabag által még a legelső körben búcsúztatott Lech Poznan is jobban járt végül a Konferencia-ligában való szereplés lehetőségével.

Az FTC a BL-selejtezők során a kazah Tobol, a Slovan és a Qarabag, majd az utóbbi elleni búcsú után az El-play-offba kerülve a Shamrock Rovers ellen összesen 3-2-2-es mérleggel zárt, mivel pedig egyrészt a koefficiens-kalkulációk során a győzelmek nem 3, hanem 2 pontot érnek, a selejtezőben gyűjtött pontokat viszont megfelezik, ez 4,0 koefficienst hozott a konyhára (még az ország indulóinak számával való leosztás nélkül). Az El-csoportkörben aztán az AS Monaco, a Trabzonspor és a Crvena zvezda ellen bravúrosan összehozott 3 győzelem és 1 döntetlen még 7 koefficienst jelentett (ez eddig 11,0), a csoportelsőségért pedig már járt 4 bónuszpont is, de ezzel együtt a nyolcaddöntőbe jutásért is egy újabb, vagyis így jött ki a zöld-fehérek által szerzett 16,0-s együttható, melyet a Bayer Leverkusen ellen már nem sikerült gyarapítani. Ezzel – a négy magyar indulóra leosztva – 4,0-t tett be a közösbe a Fradi, ami az 5,875-ös rekordot megalapozta.

Mindeközben a Slovan Bratislava a jól ismert BL-búcsú után az El-ből is gyorsan kipottyant az Olympiakosz ellenében, viszont az UEFA-nak a nemzeti aranyérmeseket támogató programjának köszönhetően a Konferencia-liga selejtezőinek bajnoki ágán a bosnyák Zrinjski Mostar büntetőkkel való kiverésével a harmadik számú sorozatban már be tudta verekedni magát a csoportkörbe (ez a párosítás ismét egymásra talált az idei BL-selejtezőkben is). A pozsonyiak tavaly az EKl-főtáblán a Basel és a szerényebb képességű örmény Pjunik Jereván, valamint a litván ZalgirisKaunas ellen 3-2-1-es mérleggel megnyerték a kvartettjüket, így ezért már nekik is járt 2 bónuszpont. Még ha ezután a nyolcaddöntőben ismét a Basellel összekeveredve végül már alul is maradtak két döntetlen után tizenegyesrúgásokkal, összesen a Slovan vitézkedése a Konferencia-ligában a gyengébb ellenfelek ellen így is 16,5 koefficienst szállított Szlovákiának. Onnan egyébként szintén négy európai kupainduló vehetett részt az UEFA kupasorozataiban, így ezt leosztva 4,125 koefficienssel járult hozzá a bajnok a 6,0-s összesített ligaterméshez, mely alaposan megdöntötte az ország korábbi, 5,0-s rekordját (8 évvel ezelőttről).

Még nagyobbat ment a Lech Poznan, hiszen a már említett nagyon korai BL-búcsú után a lengyel bajnok a georgiai Dinamo Batumi, az izlandi Víkingur Reykjavík és a luxemburgi F91 Dudelange testén keresztül masírozott be a Konferencia-liga csoportkörébe. A szerencsés sorsolást kihasználva közben alaposan belelendültek a holland John van den Brom tanítványai és 2-3-1-es mérleggel a Villarreal mögött, de az izraeli Hapoel Be’er Shevát és az osztrák Austria Wient megelőzve tovább is jutottak az egyenes kieséses szakaszba. Ott újabb nagy bravúrral kiverték a norvég bajnok Bodö Glimtet és a svéd Djurgardens IF-et is, végül pedig még a Fiorentinát is alaposan megizzasztották a negyeddöntőben, így bónuszpont a poznaniaknak ugyan csak egyetlen egy jutott, de a csúfos BL-leszereplés után az EKl-ben összesen 22,0 koefficienst gyűjtöttek. Természetesen Lengyelországból is négy csapat indulhatott az európai sorozatokban, így ezzel leosztva a Lech 6,5-tel növelte az országos eredményt, mely hatalmas, 7,75-ös rekorddal zárt, jócskán felülmúlva a 12 évvel ezelőtti 6,625-ös lengyel csúcsot, pedig Magyarországhoz és Szlovákiához hasonlóan az Ekstraklasa másik három indulója is elvérzett még az EKl selejtezői során.

Csapjuk még mindehhez hozzá a cseh bajnok Viktoria Plzen esetét is, mely a finn HJK, a megelőző szezonban a Realt is megtréfáló moldovai bajnok Sheriff Tiraspol és a korábban említett klubok miatt már rettegett azeri Qarabag kiverésével a BL-selejtezőkben egészen pazar, 5-1-0-s mérleggel bemasírozott a Bajnokok Ligája főtáblájára, melyért járt nekik a jól megérdemelt 4 bónuszpont. Ott viszont a teljesen más pénzügyi dimenziókban mozgó Bayern München, Internazionale és Barcelona által alkotott elittrió ellenében pontot sem sikerült már szerezniük, így a korábban említetteknél lényegesen jobb selejtezős eredmények megfelezett pontszámai miatt a plzeniek a maguk szintjén lenyűgöző BL-szereplés ellenére is alig 9,5 koeffienssel zártak. A cseheknél viszont szerencséjükre (vagy inkább a nem egy domináns csapatra épülő liga magasabb színvonalának köszönhetően) a négy indulójuk közül még a Sparta Praha is gyűjtögetett közben a Konferencia-ligában győzelmeket, így a 6,75-ös éves ligaeredménnyel végül nem csúsztak vissza az UEFA ranglistáján, hanem az említett országok közül továbbra is a legelőkelőbb helyen, a 15. pozícióban állnak.

Ennek ellenére az említett csapatok tavalyi koefficiens-számai jól megmutatják, hogy az UEFA jelenlegi számításában egy Konferencia-liga menetelés milyen aránytalanul sokat érhet, ezt pedig szem előtt kell tartania a Ferencvárosnak az idei kupaszereplés során.

Pénzügyileg csak a BL kiemelkedő

Talán a koefficienseknél és az UEFA ranglistájánál is fontosabb azonban, hogy mennyi pénzdíjat tud összeszedni egy csapat az európai kupaporondon, hiszen azok olyan mértékűre dagadtak az utóbbi időkben, hogy hosszabb távon is meghatározhatják az eredményességet. Márpedig ebből a szempontból különösen a Bajnokok Ligája jelent páratlan lehetőséget, hiszen

a BL-főtáblára kerülés akár az ottani teljes sikertelenség esetén is olyan bevételeket garantál, melyre más sorozatban esély sincs.

Láttuk ezt már a Fradi tavalyi lehetőségeinek vesézgetése során is, de a koefficiensek kapcsán már említett magyar, lengyel, szlovák és cseh bajnok négy különböző fajta eredményességének honorálása is jól rávilágít a részletekre. A Ferencváros a páratlan Európa-liga szereplésével mintegy 9 millió eurót szedett össze az egyelőre ismeretlen market pool részesedés nélkül, melyet az adott ország televíziós társaságainak közvetítési díja határoz meg (a 2021-22-es szezon már hivatalos nyilvánosságra hozott adatai alapján egyébként akkor 693 ezer euró jutott végül a market poolból a Fradinak). Ennek nagyjából a felét köszönheti a jó teljesítményének, a másik fele pedig a fura módon bevezetett 10 éves ranglistahelyezésért járó összegből és az Európa-liga főtáblájáért egyenlő arányban minden főtáblásnak utalt összegből (3,63 millió euró) tevődött össze.

A Viktoria Plzen mindeközben a BL-főtáblára jutásért is már 15,64 millió eurót kapott, majd a 0 pontos BL-csoportkör ellenére is nagyjából a Fradi díjazásának a dupláját, 19 millió eurót zsebelhetett be, de egyébként nagyjából ennyi járt az FTC-nek is a 2020-21-es hasonló szerepléséért is. Az elmúlt évben azt is megállapítottuk, hogy a Bajnokok Ligája selejtezői során egészen különleges jelentősége van a play-off kör elérésének, hiszen ha onnan ki is pottyan valaki, akkor nem csak rögtön az Európa-liga főtáblájára kerül, hanem még 5 millió euró vigaszdíjjal is számolhat, ami nagyon is jelentős summa egy kelet-európai klubnak, mint ahogy az volt a Vidinek is a 2018-19-es szezonban (de hol van már Székesfehérváron a busás haszon).

Nincs azonban ekkora szakadék az Európa-liga és a Konferencia-liga pénzügyi díjazása között, hiszen míg a BL összdíjazása több mint négyszerese az El-ének, utóbbi csak 2,5-szerese az EKl-ben kiosztott teljes büdzsének. Ráadásul ahogy korábban részletesen megnéztük, a leosztás módja tovább csökkenti az eltéréseket a második és a harmadik számú európai kupasorozat között, hiszen az Európa-ligában szélsőségesen a végső stádiumok felé vannak eltolva a legnagyobb pénzdíjak, ahová többnyire már csak a topligás csapatok, gyakran a BL-csoportkörből ide átsorolódó együttesek jutnak.

A Konferencia Ligában ugyanakkor egyenletesebb a pénzdíjazás szétosztása már a sorozat elejétől, így például a csoportkörös szereplésért egyenlően kiosztott összeg (2,94 millió euró) sem sokkal marad el az El 3,63 milliójától.

Erre az összegre aztán a Slovan Bratislava még különösebb bravúr nélkül rápakolt a teljesítményével 3,26 millió eurót és a további juttatásokkal 7,22 milliós UEFA-bevétellel számolhatott tavaly a market pool nélkül (az egy évvel korábbi adatok alapján nekik ez 101 millió euró körüli összeg). Vagyis a Fradihoz hasonló bravúrok nélkül, voltaképpen látványosan gyengébb nemzetközi teljesítménnyel is csak nagyjából 25%-kal, kb. 2 millió euróval kevesebb díjazást zsebelhettek be a pozsonyiak a Konferencia-ligának köszönhetően. Mint korábban kiveséztük, a Lech Poznan viszont az EKl-ben már nagyobb bravúrokat is bemutatott és a negyeddöntőig menetelt, a market pool nélküli díjazása mégsem volt különösebben magasabb, megállt 7,63 millió eurónál, ami alig 400 ezerrel több a nyolcaddöntőig jutó szlovákokénál.

Az EKl sem egy könnyű, fáklyás menet

Ahhoz, hogy a tavalyi UEFA-bevételeit megközelítse idén a Ferencváros egy Konferencia-liga szerepléssel, természetesen szükséges lenne egy hasonló menetelés. Meg kell jegyeznünk ugyanis azt is, hogy a 2021-22-es szezonban, amikor a Slovan Bratislava még az EKl csoportkörében ragadt 8 pontot szerezve egy kissé nehezebb kvartettben a dán FC Köbenhavn, a görög PAOK FC és a gibraltári Lincoln Red Imps társaságában, akkor 5,162 millió eurónál állt meg a díjazása immár a market pool részesedéssel együtt.

Vagyis a pénzügyi sikerességben elég fontos szerepe lehet a sorsolásnak, bár a Fradinak az EKl-selejtezők során megvan az az előnye a többi magyar indulóval szemben, hogy a bajnoki ágon kiemeltként viszonylag visszafogott ellenfelekre számíthat. Az ír Shamrock Rovers kiverése esetén például a Klaksvíktól pár éve még egy hatost kapó georgiai Dinamo Tbiliszi és a párharc első meccsét hazai pályán 2–1-re megnyerő máltai Hamrun Spartans nem épp veretes küzdelmének győztese lesz a zöld-fehérek következő ellenfele.

Az NB I további képviselői azonban még ha veszik is a jelenlegi erőpróbát, a következő fordulóban már bravúrra lenne szükségük. A Debrecen az örmény Alaskert kiverése esetén a Rapid Wiennel nézhetne szembe a harmadik selejtezőkörben, ha a Kecskemét továbblépne a Riga FC-n, akkor a holland Twente és a svéd Hammarby IF párharcának a győztese lenne a következő ellenfele, a Zalaegerszeg pedig voltaképpen már az NK Osijek ellen sem esélyesként lép pályára, de ha az UEFA által magasabbra rangsorolt eszékiek ellen tovább is jutna, akkor is nehéz ellenfél lenne a nemzetközi színtéren jóval rutinosabb CFR Cluj vagy a tavaly alaposan felpumpált török Adana Demirspor. Ráadásul ez után a harmadik selejtezőkör után jön még csak a play-off kör, ahol a nem bajnoki ágon olyan kiemelt topligás klubokba is bele lehet futni, mint a Juventus, az Eintracht Frankfurt, az Aston Villa, az Osasuna vagy a Lille OSC.

Ez már azt is előrevetíti, hogy ha a kedvezőbb bajnoki ágról a Fradi be is jut a Konferencia-liga csoportkörébe, egy rosszabb sorsolás esetén nagyon komoly ellenfelekkel is szembekerülhet, tehát az utóbbi években megszokott UEFA-bevételekhez szükséges menetelés nem ígérkezik sétagaloppnak itt sem.

A Lech Poznan alaposan kihasználta a Konferencia-liga adta lehetőségeket (fotó: lechpoznan.pl)

A Fradi pénzügyi kényszerpályán?

Márpedig az FTC vezetősége szemmel láthatóan ismét nagy bevételekkel, voltaképpen a busás BL-haszonnal kalkulált a nyári átigazolási időszak alapján. Jelenleg ugyanis a két évvel ezelőtti, –6 millió eurós rekordot közelíti a transzferegyenleg, melyet különösen az immár 28 esztendős Cristian Ramírez 2 millió eurós furcsa újraigazolása nyom meg, holott 6 éve, jóval fiatalabban is csak 1,5 milliót fizetett érte a Krasznodar, azóta pedig az ecuadori válogatottból is teljesen kikopott már négy éve. De a Maccabi Haifától igazolt Mohamed Abu Fani is 1,5 millió eurót kóstált, és a 31 éves szerb világvándor Aleksandar Pesicsért is kifizettek 1,2 milliót a zöld-fehérek, pedig ennél kevesebbe került tavaly még a játékjoga a Crvena zvezdának. Közben a Debrecen is 1,2 milliót kapott Baráth Péterért, amit legalább a szurkolók számára fontos hazai vonal erősítése és 21 éves életkora, ezzel pedig a benne rejlő potenciál magyaráz. Mindeközben több nemzetközileg jegyzett játékos ingyen érkezett, akik ugyan az átigazolási egyenleget nem nyomják, a bérköltségeket azonban minden bizonnyal súlyosan megterhelik, melyek egyébként is túl nagy részét emésztik fel a bevételeknek.

Főleg, ha most az UEFA-tól érkező pénzdíjak is visszaesnek, miközben eladások nem nagyon segítenék a költségvetést, így különösen fontossá válik Ryan Mmaee várható értékesítése a lehető legjobb áron. Hiszen közben a két évvel ezelőtti 2,5 millió eurós rekordigazolásból, Stjepan Loncarból például bevétel már nem nagyon keletkezik, ugyanis csak újabb kölcsönszerződéssel került a kazah Asztanához, pedig 2024-ben már lejár a szerződése a Fradinál. Voltaképpen már az előző évben is csak az rántotta helyre valamelyest a Ferencváros BL-re tervezett egyenlegét, hogy a télen 2,6 millióért értékesítették Aissa Laidouni játékjogát, így idén is lehet szükség hasonlóan jelentős transzfermanőverekre, és legkésőbb a januári átigazolási ablakban megint értékesíteni kényszerül a klub néhány piacképes játékost.

Bár a kiapadhatatlannak látszó állami támogatások miatt racionális gazdálkodásra voltaképpen nincs szükség jelenleg a Ferencvárosnál, de az UEFA új gazdasági előírásainak, a pénzügyi fenntarthatósági szabályoknak a betartását legalább látszólag illenék megkísérelni még akkor is, ha a magyar bajnokkal és igencsak kreatív, ám az előírásoknak nem épp megfelelő támogatottságával meglehetősen elnéző az UEFA, mióta Csányi Sándor az alelnöke.

Bármennyire érzékeny veszteség is tehát a Ferencvárosnak a Bajnokok Ligája busás bevételeinek vagy legalább a play-off vigaszdíjnak az elszalasztása, nagyon fontos összekapnia magát a csapatnak és helyt állnia a Konferencia-ligában, hiszen idén az a koefficiensekben némileg könnyebben, szerencsés sorsolás esetén a tavalyi bravúrok nélkül is lehet annyira gyümölcsöző, mint az Európa-liga, pénzdíjazásban pedig jó szereplés esetén nem is feltétlenül marad el annak a lehetőségeitől. A 2024-2025-ös szezontól már biztosan megváltozik valamelyest a helyzet, hiszen a kifacsart, svájci rendszerű lebonyolításban kevesebb mérkőzés áll majd az EKl-résztvevők rendelkezésére a pontszámuk gyarapítására.