Utolsókat rúgja a Bajnokok Ligája csoportkörös lebonyolítása, és hamarosan fejest ugrunk egy az európai labdarúgásban eddig ismeretlen rendszerbe. A mini-liga rendszerű alapszakasz azonban önmagában nem sok változást hoz a kontinens klubfutballjába, hiszen ahogy megszokhattuk, a felszín alatt rejlenek a meghatározó részletek. A lebonyolítási formánál az erőviszonyokat jobban befolyásolja a koefficienszámításnak és a pénzdíjazásoknak a módosulása, ezekről viszont sokkal csendesebben csordogálnak csak a hírek, így érdemes végigvenni a tudnivalókat.

Azt talán mindenki tudja már, hogy szeptembertől a Bajnokok Ligájában és a másik két európai kupasorozatban egy nyolc, illetve az EKL-ben hat fordulós ligaszakasz készíti majd elő az egyenes kieséses folytatást, a részletekkel pedig ezen oldalon is foglalkoztunk már alaposabban.

• Az esélyegyenlőség szempontjából a legnagyobb pozitívum talán az, hogy az adott ligarendszerben minden induló kap ellenfelet minden kalapból, vagyis a kiemelésétől függetlenül mindenki nagyjából egyforma erősségű ellenfelekkel kerül szembe (legalábbis a kalap-besorolás alapján) vagyis például az elsőként kiemelteknek is szembe kell nézniük velük egy kalapban lévőkkel is. Másrészt az is fontos változtatás, hogy a főtábláról már nem lesznek lecsorgó csapatok az alsóbb kupasorozatba, így azok megmaradnak az ott induló egyesületek számára.
  
  

• Ugyanakkor furcsa lehet, hogy a 36 induló sorrendjét egy alig 8 fordulós ligaszakasz eredményeiből állítják fel, vagyis a csapatok a riválisoknak több mint háromnegyedével nem is játszanak (az EKL-ben még kevesebbel). Mindeközben elég nagy lehet a szerepe így a sorsolásnak is, hiszen nagyon nem mindegy, ki jut ellenfélnek egy 9 tagú kalapból: a Manchester City vagy az RB Leipzig, a Leverkusen vagy a Sahtar Donyeck, stb.
  
  
  Előrejelzés a 2024/25-ös BL-főtábla kalapbesosztására (X @FootRankings) - a piros kerettel jelölt csapatok játszanak selejtezőt
  
  
• Arról is csak homályosan fogalmaz egyelőre az UEFA, mennyire veszik majd figyelembe a ligaszakasz helyezéseit, márpedig ha az első és a nyolcadik helyen végző csapat egyenlő eséllyel várhatja majd a nyolcaddöntők sorsolását, akkor unalomba fulladhat a ligaszakasz éllovasainak a versenye az utolsó fordulóra.
  
  
• A legnagyobb probléma azonban az, hogy a mezőnybővítéssel járó 4 új helyből 3-at gyakorlatilag megint csak a topligáknak juttat az UEFA (immár 21/36-ot, vagyis 58%-ot), mégpedig alanyi jogon rögtön a főtáblán, ez pedig a koefficiensek és a pénzdíjazások szempontjából is rendkívül aggályos.

A koefficiens-számítás módosulása

Akárcsak eddig, a koefficiensek számítása ezután is két alapvető tényezőből áll össze:

• a győzelmekkel és döntetlenekkel gyűjthető meccspontokból
• és a különböző szakaszok eléréséért járó bónuszpontokból.

A meccseken ezentúl is minden győzelemért 2 pont jár, a döntetlenekért pedig 1 mindhárom kupasorozatban, tehát függetlenül a kupasorozat vagy az ellenfelek erősségétől és a gólkülönbségtől is. A rendszer mindössze abban differenciál, hogy a selejtezőkben gyűjtött pontokat megfelezik, de azt is függetlenül bármi más tényezőtől.

Az egyes országok éves koefficienséhez az indulóik által gyűjtött pontokat összeadják és leosztják a csapatok számával, a lejátszott mérkőzések számával azonban nem.

Márpedig ha az automatikusan kapott BL- és El-főtáblás helyeken ezentúl már 8 mérkőzése lesz a topligás indulók 85-90%-ának pontokat gyűjtögetni bármiféle selejtező nélkül, akkor az nyilván már a rajtnál hatalmas előny a többi országgal szemben, melyek klubjainak a fele törvényszerűen elhullik a kvalifikációkon.

Ráadásul a BL-főtáblára jutásért rögtön járnak bónuszpontok is, melyeket tehát a kiemelt országok a legkisebb küzdelem nélkül megkapnak. Akárcsak eddig, ezután is a bónuszpontok adják meg a súlyozást a három kupasorozat erőssége között, hiszen amíg a BL-ben ezentúl maximálisan 18, az El-ben csak 10, az EKL-ben pedig 6 bónuszpont lesz szerezhető. Az eltérés nagy részét pedig éppen az adja, hogy önmagáért a főtáblás szereplésért kizárólag a Bajnokok Ligájában járnak bónuszpontok, vagyis épp ott, ahol a helyek nagy része automatikusan kerül kiosztásra a kiemelt ligáknak.

Ezekben a főtáblás bónuszpontokban is történik most egy jelentős emelés, immár 6 jár majd minden BL-csoportkörös csapatnak. Vagyis azzal, hogy Olaszország és Németország 5 csapatot indíthat automatikusan a főtáblán, rögtön jár számukra 30 pont, ami 8 nemzetközi indulóval leosztva 3.750 koefficiens, de a 4 BL-indulós angol és spanyol liga is 3.429 koefficienssel kezdi az új szezont a legkisebb megerőltetés nélkül (4*6 BL-főtáblás bónusz leosztva 7 nemzetközi indulóval). Mondhatnánk persze, hogy ezek az élbajnokságok korábbi jó szereplésükkel vívták ki a kivételezettség jogát, csakhogy a korábbi jó szereplésük idején ugyanúgy megkapták már érte a maguk ranglista-pontjait, az ilyen rendszerben pedig minden évben újra indokolatlan előnyből indulnak, így tehát a rendszerbe kódoltan eleve kisebb az esély a megelőzésükre.

Ehhez jön még hozzá, hogy az UEFA klub- és ligaranglistáin teljesen rendhagyó módon egyáltalán nem használ időbeli szorzókat, hanem az öt évvel ezelőtti eredmények éppen akkora súllyal nyomnak a latba, mint a legfrissebbek. Hogy ez mennyire idegen a hasonló rangsoroknál, azt talán jól mutatja, hogy az UEFA maga is használt időbeli szorzót a válogatott ranglistájánál, amíg ezt a ranglistát a Nemzetek Ligája beindításával gyakorlatilag feleslegessé nem tette. A klubranglistáknál mégis megmarad a régebbi eredmények jelentős súlya, ez a módszer pedig nyilván szintén azt eredményezi, hogy a korábbi, berögzült status quo nehezebben mozdítható ki.

A rendszer tehát cseppet sem szolgálja az esélyegyenlőség, pláne nem az esélykiegyenlítés elvét, hanem törvényszerűen mélyíti az elit és Európa fennmaradó 90%-a közötti szakadékokat.

Akik a korábbi években jól szerepeltek azok nagy előnnyel állnak rajthoz az újabb és újabb szezonokban is, mintha az UEFA célja a szakadékok növelése lenne évtizedek óta. Vagyis az 55 tagország érdekeit védeni hivatott, elméletileg közösen létrehozott és irányított szervezet gyakorlatilag nem tesz eleget a küldetésének, hiszen csupán néhány, erős lobbierővel és anyagi háttérrel bíró tagjának az érdekeit érvényesíti szemben a többségével.

Ez az elv ráadásul még inkább érvényesül a pénzkiosztás rendszerén. 

A pénzdíjazás átalakítása

A költségvetéséről és a kupasorozatok díjazásáról márciusban tett közzé egy tervezetet az UEFA, amiből az látszik, hogy az eddigi 3.5 milliárd euróról az új lebonyolítás 126%-os növekedést hozhat, azaz 4.4 milliárd eurós bevétellel kalkulálnak. Ennek az összegnek a háromnegyede fordítódik majd a kupasorozatok főtáblásainak a díjazására az eddigi 78% helyett, ugyanis a korábbinál valamivel jelentősebb összeget fordít majd a szervezet a selejtezőben kieső klubok támogatására, ugyanakkor így is növekedik mindhárom kupasorozatban az összdíjazás 21%-kal.

A Bajnokok Ligája összdíjazása 435 millió euróval emelkedik, az Európa-ligáé 100 millióval, az Európai Konferencia-ligáé pedig 50 millióval, de ezzel az egymáshoz viszonyított arányuk voltaképpen változatlan marad, azaz egy szélsőségesen az elit felé tolt 8.5 : 2 : 1 arányban. Mindezen túl az összegek leosztásában megfigyelhetőek apró elmozdulások.

Azt például ismét konstatálhatjuk, hogy a főtáblára kerülésért, és így a BL-ben az automatikusan kapott helyekért járó díjaknak nem csak az összege, hanem az összdíjazásból kiszabott súlya is növekszik 3 százalékkal, ugyanis klubonként már nem 15.64 millió eurót, hanem 18.62 milliót hoz a konyhára javarészt olyan egyesületeknek, akiknek ezért pályára sem kell lépniük a selejtezőkben.

Mindeközben viszont újításként megjelenik egy új kategória, ugyanis a ligaszakaszban már nem csak a győzelmekért és a döntetlenekért szerezhetőek pénzek, mint korábban, hanem a végső helyezésekért is járnak ezentúl pénzdíjak, mégpedig az összdíjazásnak viszonylag jelentős hányadában (17%). A BL-ben például az alapaszakaszban legrosszabbul teljesítő csapat 275 ezer euróban részesül ebből, az utolsó előtti ennek a duplájában, az azt megelőző a háromszorosában és így tovább egészen a tabella első helyén végző gárdáig, mely tehát 36*275 ezer, azaz 9.9 millió eurót kap ebből a kategóriából. Az El-ben a ligahelyezés alapdjíja már csak 75 ezer euró, az EKL-ben pedig 28 ezer, vagyis a tabella első helyezettjének alig 2.7 illetve 1 millió euró jár, melyek ismét csak lényegesen kisebb összegek. Ezen felül a BL ligatabella első nyolc helyén végzett csapat még 2 millió euróban részesül (plusz még a nyolcaddöntő eléréséért is megkapja ugye a szakaszpénzét), a 9-16. helyezettek pedig 1 millió euróban (plusz ők még a rájátszás eléréséért kapnak 1 milliót, a nyolcaddöntős summára viszont csak akkor számíthatnak, ha sikerrel bejutnak oda a rájátszásukból). Az EL-ben ezek az összegek voltaképpen nem is olyan sokkal kevesebbek: 600 és 300 ezer, az EKL-ben pedig 400 és 200 ezer.

Mindeközben az egyes meccseredmények díjazásában némi csökkenés megy végbe, hiszen a ligarendszerben két fordulóval több lesz, mint a csoportkörben (kivéve az EKL-t). A BL ligaszakaszában például egy győzelemért az eddigi 2.8 millió euró helyett csak 2.1 millió jár majd, egy döntetlenért pedig 930 ezer euró helyett 700 ezer. Az EL és az EKL győzelmek értéke ezektől már jobban elmarad (450 és 400 ezer), köztük azonban már szinte elhanyagolható lenne a különbség, csak hát a Konferencia Ligában mindössze 6 fordulós alapszakasz áll az indulók rendelkezésére gyűjtögetni a másik két sorozat 8 fordulója helyett.

Összességében azt mondhatjuk, hogy a BL-ben és az El-ben az eredményekkel megszerezhető összegeknek a súlya 30%-ról örvendetes módon 37-re emelkedik az összdíjazásból, bár ez egy elméletileg versenyorientált rendszerben még mindig alacsony érték.

Aminek pedig valamelyest csökken a jelentősége, azok a market poolból és a történelmi (10 éves) eredményekből kreált ranglista után járó kifizetések, melyek összesen 45%-ról szorulnak vissza 35-re. Ezek kiosztását egyébként rendkívüli módon meg is bonyolítja az UEFA, ugyanis a közvetítési díjakból származó bevételeit két részre osztja annak forrása szerint: az Európából befolyó pénzeket a market pool és az 5 éves klubranglista alapján teríti majd a főtáblás klubok között, az Európán kívülről érkező pénzeket pedig a 10 éves klubranglista alapján (melyből kiveszik a trófeákért eddig bekalkulált pontszámokat).

Ahogy azt megszokhattuk, nem egyenletes ugyanakkor a pénzkiosztás az egyes szakaszok eléréséért sem. Azt már korábban is megállapítottuk, hogy amíg az elitet tömörítő Bajnokok Ligájában viszonylag egyenletesen növekszik a díjazás a nyolcaddöntőtől a fináléig, addig az Európa-ligában sokkal inkább el van tolva az pénzdíjak emelkedése a végső szakaszok felé, ahova általában csak a topligás csapatok jutnak el. Most is itt történik a legnagyobb ugrás ráadásul, az elődöntőbe jutásért 13%-os, a döntőbe jutásért 16%-os emelésről döntöttek a következő évtől, miközben az El-győztesnek jár extra-díj (6 millió euró) alig marad el a BL-győztes jutalmazásától (6.5 millió euró).

Csak ismételni tudjuk, hogy ezzel a módszerrel a második és harmadik számú kupasorozatokban induló nem topligás csapatoknak arányaiban kevesebb bevételt irányít az UEFA, míg az eleve gazdagabb és számos egyéb okból már előnyös helyzetben lévő topligás klubok arányaiban is magasabb jutalomra számíthatnak, amikor a végső fázisokba jutnak. 

Nem csak a market pool vagy a történelmi ranglista növeli tehát az amúgy is tehetősebb egyesületek gazdasági fölényét, hanem a teljesítményre alapozott pénzdíjazás látható torzítása is a pénzügyi szakadékok mélyítését eredményezi.

A globális marketing jelentősége 

A 29/36 BL-főtáblás hely automatikus kiosztására visszatérve azt is látnunk kell, hogy az ajándékba adott koefficiensek és pénzdíjazások mellett a globális szereplés garantált lehetősége is aggályossá teszi a rendszert. A klubok költségvetését manapság már 44%-ban a szponzorok határozzák meg. Ezeket a támogatókat a nemzetközi figyelem nyilván azokhoz a klubokhoz vonzza, melyek garantáltan, mindenféle kockázat nélkül felkerülnek a képernyőkre, címlapokra, a híradásokba és a közösségi felületekre, így a garanált főtáblás helyek ezen aspektusukkal is csak a szakadékokat növelik (a kicsavart pénzügyi szabályozások erőteljes szponzor-tereléséről most nem is beszélve).

Egy bőkezű szponzor számára semmi sem fontosabb, mint a garantált megjelenés a legnépszerűbb médiumokban, mely sokkal bizonytalanabb lenne, ha részt vennének a topligás csapatok a selejtezőkben.

Nagyon valószínű, hogy egy sztáralakulat 10-ből 9-szer a selejtezők során is kivívná a főtáblás szereplést, de a szponzorok és a büdzsé bekalkulálásánál nagyon jelentős a különbség a 100%-os vagy a 90%-os bizonyosság között. Egy olyan szezon pedig szinte statisztikai anomália lenne, ahol az 5 topligás ország jelenleg automatikusan a főtábláról induló 21 indulója egyaránt sikerrel venne minden selejtezőt, még ha valamiféle kiemelés révén el is kerülnék egymást.

Mondhatjuk persze, hogy a topklubok szuperligás fenyegetőzései tették kényszerűvé az UEFA évtizedek óta tartó elitista berendezkedését, mely különösen a Platini-érában vált szélsőségessé. Amikor viszont Aleksander Ceferin került a szervezet élére, rögtön blöffnek nevezte ezeket a fenyegetőzéseket. A COVID utáni válságban megszoruló sztáregyesületek hirtelen kísérletének a csúfos bukása is azt bizonyítja, hogy az elképzelés önmagában, támogató közeg nélkül megvalósíthatatlan, nem lehet kiszakítani az európai futballpiramis tetejét anélkül, hogy az alsóbb rétegei ne tartsák magasan a csúcsát.

Ugyanakkor nehéz is elképzelni olyan Szuperligát, amely többet ártott volna az európai klubfutball kiegyenlítettségének, mint az a rendszer, ami az elmúlt évtizedekben rombolta folyamatosan.

Még ha a java a Platini-érában alakult is ki, Ceferin elnöki székbe kerülése óta érdemben semmi sem változott és ahogy láttuk, a mostani átalakítás sem mozdítja el az európai klubfutballt az esélyegyenlőség felé. Az elmúlt évek tapasztalatai után ugyan a "based on sporting merit" lett az UEFA szlogenje, ám közben a BL-főtáblás helyek 81%-ának küzdelem nélküli kiosztogatása nehezen illeszthető bele ebbe a filozófiába, különösen akkor, ha látjuk a korábban felsorolt következményeket és elhajlásokat, mely egyértelműen az elit privilegizálását mutatja és a szakadékok folyamatos mélyítését eredményezi évről évre.