hiszen mindnyájuk közös érdeke mégiscsak az,
hogy a dolgokat ne mérgesítsék el,
és testvérileg elsimítsák azt a viszályt, mely nincs miért lángoljon

A liberazione miatt magyar szurkolónak nem éppen kedvező időpontban, hétfőn délután a Roma hazai pályán fogadja a Napoli csapatát, és a nápolyiak idegenbeli formáját elnézve akár még szorossá is válhat a biztos BL-főtábláért folytatott versengés. Az utolsó három forduló ugyan első ránézésre könnyebbnek tűnik a Napoli számára, de némi erőltetettebb párhuzammal azért eszünkbe juthat a tavaly a másik fővárosi gárdával szemben az utolsó körben elbukott harmadik hely.

Ezúttal azonban a tét más természetű, és voltaképpen korábbi felvetésünkhöz hasonlatosan ismét csak azt állapíthatjuk meg, hogy a klubok jövőjével kapcsolatban érdekeik nem is annyira eltérőek és cseppet sem egymás leküzdésére irányulnak, hanem inkább az itáliai labdarúgás régóta berögzült rendjének megváltoztatására. A folyamat az utóbbi években a milánói alakulatok látványos mélyrepülésével voltaképpen óhatatlanul is megkezdődött, egyelőre azonban látszólag valóságos szakadás van kialakulóban a jó ideje tehetős kihívó nélkül regnáló Juventus mögött. Az űrt épp a hétfői vetélytársak hivatottak elsősorban betölteni, ebben a törekvésben pedig elengedhetetlennek tűnik az olasz klubok költségvetése számára a vaskos market-pool részesedés miatt mindig kiemelt fontosságú BL-részvétel elérése akár garantált főtáblás helyen, akár a play-offon keresztül. Mindez nem csak a Dél (amennyiben a calcio-földrajzban Róma már a Dél része) megerősödését jelentené az olasz futballelitben, hanem a stabilitás lehetővé tehetné a BL-play-off sikeres megvívását is, bármelyik egyesület is kerül oda, ezáltal pedig a Juventusnak jutó Európában is egyedülálló market pool-részesedést is mérsékelné.

A héten kialakult a Bajnokok Ligája legjobb négy csapatának mezőnye, mely a címvédő kiesése ellenére különösebb meglepetést nem hozott magával, sőt az európai klub-futball olyan mértékű egyenlőtlenségéről árulkodik, amilyenre még korábban soha nem volt példa nem csak Európában, de egyetlen kontinensen sem. Az UEFA BL-jének elődöntőjébe ugyanis az elmúlt 5 évben mindössze négy ország (Spanyolország, Németország, Anglia, Olaszország) csapatai jutottak be, de egyébként csak egyetlen kivétel (Lyon, 2009/10) akad akkor is, ha tíz éves periódusra szélesítjük visszatekintésünket.

Mindeközben a legjobb klubcsapatok versengésében az elmúlt öt kiírásban 9 ország is képviseltethette magát Afrikában és Ázsiában, 8 a dél-amerikai Libertadores-kupában (noha csak 11 ország csapatai vesznek részt a kupasorozatban) és 7 az óceániai BL-ben. A földrajzilag és gazdaságilag kirívóan eltérő adottságokkal rendelkező országokat magába tömörítő Concacaf-régió legrangosabb klubversenyében ugyan szintén csak 4 szövetség csapatai jutottak be az elődöntőkbe az elmúlt öt szezonban, azonban lényegesen szélesebb az érintett egyesületek köre. Míg az európai BL-ben ugyanis a 20 elődöntős helyen csupán 8 klub osztozott a négy országból, addig a Concacaf-BL-ben csak Mexikóból 9 különböző egyesület, összesen pedig 14. Mindezt egyébként úgy, hogy csak az Afrikai Labdarúgó Szövetség rendelkezik több tagországgal (56), mint az UEFA (54), ebből pedig az is következik, hogy az európai országok 93%-a számára csak nagyon távoli álomvilág a BL elődöntője.

Az alábbiakban ezt a jelenséget igyekszünk még egy kicsit körbejárni illetve valamelyest azt vesézgetni, mennyire tekinthető ez természetes fejlődési iránynak, illetve mennyire vezethető vissza a folyamat az UEFA különböző intézkedéseire.

„úgy tűnt, maga a hóvihar mutatja nekik az utat,
kényszerítve Perhusát, hogy pontosan a széllel szemben tartsa a járgányt.”

Vlagyimir Szorokin: Hóvihar

Három hónap szünet után az előttünk álló hétvégén folytatódik az orosz Premjer Liga, mégpedig vasárnap este rögtön egy CszKA-Szpartak derbivel, miközben az európai kupasorozatokban az ország képviselői közül már csak a Zenyit van versenyben, de a szentpéterváriak sem túl jó előjelekkel várhatják a jövő szerdai, Benfica elleni BL-nyolcaddöntő visszavágót. Azonban még ha alul is maradna a tavalyi bajnok az összecsapáson, az orosz klubok akkor is elmondhatják, hogy annyi koefficienst gyűjtöttek az idei szezonban, mint korábban még soha. Ez különösen azért érdekes fejlemény, mert az orosz labdarúgásnak jelenleg számos súlyos hátráltató tényezővel kell megküzdenie.

Még ha jóindulatúan feltételezzük is, hogy az UEFA a pénzügyi fair play rendszerét (melyet a frissen FIFA-elnökké választott Gianni Infantino „gyermekének” is tekinthetünk) nem a kelet-európai futball előretörésének meggátolása érdekében találta ki, azt aligha vonhatjuk kétségbe, hogy a rendszer a nyugati ligák egyesületeinek berendezkedését kizárólagosan preferálja és a hagyományos élklubok jelentős dominanciájának kedvez. Az Európai Labdarúgó Szövetségtől mindez persze nem jelent újdonságot, hiszen Platini kinevezése óta ugyanerre mutat a BL díjazásának szétosztási szabályozása, a selejtezők rendszere vagy a koefficiensek kiszámolásának módja is, és akkor a 2016-os és 2020-as EB-rendezés odaítélése körül kialakuló visszásságokat még nem is említettük.

Az orosz labdarúgásnak azonban nem csak a hagyományos futball-nagyhatalmakkal kell a pályán és azon kívül megküzdenie, hanem immár az ország gazdaságát sújtó válsággal is, és ha egyelőre késik is ennek a hatása, a visszaesés rövidtávon is valószínűsíthető. Persze az Orosz Labdarúgó Szövetség (RFU) is igyekszik közben megoldási javaslatokkal előállni, ezen poszt pedig a nehézségeket és a lehetséges alternatívákat igyekszik számba venni.

 „Rossz szelleme megragadott, éjszakákon át hemperegtünk”
(Rimbaud: Egy évad a pokolban, Delírium I.)

Szombat este jön a Serie A két éllovasának nagy huncutkodása, melyen a két ponttal vezető Napoli és a négyszeres címvédő Juventus gyürkőznek egymásnak. A két klub anyagi lehetőségei és története alapján Dávid és Góliát ópiumfelhőbe burkolózó összeölelkezésének is tekinthetjük a találkozót, hiszen a megszokott acsarkodás mellett a Napoli is voltaképpen a Juventus Olaszországban mindenki számára követendő üzleti modelljét igyekszik elsajátítani, miközben a Juve érdeke sem feltétlen a déli klub eltiprása, mint inkább annak óvatosabb távoltartása, mely aztán ugyanúgy alkalmas lehet további vetélytársak sakkban tartására, mint a liga versenyképességének ápolásárása is. A hevült szurkolótáborok és martalóc játékosok hőn áhított vágya természetesen a scudetto, ám a két klub jövőjének szempontjából sokkal fontosabb az első két hely megtartása, mely az Itáliában egészen kitüntetett bevételeket jelentő BL-főtáblás helyeket garantálhatja számukra a következő szezonban. Ezzel együtt érdekes csintalankodásra számíthatunk a két csapat találkozóján, így talán nem haszontalan kissé körbehajóznunk a klubok vizein.

A héten a Deloitte nevű könyvvizsgáló cég nyilvánosságra hozta legújabb kimutatását a világ legnagyobb bevételeivel rendelkező labdarúgó klubokról. A Football Money League rendszerint nem foglalkozik az egyesületek kiadásaival vagy adósságaival (a Forbes erre is kiterjedő listáját az év későbbi időszakában szokta publikálni) és talán a hivatalos adatok hitelességét is sokan megkérdőjelezhetik, több szempontból is érdemes lehet azonban a figyelemre.

• Egyrészt tudnunk kell, hogy az UEFA pénzügyi fair play rendszere ezekhez a bevételekhez viszonyítja a kiadások megengedett határát,
• másrészt a Deloitte adatainak diakroniukusabbb vizsgálata alapján kirajzolódhatnak a világ labdarúgásának hátterében meghúzódó gazdasági tendenciák.