A Deloitte legújabb listáján is érezhető, hogy az UEFA 2017/18-ban megnövekvő díjazásaival és azok szétosztásának még a korábbinál is elitistább átszervezésével megnövekedett a BL-szereplés súlya a leggazdagabb csapatok költségvetésében is (az azzal járó marketingértékről nem is beszélve). A legjelentősebb bevételeket regisztráló klubok rangsorában ugyanis két év után elveszítette vezető pozícióját a nyolcaddöntőben elvérző Manchester United (a tavalyi eredményhez képest -2% bevétel), de az európai húsosfazékról a legrosszabb pillanatban lemaradó Arsenal (-10%) is három helyet zuhant vissza. Az ágyúsokat a döntős Liverpool (+21%) alaposan meg is előzte, az elődöntőig menetelő AS Roma (+46%) pedig az UEFA-tól kapott 83,8 millió eurónak köszönhetően kilenc helyet lépet feljebb és ismét a top 20-ban találta magát, akárcsak az EL market pooljából gyarapodó Milan (+8%), miközben a korai kiesést megsínylő Napoli (-9%) kipottyant onnan, és a Dortmund (-5%) mérlegére sem volt jó hatással a BL-csoportkörben való búcsú. Mindeközben a tavalyi címvédéssel 88,7 millió eurót kaszírozó Real Madrid (+11%) ugrott újra a Deloitte listájának az élére, hiszen a királyiak először lépték át az évi 700 milliós bevételi határt, mégpedig nem is kis szökkenéssel.
A jelentős ugrást persze a szponzori bevételek 50 milliós növekedése segítette a leginkább, amihez azonban alighanem szintén szükségeltetett a sikeres nemzetközi szereplés és az ezzel járó globális ismertség. Az a jövő kérdése, hogy Cristiano Ronaldo távozása mennyire változtatja meg ezt a trendet, jelen posztban azonban inkább az idei lista néhány tanulságára koncentrálunk.
A top 20 összes bevételei 5,7%-kal emelkedtek, ami valamivel elmarad a tavalyi 6,4%-os fejlődéstől, az elmúlt 15 évben azonban a növekedés így is 166,6%-os immár. Arányait tekintve elsősorban a szponzorok súlya lett jelentősebb a bevételi típusok között, a tavalyi 38% helyett most 40%-át teszik ki az összjövedelmeknek, így a Bayern Münchent, a Paris Saint-Germaint és az Internazionalét elsősorban tehetős támogatóik emelik a más tényezők által kevésbé indokolt pénzügyi szintre. A meccsbevételek értéktelenedése ugyan megtorpant (17%), de így is ritka az elitben, hogy olyan mértékben támaszkodjon „házi” szurkolóira egy-egy klub, mint az Arsenal vagy a Barcelona.
Ezzel együtt természetesen továbbra is az öt élbajnokság klubjai dominálják a labdarúgópiacot. A kiemelkedő televíziós közvetítési díjakkal gazdálkodó Angliából most 9 klub található a húsz leggazdagabb között, 13 az első harmincban, melyek közül ráadásul 5 is londoni. Olaszország főként az UEFA-átszervezésnek (a történelmi díjazás bevezetésének) hála eggyel növelte csapatai számát a gazdagok top 20-ában, Spanyolországból a Real-Barca duó mellett az Atlético Madrid és a Sevilla erősödött meg anyagilag az utóbbi években, míg Németországból a Bayern-Dortmund-Schalke hármas tagjai biztonságos távolból követik egymást, Franciaországban pedig a PSG-nek nem nagyon akad egyelőre komoly üzleti versenytársa.
Az öt élbajnokságon kívülről csak három, szintén európai klub található a harminc leggazdagabb labdarúgóklub között, melyek közül a Benfica és a Besiktas is komoly anyagi gondokkal küzd mostanság, így kérdéses, meddig tartják magukat a térképünkön. A labdarúgás világában az utóbbi évtizedektben látványosan fokozódó kiegyenlítettlenség ugyanakkor nem csak Európa, azon belül pedig az élbajnokságok elhúzásában jelentkezik, hanem azokon belül is egyre nagyobb szakadékok alakulnak ki az egyesületek anyagi lehetőségei között. A szponzorok által megtámogatott elitista berendezkedésből adódóan a Deloitte listájának tizenegyedik helyén álló Juventus mögött például a zebrákat követő Dortmund 24,5%-os lemaradásban van a bevételeit illetően, ekkora rés pedig öt éve nem tátongott a rangsor lépcsőfokai között, mint ahogy azóta arra se volt példa, hogy a huszadik helyezett az éllovas költségvetésének alig 24,3%-ával számolhasson.
Az egyes területeken a bevételek változásai:
