A magyar válogatottnak nagyon régóta nem volt olyan magasan jegyzett klubban alapembernek számító játékosa, mint a tavaly BL-elődöntős RB Leipzig, így aztán joggal vetődhet fel a kérdés, hogy Gulácsi Pétert a világ legjobb kapusai közé sorolhatjuk-e?

(A cikk eredetije a bunteto.com-on jelent meg)

Idén a Leipzig az egyetlen csapat Németországban, amely még úgy-ahogy tartani tudja a lépést a nyolcszoros címvédő Bayern Münchennel, az egyesületnek rövid Bundesliga-története során még sohasem sikerült 26 forduló alatt 57 pontot gyűjtenie, ráadásul eközben csak 21 gólt kapott a gárda, vagyis a legkevesebbet a ligában, amiben nyilván Gulácsi Péternek is elévülhetetlen érdemei vannak.

A magyar kapus teljesítményét azonban árnyalja, hogy a Leipzig által az ellenfeleknek engedélyezett lövések száma, a kapura lövések száma és az xG egyaránt a legalacsonyabbak a mezőnyben, így ahhoz, hogy kontextusba tudjuk helyezni és helyén értékelni a produkcióját, érdemes kicsit jobban elmélyedni a topbajnokságok hálóőreinek teljesítményében.

Bevehetetlen várak

Az viszonylag nagy publicitást kap, hogy Gulácsi idén megdöntheti személyes rekordját a kapott gól néküli mérkőzések tekintetében, hiszen már 13 bajnokit hozott le clean sheettel, korábbi felnőtt pályafutása során pedig 16 fölé sohasem emelkedett ez a szám. Ha a pillanatnyilag tapasztalható tendencia alapján továbbra is átlagban minden második meccsén találnak csak az ellenfelek a hálójába idén, akkor a szezon végén ezt most eggyel megdönti a magyar portás. Ugyanakkor a lipcseiek hátralévő ellenfelei között már talán csak a Werder Bremenről és a Kölnről mondhatjuk, hogy viszonylag kevés gólt szerez, de természetesen a gólerősebb ellenfelekkel szemben is alakulhatnak úgy a találkozók, hogy egyszer sem kapitulál a csapat.

Ezek az eredmények egyébként nemzetközi összevetésben is figyelemreméltóak, például idén csak öt kapus tud Gulácsinál több clean sheetet felmutatni a topligákban, de közülük is csak hárman haladják meg az 50%-os hatékonyságot. Igaz, közben a Gulácsihoz hasonlóan 13 kapott gól nélküli meccset produkáló Keylor Navas alig 22 meccsen hozta össze ezt a Paris Saint-Germain-ben (59%), amiben a Costa Rica-i képességei mellett csapatának a domináns játéka is közrejátszik.

A bravúros mentéseken túl

Ahogy a bevezetésünkben is említettük, Gulácsi kapott gól nélkül lehozott mérkőzéseinek a számát sem csak a képességei, hanem sokkalta a Leipzig nagyon hatékony védekezése eredményezi. Általánosságban is nyilvánvaló, hogy a kapott gólok száma nagyban függ attól, hogy mennyi és milyen minőségű lövésekkel kell a kapusoknak szembenézniük.

Ennek a figyelembe vételére már nem csak a kaput találó lövések száma lehet segítségünkre, hanem szerencsére egyre inkább elterjed az úgynevezett Post Shot xG statisztika is, amely azt mutatja, az adott körülményekben egy átlagos teljesítménnyel hány gólt kellett volna az adott kapusnak kapnia. Gyakran ezt egy +/- mutatóvá alakítják át, ami alapján például a Gulácsi kapujára érkező lövések 19.9 PSxG-t adtak össze, ő azonban 21 gólt kapott, vagy -1.1-es idevágó teljesítménye nem tűnik túl erősnek. 

Csakhogy az ilyen egyszerű +/- mutató igazából nem veszi számításba a mennyiségi mutatókat, pedig nyilván nem egyenlő teljesítmény 2.5 PSxG-ből három gólt kapni, mint 19.5 PSxG-ből húszat (egyaránt -0.5-ös +/- mutató). Az alábbi ábrán is jól látható talán, hogy a topligás kapusok 2020/21-es +/- statisztikáinál nem nagyon figyelhetőek meg tendenciák, csak szinte teljesen szabálytalan szórás az átlagos teljesítményt képező tengely két oldalán.

Mindeközben ez a megközelítés azt is sugallja, hogy Jan Oblak lényegesen jobb statisztikát produkál az Altético Madridban (+7.1), mint Keylor Navas a Paris Saint-Germain-ben (+4.3), holott azt például láttuk már, hogy a kevesebbszer kezdőbe jelölt Navas nagyobb arányban hozza le a meccseit kapott gól nélkül.

Ha viszont a szimpla +/- mutatók helyett százalékosan vizsgáljuk a PSxG-vel mérhető teljesítményt, akkor a topligák idei grafikonján már kirajzolódnak az elfordított tölcsért formáló trendvonalak, és az is látszik, hogy Navas teljesítménye, ha kisebb mennyiségű lövéssel szemben is, de pillanatnyilag valamivel jobban kilóg a trendekből felfelé, mint Oblaké, miközben a +/- mutató (hibásan) ennek az ellenkezőjét sugallná.

A %-os védési hatékonyságot itt úgy számítjuk, hogy a PSxG-hez viszonyítjuk a ténylegesen kapott gólok számát, vagyis minél alacsonyabb ez a mutató, annál jobb a kapus tepesítménye.

Gulácsinak a grafikonon való elhelyezkedésével kapcsolatban is azt látjuk, hogy a +/- értékeket mutató ábrán sok olyan kapus teljesítménye jobbnak tűnik az övénél, akik nála kevesebb, illetve alacsonyabb minőségű lövéssel szembesültek, miközben a százalékos ábrán jobban látszik, hogy az ő idei védési hatékonysága valójában a trendek közepe felé helyezhető el inkább.

Ezzel együtt a magyar válogatott kapusának ez az eddigi leghaloványabb éve a Bundesligában a védési hatékonyság tekintetében, hiszen az elmúlt két, bronzérmet hozó szezonban kimagasló produkciókat hozott és a kapujára érkező lövések alapján várható gólnál kevesebbszer kapitulált. Utoljára a hatodik helyet eredményező 2017/18-as szezonban szerepelt a várhatónál egy kicsit gyengébben, a mostani statisztikája azonban ettől is elmarad egy kicsivel.

A %-os védési hatékonyságot itt úgy számítjuk, hogy a PSxG-hez viszonyítjuk a ténylegesen kapott gólok számát, vagyis minél alacsonyabb ez a mutató, annál jobb a kapus tepesítménye.

Az a tény, hogy a gyengébb védési hatékonyság ellenére mégis idén emlegethetjük leginkább Gulácsit a világ legjobb hálóőrei között, már azt is előrevetíti, hogy egy kapus nem feltétlenül csak a védéseivel járul hozzá csapata jó teljesítményéhez, hanem egyre nagyobb szerepet tölt be a csapat játékának egyéb területein is.

Mielőtt kitérnénk azonban a kapusposzt további kihívásaira, egy pillantást érdemes talán vetni a topligák legjobb védési hatékonyságát produkáló portásaira is. Ebből megállapíthatjuk, hogy természetesen a korábban emlegetett Navas és Oblak is remekül teljesít a szezonban, hiszen a kapujukra érkező lövésekből várható góloknak csak a 77, illetve 80%-át kapták, de a legjobb clean sheet mutatóval rendelkező Ederson is a kapujára érkező 22.5 PSxG-nek csak 89%-ával szemben hajtott fejet, ami ha kicsit szerényebb is, de még mindig jó statisztikának nevezhető.

Az Aston Villa érdekes szezonjához bizony Emilio Martínez remek védési hatékonysága is hozzájárul, hiszen meglehetősen sok, 35.4 PSxG-vel szemben állja remekül a sarat (85%-a lett csak gól). Mindeközben a Fulham ugyan kiesésre áll pillanatnyilag, az ezen a téren már Párizsban is mutatós adatokat produkáló Alphonse Aréola most is igen jó hatékonysággal hárítja a rengeteg kapust próbáló lövést (41.1 PSxG 85%-a gól).

A legtöbbre taksált hálóőrök közül Allison és Manuel Neuer is egész jól emelkedik ki a trendekből, de Thibaut Courtois vagy Gianluigi Donnarumma védési hatékonysága is jobb valamivel az átlagnál. A legtöbb kihívással szembesülő veterán Alex Cordaz idén is nehezebben áll helyt a Crotonéban, Salvatore Sirigu pedig nagyban hozzájárul a Torino viszontagságaihoz.

Ami viszont talán a legérdekesebb, hogy az ifjú Alex Remiro úgy hozott össze számottevő 11 clean sheetet, hogy a többi meccsen közben 28 gólt kapott a PSxG által várható 18.4 helyett (152%), ami azért nagyban beárnyékolja a Real Sociedad portásának teljesítményét.

A levegő urai

A kapura tartó lövések hárítása mellett azok megelőzésében is nagy szerepe van a kapusoknak. Ennek egyik módja a kapujuk előterébe belőtt labdák lehúzása, aminek ugyan a beadások visszaszorulásával és a portások biztonsági játékának előtérbe kerülésével egyre kisebb jelentősége van, ám még így is látványos része a tevékenységüknek.

A topligákban idén a legtöbb beadással, 338-cal szembesülő Sergio Asenjo például meglehetősen nagy arányban ki is mozdult ezekre a magas labdákra, hiszen az átlagos trend feletti arányban, 10%-ban maga hatástalanította ezeket. Nála is aktívabbnak tekinthető a Metz algériai válogatott portása, Alexandre Oukidja, aki még kevésbé várja a hátvédektől az ilyen helyzetek kezelését, hiszen a rengeteg tennivalója ellenére is 13%-ban veszi maga kézbe a megoldást.

Megfigyelhető ugyanakkor, hogy a magasra taksált kapusok közül Neuer például alig 2%-ban mozdul ki a kapujából a magas labdákra, de Navas vagy Hugo Lloris aktivitása sem éri el a 4%-ot.

Ami Gulácsit illeti, ő sem panaszkodhat tétlenségre a Bundesligában, 153 magas labdát küldtek már a kapuja előterébe az ellenfelek, és ezek közül épp az átlagban megfelelő mennyiségben, 7%-ban magára is vette a felelősséget.

Tőle ez nem számít különösebben soknak, németországi bemutatkozásának évében ő is a 10%-ot közelítette, majd egy visszaesés után Julian Nagelsmann érkezése tavaly újra aktívvá tette ezen a téren is. A szezonnak persze a negyede még hátra van, így változhat ez a mutató, de az eddigiek arra engednek következtetni, hogy a biztonságosság a magyar hálóőr játékában is fontosabbá válik.

A legesleghátsó irányítók

Ez a biztonság érződik Gulácsi passzjátékában is, hiszen az idei 85,6%-os pontossága magasabb, mint korábban bármikor a Bundesligában. Ugyanakkor a passzpontosság nagyban függ a felvállalt passzok nehézségétől is, márpedig az alábbi ábrán jól látszik, hogy Nagelsmann érkezése óta mennyire visszaszorultak Gulácsi hosszú passzai (átadásai 71%-áról alig 40%-ra), miközben a közepes és rövid átadásainak a száma igencsak megnőtt.

Az már talán köztudott, hogy az ellenfelek letámadásának kijátszása és a labdakihozatalok segítése is egyre inkább részét képezi a kapusok szerepkörének, különösen az olyan domináns játékra és labdabirtoklásra építő csapatok esetében, mint az idei Leipzig. Ahhoz, hogy érdemben tudjuk megítélni passzpontosságukat, igazítani kell az adatokat a passzok nehézségéhez (ahogy Sam Jackson teszi azt a Relative Pass Indexével).

Azt kell mérnünk tehát, hogy a különböző hosszúságú passzok átlagos pontosságához képest mennyivel jobb vagy rosszabb egy-egy kapus precizitása kategóriákban, majd azt súlyozni a saját passzkísérletei számának megfelelően. Gulácsi idei 151 rövid passzának mindegyike eljutott a társakhoz, ez pedig az átlagos kapusteljesítménynél jobb egy kicsit (101%), akárcsak a közepes hosszúságú passzainak a pontossága (373/375). A 347 hosszú passzkísérlete közül is 223 bizonyult pontosnak, ez pedig már 29%-kal jobb a topligás kapusok átlagánál, igazított passzpontosságát pedig úgy kapjuk meg, hogy a három kategóriában nyújtott teljesítményét (101, 101 és 129%) súlyozzuk a kísérletek számával, ami végül kiadja a 112%-os igazított passzpontosságot.

Gulácsi ez alapján is a kifejezetten biztos lábbal passzoló kapusok közé tartozik a topligákban, csak nyolc portás rendelkezik nála jobb igazított passzpontossággal. A legkiemelkedőbb ezen a téren még mindig Manuel Neuer, aki gyakorlatilag söprögetőként tette látványossá posztja ezen vetületét a nagyközönség számára is.

Ugyanakkor a korábban méltatott Emiliano Martínezről megállapíthatjuk, hogy ezen a területen a kifejezetten gyengén teljesítők közé tartozik (92%-os igazított passzpontosság), bár ebben bizonyára az is közrejátszik, hogy hosszú kirúgásainak csak kis részét tudják a csapattársai begyűjteni az Aston Villa reaktívabb stratégiájának következtében.

A hibátlanság terhe

Kapusok esetében ugyanakkor az egyik a legfontosabb tényező, hogy kerüljék a hibákat, hiszen az ő baklövéseiket már kevésbé lehet helyrehozni, gyakran az ellenfelek nagy helyzeteihez vagy közvetlen módon kapott gólhoz vezetnek.

Márpedig a korábbi területeken említett biztonság előtérbe helyezésével Gulácsi idén szinte tökélyre fejlesztette a megbízhatóságát, hiszen egyetlen olyan hibát sem követett el, ami az ellenfelek számára helyzetet eredményezett volna. Ilyen persze két évvel ezelőtt is előfordult vele, ahogy azonban korábban láttuk, Nagelsmann érkezésével sokkal jobban bevonódik ő is a csapatjátékba, vagyis nagyobb aktivitás mellett tudja hozni ezt a teljesítményt. Tavaly valószínűleg még zavaró volt számára az új szerepkör, így elég sok hibát vétett, úgy tűnik, idénre azonban már alkalmazkodni tudott a körülményekhez, a már 30 évesen produkált fejlődése pedig mindenképpen megsüvegelendő.

Ha ezen a téren is el akarjuk helyezni a teljesítményét a topligás portások között, akkor láthatjuk, hogy nála nagyobb mértékű aktivitás mellett csak ketten maradtak hiba nélkül és talán az sem véletlen, hogy két másik Bundesliga-alkalmazott, Rafal Gikiewicz (Augsburg) és Oliver Baumann (Hoffenheim), miközben Neuer például elkövetett már két súlyos hibát is, melyekből az egyik bekapott gólhoz is vezetett.

A Bundesligán kívül figyelemreméltó, hogy a védési hatékonyságban is igen jó Kasper Schmeichel nagy aktivitás mellett is rendkívül megbízhatónak tűnik a Leicesterben, de például a már többször szóba kerülő Navas sem követett el hibát a neki jutó játékidőben a Ligue 1-ben.

Ugyanakkor Aréola védési hatékonyságban hiába volt a legjobbak között és bizonyult aktívnak a beadásoknál is, hibák becsúsztak a játékába, de a Liverpoolban Alisson idei visszaesése is itt érhető leginkább tetten, a francia utánpótlásválogatott Illan Meslier pedig nyilvánvaló tehetsége ellenére átlagban minden negyedik meccsen elkövet egy súlyos hibát, melyet azért részben magyaráz a Leeds meglehetősen merész stratégiája is.

Összességében azt mondhatjuk tehát, hogy kissé ellentmondásos Gulácsi idei szezonja. A látványos clean sheet-mennyisége valamelyest csalóka, hiszen a védési hatékonysága idén haloványabb, mint a korábbi években bármikor, és ez alapján számottevően elmarad a topkapusoktól.

Ugyanakkor dicséretesen alkalmazkodott ebben a szezonban arra az aktívabb szerepkörre, ami Nagelsmann különleges rendszerében rá hárul. Ahogy az oldalunkon korábban megjelent interjúban is említette, Gulácsi számára 30 esztendősen is fontos a fejlődés, márpedig idén mind a passzhatékonyságban, mind megbízhatóságban nagyot lépett előre, így ezekben most a világ legjobbjai közé tartozik.

Mivel lassan már túl van pályafutása zenitjén, magyar lévén pedig a marketingértéke nem túl magas, így nehéz elképzelni, hogy jelentős klubváltás várjon még rá. Ráadásul a Leipzig láthatóan megbecsüli értékét, akinek a csapathoz nagy reményekkel szerződtetett Szoboszlai gördülékeny beilleszkedésének támogatásában is fontos szerepe lehet. Így hát feltehetően csak nagyon komoly ajánlat esetén engednék át Gulácsit valamilyen nagyobb presztízzsel bíró klubnak, de jelenlegi szerződése még másfél évig köti Lipcsébe, lejártakor pedig már 32 éves lesz, így alighanem itt kell kiteljesednie profi karrierjének hátralévő fontos éveiben.

Ez viszont cseppet sem lebecsülendő teljesítmény, a világ 250 millió igazolt labdarúgójának nagyon vékony rétege érheti csak el, hogy ilyen magasan jegyezzék nemzetközi viszonylatban is. Különösen akkor, ha nem a legkiemelkedőbb infrastruktúrával és anyagiakban leginkább bővelkedő környezetből indul a pályafutása, hanem némileg szerényebb körülmények közül, több kulturális váltást is átélve kell felépítenie a karrierjét.