Ma kezdetét veszi az új Bajnokok Ligája-sorozat csoportköre, majd csütörtökön az Európa Ligáé is, melyek a pénzügyek terén is jelentős változásokat hoznak, érdemes hát talán a tavalyi próbálkozásunkhoz hasonlón ebben is elmélyedni kicsit.
A 2015 és 2018 közötti időszakra a BL összdíjazása a korábbi 1001,9 millió euróról 1257 millióra emelkedik(ebből 50 millió kerül kiosztásra a selejtezőkben kiesett csapatok között), ami 25%-os növekedést jelent. Az EL-csapatok számára folyósított díjak ugyanakkor 233 millióról emelkednek 381-re, ami tehát egy jelentősebb, 64%-os ugrás. A két kupasorozat közötti arány alapján a második számú kupában lévő pénzek így már nem csak 23%-át teszik ki a legrangosabb sorozaténak, hanem 30%-át.
Ez a jelenség egybevág az UEFA és a klubcsapatoknak elméletileg szélesebb körét képviselő ECA általkinyilvánított alapelvvel, miszerint hivatalosan az EL jelentőségének megnövelése és a „kisebb” csapatok lehetőségeinek optimalizálása a reform célja. Ahogy azonban az európai labdarúgás irányítóitól már megszokhattuk, a közvéleménynek kommunikált hangzatos és demokratizáló szlogenek gyakran kevésbé kiegyensúlyozott szisztémákat takarnak, melyekbe egy „normális” futballrajongó már csak ritkán mélyed bele.
Minden út Rómába vezet,
minden vizesárok Szeszvárba torkollik
Li Akó
Alighanem az európai futballszeretők számára is jól ismert Sven-Göran Eriksson és Luis Felipe Scolari neve, ám azt talán kevesebben tudják, hogy ők ketten gyakorlatilag a Chinese Super League (CSL) 2015-ös bajnoki címéért fognak egymás ellen meccselni a Shanghai SIPG és a Guangzhou Evergrande kispadján szombaton. Ha a kínai bajnokság nem is tartozik a nemzetközileg magasan jegyzett bajnokságok közé, az alig öt évvel ezelőtti súlyos válság után az utóbbi években a csapatokba (és különösen a fentebb nevezett két csapatba) invesztált befektetések és a több helyen kiépített nevelőbázisok látványos fejlődést eredményeztek, így a CSL Ázsiában már több szempontból is a legerősebb bajnokságnak vallhatja magát. Az ország szinte megkerülhetetlen gazdasági potenciálja és piaca miatt az európai futball legnagyobb ágensei számára is elsődleges marketing-célponttá vált, de a labdarúgás nemzetközi jelentősége régóta vonzó Kína számára is, így aztán igencsak valószínű, hogy ha nem is közvetlenül a mostani lendülettel, de fokról fokra emelkedve egyszer a világ élmezőnyében is jelentős tényező lehet a CSL. Alább egy kis kedvcsináló következik a szombat kora délutáni stream-vadászathoz (közép-európai idő szerint 13.45-kor kezdődik a mérkőzés).
Kínai reflektorok fénye csillan a nemzetközileg is elismert koponyákon
(mivel a bajnokság és több csapat hivatalos elnevezése tartalmaz angol kifejezéseket is, így ezek esetében maradunk az angol átírásnál, amúgy is inkább ezen a néven ismertek (?) a nemzetközi sportsajtóban)
A Gazzetta dello Sport a szokásához híven a 2015/16-os szezon elején is összegyűjtötte a Serie A-s klubok játékosainak és edzőinek alapfizetését, melyből megállapítható, hogy 2011 óta először emelkedett a bajnokság fizetéseinek összértéke az előző évhez képest, ám a mostani 882 millió euró még messze elmarad az akkori 1 milliárd feletti csúcstól. Az emelkedésért természetesen elsősorban az élklubok felelősek, ugyanis a költekezési listán eddig is legelől található csapatok, ha más más háttérrel is, de szinte kivétel nélkül újabb befektetésekbe vágtak bele a nyáron, mely következésképpen a fizetési keret növeléséhez is vezetett. Ezt egyébként a televíziós közvetítések új értékesítése is lehetővé teszi, mely révén a tavalyi 855.4 helyett idén már 981.6 millió eurón osztoznak meg a klubok (nem túl kiegyensúlyozott elosztásban), a 2016/17-es szezonban pedig ez az összeg már 1006.6, majd a 2018-ig atartó szerződés végére 1033.5 millió euró lesz.
Ezen a hétvégén veszi kezdetét a világ egyik legdinamikusabban fejlődő labdarúgó bajnokságának, a mexikói Liga MX-nek az új szezonja. Utóbbi kejelentést nem csak a bajnokságból kikerülő csapatok egyeduralma igazolja a Concacaf-régió BL-ében, vagy a Tigres idei döntőzése a Libertadores-kupában, de az IFFHS-nek a nemzetközi eredmények alapján felállított legutóbbi ranglistáján is már 13. a liga, a tavalyi 15. és a tavalyelőtti 20. hely után. Még figyelemre méltóbb azonban a futball szeretete az országban, ugyanis a bajnokikátlagnézőszámának tekintetében a mexikói liga a negyedik a világon. A korábbi szezonok ereszkedő tendenciája után tavaly 26.464 szurkoló jelent meg átlagban a lelátókon, amivel a Liga MX az olasz Serie A-t és a francia Ligue 1-t is jócskán maga mögött hagyta, de a spanyol Primera Divisióntól is alig maradt el. Az új szezon kezdetén érdemes tehát kicsit alaposabban megismerkednünk az európai focikedvelő által talán kevésbé ismert ligával.
Immár nyolc éve annak, hogy a Milan legutóbb megnyerte a Bajnokok Ligáját, azóta egyszer a negyeddöntő, négyszer a nyolcaddöntő jelentette a végállomást, az idei szezonban pedig már nem is indulhatott el a nemzetközi kupákban a csapat, ráadásul az Inzaghi vezette gárdának idén még a tavalyi bajnoki teljesítményt is sikerült alulmúlnia, így a nemzetközi szereplésről jövőre is le kell mondania a klubnak. Igen szép elhatározás hát, hogy Berlusconi a Fininvest mellé egy tehetős befektetőt keres, akivel újra az elitbe vezethetné a rossonerit, az útkeresés azonban egyelőre számos ponton meglehetősen homályos, ami egyébként jól szimbolizálja az olasz labdarúgás egészének helyzetét is.
Ahogy azt már korábban is fejtegettük, az olasz labdarúgás gazdasági stabilizálásának szempontjából sarkalatos kérdés, hogy a bevételi forrásait kiegyensúlyozza. Ahogy ugyanis a Deloitte az európai élbajnokságok pénzügyi helyzetéről összeállított legutóbbi jelentéséből is kitűnik (mely a 2013/14-es szezon adatait tartalmazza), a Serie A hiába rendelkezik a világon a második legjelentősebb közvetítési árcsomagjaival (azért így is messze elmaradva a Premier Leage tv-s pénzeitől), az összbevételeit tekintve csak a negyedik, mivel a klubok marketingértéke csak a legalacsonyabb hozamot eredményezi, a klubok meccsbevételei pedig messze elmaradnak nem csak az angol, de a német és a spanyol ligától is. Ráadásul az 1,699 milliárd eurós befolyó összeg rendkívül nagy részét, mintegy 70%-át (1,2 milliárd eurót) fordították az olasz egyesületek a bérköltségekre.
