Tavaly nyáron története során ötödször jutott fel az Empoli a Serie A-ba, azonban csak tizedik szezonjukat töltik a kékek a legjobbak között. Eddig ugyanis bár sosem estek ki azonnal a feljutás utáni évben, két szezonnál többet egyhuzamban csak egyszer sikerült az elitben tölteniük, akkor is csak hármat. Ezek alapján akár borítékolható lett volna a csapat idei bennmaradása is, mint ahogy a helyenként látványos és meggyőző játék. A toszkánai kisváros korábban is olyan játékosokat nevelt ki az olasz futballnak, mint Vincenzo Montella, Antonio Di Natale vagy épp a már a Monacóban játszó Andrea Raggi, de az Empoli hozta Olaszországba a válogatottat Bulgáriában megmentő Édert is, valamint itt fejezte be játékospályafutását és kezdte meg ezdői karrierjét Luciano Spalletti, amikor 1995 és ’97 között két év alatt a Serie C-ből az A-ba vezette a gárdát.
Korábban már foglalkoztunk a török futball egyre inkább visszaszorított pozíciójával az európai hierarchiában, most azonban egy olyan esemény előtt állunk, ami egyedülálló a világ labdarúgásában, mégpedig az egyetlen interkontinentális városi derbiről van szó az Isztambul európai részén székelő Galatasaray és az ázsiai oldalhoz köthető Fenerbahçe között. Persze a Boszporusz nyugati partján több más klub is található, a Süper Lig 18 csapatos mezőnyében összesen 5 isztambuli klub szerepel, melyek közül ráadásul négy a tabella első négy helyét foglalja el, de a legkomolyabb hagyományokkal az egyaránt 19-19 bajnoki címmel büszkélkedő Galata és a Fener összecsapása rendelkezik. Nem biztos azonban, hogy a szezon végén bármelyikük kitűzheti mezére az 5 bajnoki elsőséget jelképező csillagból a negyediket, hiszen az idei szezonban a Beşiktaş is jól tartja egyelőre a lépést a két vetélytárssal. A Fener-Galata viszont az a rangadó, ami minden, a világ nagy derbijeit számba vevő listán szerepel és amelyet nemrég például a Mirror a világ legélesebb derbijének választott (egyébként az angol sportsajtóhoz méltóan erősen elnagyolt listáján).