Ezen a hétvégén veszi kezdetét a világ egyik legdinamikusabban fejlődő labdarúgó bajnokságának, a mexikói Liga MX-nek az új szezonja. Utóbbi kejelentést nem csak a bajnokságból kikerülő csapatok egyeduralma igazolja a Concacaf-régió BL-ében, vagy a Tigres idei döntőzése a Libertadores-kupában, de az IFFHS-nek a nemzetközi eredmények alapján felállított legutóbbi ranglistáján is már 13. a liga, a tavalyi 15. és a tavalyelőtti 20. hely után. Még figyelemre méltóbb azonban a futball szeretete az országban, ugyanis a bajnokikátlagnézőszámának tekintetében a mexikói liga a negyedik a világon. A korábbi szezonok ereszkedő tendenciája után tavaly 26.464 szurkoló jelent meg átlagban a lelátókon, amivel a Liga MX az olasz Serie A-t és a francia Ligue 1-t is jócskán maga mögött hagyta, de a spanyol Primera Divisióntól is alig maradt el. Az új szezon kezdetén érdemes tehát kicsit alaposabban megismerkednünk az európai focikedvelő által talán kevésbé ismert ligával.

A lebonyolítás

Mindenekelőtt azt érdemes tisztázni, hogy a Latin-Amerikában gyakori rendszer szerint egy-egy szezon két részre, az őszi Aperturára és a tavaszi Clausurára oszlik, melyek külön bajnokot adnak, vagyis egy év alatt két trófeát is kiosztanak Mexikóban. A féléves bajnokságok során minden ellenfelükkel egyszer játszanak a csapatok, majd a legjobb nyolc kvalifikálja magát a Liguillába, ahol egyenes kieséses rájátszásban döntik el, kié a végső cím. Idén kilenc év szünet után újra megrendezték egyébként az Apertura és a Clausura győztese között a Campeón de Campeones összecsapást, ez azonban csak némi presztizsértékkel bír az európai szuperkupa kiírásokhoz hasonlatosan, amit a rendezés időpontja is jól mutat, a következő szezon előtt, már az új keretekkel mérik ugyanis össze erejüket a csapatok.

A nemzetközi szintéren privilegizált Concacaf BL-ben az Apertura és a Clausura döntősei vehetnek részt, az elméletileg nagyobb kihívást, de nagyobb presztizst is jelentőLibertadores-kupában pedig „csak” a kupagyőztes és további két, a bajnokság összesítésében legjobban szereplő csapat. Az egyetlen kieséső helyről ugyanakkor a kontinensen szintén nem ismeretlen rendszer szerint az elmúlt három év (hat bajnokság) átlageredményei döntenek, aki a legrosszabb meccsenkénti pontátlaggal rendelkezik, az búcsúzik az élvonaltól.

Ahogy az elmúlt öt szezon Liguilliáinak végeredményét tartalmazó ábra is mutatja, a mexikói bajnokságot távolról sem jellemzik az olyan rögzült erőviszonyok, mint az európai labdarúgásét. A 12 bajnoki trófeájával rekorder, az előző Concacaf-BL-t is begyűjtő Club América ugyan az elmúlt tíz alkalomból csak egyszer nem jutott a legjobb nyolc közé, de mindeközben címvédés például csak a Leónnak jött össze a 2013/14-es szezon két felében. A legutóbbi bajnok Santos Laguna is három év után jutott fel újra a csúcsra, a Libertadores-kupa döntő előtt álló Tigres pedig már a 2011-es Apertura óta nem vallhatja magát az ország legjobbjának. Vagyis miközben az angol vagy a spanyol bajnokság elmúlt tíz szezonja alig három bajnokot látott, és az összesen ötven dobogós helyen alig öt-öt klub osztozott, a Liga MX elmúlt tíz bajnoksága során hét csapat nyert trófeát és tizenkét egylet is képviseltethette magát a döntőben, holott mindössze öt évnyi időszakról és esetenként csak két finalistáról beszélünk.

Növekvő marketingérték

A legutóbbi döntőben újonc Querétaro azzal hívta fel magára már korábban is a figyelmet, hogy leszerződtette az egykori aranylabdás Ronaldinhót. A tavalyi magas nézőszám alighanem elsősorban az ő Mexikóban töltött szezonjának köszönhető, a korábban nem éppen a nagy csapatok közé tartozó querétaróiak új elnöke, Arturo Villanueva befektetése telitalálatnak bizonyult nem csak a klub, de az egész liga számára. A csapat egy gyengébb Apertura után a Clausurában története során először menetelt el a döntőig, és ha az első bajnoki címet nem is sikerült megszerezni, a megugró nemzetközi érdeklődés lehetővé tette, hogy júniusban az ország egyik legjelentősebb cégével, a Coronával üssön nyélbe egy kedvező szponzori megállapodást az egyesület. Ronaldinho egy év mexikói kaland után hazatért, nem hivatalos információk szerint távolról sem kiemelkedő 2 millió dolláros gázsit tett zsebre, a 27 meccsén 8 gólt szerzett és 6 gólpasszt adott, a legfontosabb azonban, hogyúj lehetőségeket nyitott meg a mexikói futball számára.

Persze ahogy a Sporting Intelligence kutatásának a Daily Mail által múlt novemberben közölt eredményeiből kiderül, a mexikói ligának korábban sem volt szégyenkezni valója. A klubok átlagos éves bevételét 22,6 millió fontra becsülték, a játékosok átlagos fizetését pedig évi 265 ezer fölé, ezek alapján pedig a világ kilencedik legtehetősebb bajnoksága a Liga MX, megelőzve többek között a portugál, holland vagy argentin ligákat. Ezzel párhuzamosan a transfermarkt a játékosok becsült értéke alapján felállított listáján is pillanatnyilag a tizedik a mexikói bajnokság (525,43 millió euró összérték), annak ellenére, hogy a 26,8 éves átlagéletkornál magasabbat sehol sem találunk.

A hazai szponzorok nemzetközi szintű támogatókra cserélése volatképpen meg is kezdődött már. Az öt hagyományos nagy klubot összesen csaknem évi 12 millió euróval támogató Banamex bankintézet nemrég a Tolucára szűkítette partnerei körét, mégpedig a konkurens cég, a 2013 óta a liga névadójának is számító Bancomer egyre nagyobb térnyerése miatt. Az América új mezszponzorát így a kínai Huawei személyében találta meg, a Tigres pedig a Magyarországon is ismert Cemex nemzetközi cementgyártóban.

A 2015/16-os szezon

Az új szezon Aperturájában a tizennyolc csapat kétharmada az ország középső területeit képviseli (szemben például a mexikói baseball ligával), a 9 milliós fővárost pedig három tradicionális egyesület, melyek közül az América és az UNAM találkozója jelenti a ’60-as évek óta a Clásico Capitalinót. Az ország Super Clásicója ugyanakkor a két legnagyobb város büszkeségének, az Américának és a Guadalajara Chivas-nak az összecsapása. Ez egyébként azon két klub, mely a profi bajnokság 1943-as megalapítása óta tagja az élvonalnak. Forró hangulatú rangadók még Nuevo León tartomány két csapatának, a Monterrey-nek és a Tigres-nek a mérkőzései is (Clásico Regiomontano) és a legrégebbi múltra visszatekintő, még az amatőr érába is visszanyúló derbi a két guadalajarai klub, az Atlas és a Chivas között (Clásico Tapatío).

A Liguilla várományosai

Ahogy már láttuk, Mexikóban szinte lehetetlen megjósolni, mit hoz a következő szezon, most mégis teszünk egy bátortalan kísérletet, hogy nyolc, a rájátszásra legesélyesebbnek tartott csapatot részletesebben is bemutassunk.

Az új Apertura legnagyobb favoritjának a már említett Cemex-támogatásnak köszönhetően az UANL Tigres számít, ugyanis két nemzetközileg is elismert labdarúgót szerződtettek le a nyáron. A 29 éves francia válogatott André-Pierre Gignac alighanem mindenkit meglepett azzal, hogy talán élete legjobb szezonja után Mexikónak vette az irányt amikor a Marseille-nél lejárt a szerződése. Bár játékstílusa nem teszi olyan közönségkedvenccé, mint Ronaldinhót, ő lehet elsősorban az az új arc, aki Európa figyelmét is a Liga MX-re irányíthatja. Évi 4,5 millió dolláros fizetése ugyan duplája az OM-nél kapott gázsinak, alaposan elmarad azonban például az MLS fizetési sapka alól kiemelt sztárjainak keresetétől (Kaká és Giovinco például 7 millió felett kap), így bravúrnak tekinthető, hogy a nuevo leóni klub vezetői magukhoz tudták csábítani, akárcsak a Villareal nigériai gólgyárosát Uche Ikechukwút. Utóbbi sérülése miatt még nem tudott pályára lépni a Tigres színeiben, Gignac azonban egy góllal már hozzájárult a Libertadores-kupa elődöntőjében a brazil Internacional ellen kivívott bravúros továbbjutáshoz. Helyi szinten nagy fogásnak számít a válogatottJavier Aquino hazahozása Spanyolországból, valamint a legújabb fiatal tehetség, a nagyapja révén német származású Jürgen Damm elcsábítása a Pachucától majd’ 9 millió dollárért. A már válogatott 22 éves szélső a FIFA statisztikái alapján a világ második leggyorsabb labdarúgója Gareth Bale mögött, a hírek szerint nyáron a Roma ajánlatát is visszautasította, hogy Mexikóban maradhasson. A brazil származású vezetőedző, Ricardo „Tuca” Ferretti már 5 éve irányítja a Tigres-t (egy bajnoki címmel), de korábban a Chivas és az UNAM edzőjeként is nyerte már meg a ligát, most a jelentős erősítések mellett gyakorlatilag egyetlen tavalyi alapemberét sem vesztette el. Így az argentin kapus Nahuel Guzmán, a brazil csapatkapitány középhátvéd Juninho, a jelenleg a válogatottal az Arany-kupán szereplő balhátvéd Jorge Torres és a középpályás Jesús Dueñas, az uruguayi válogatott Egidio Arévalo Rios vagy a brazil válogatott Rafael Sóbis indul harcba a klub negyedik bajnoki címéért, no meg az ország első Libertadores-kupa sikeréért. Utóbbi érdekében az első fordulóban meglehetősen tartalékosan lépett pályára a gárda, de így is nagy meglepetés, hogy hazai pályán 1-0-ás vereséget szenvedett a Tolucától.

A címvédő Santos Laguna a mexikói léptékkel közepes városkának számító 640 ezres Torreónban székel. Szerényebb lehetőségeikhez képest remeknek mondható ötödik trófeájukat gyűjtötték már be, nem véletlen, hogy Los Guerreros, vagyis harcosok a csapat beceneve. A portugál világjáró vezetőedző, Pedro Caixinha a zöld-fehérekkel a kupagyőzelem után nem csak a Clausurát, de nemrég a Campeón de Campeones trófeáját is megnyerte. A liga legalacsonyabb átlagéletkorú (24,3) csapatának fő erőssége a védelme, élén az argentin válogatott kapussal, Agustín Marchesínnel, akit januárban csábítottak Mexikóba a Lanústól. A hálóőr előtt olyan játékkosok alkotják a falat, mint az egykor szintén Lanús-játékos Carlos Izquierdoz, valamint a válogatott Adrián Aldrete és Néstor Araujo. Utóbbi a londoni olimpián aranyérmes csapatnak is alapembere volt, igaz, akkor még a Cruz Azul játékosaként. A gólokat ugyanakkor leginkább a válogatott Javier Orozcótól várhatjuk, aki a klub színeiben már 62 találatot jegyez, de a zöld-foki szigeteki Djaniny is bizonyította már a portugál bajnokságban is, hogy sok veszélyt jelent a játéka. Különös érdeklődés kíséri a 21 éves chilei Bryan Rabello szereplését is, aki a Sevillából érkezett kölcsönben és rögtön megkapta a 10-es számú mezt.

A 12 bajnoki címével rekorder América a tavalyi Aperturát és a Concacaf BL-t is megnyerte, mégis elbocsátotta a Leónnal korábban két trófeát is nyerő argentin vezetőedzőt, Gustavo Matosas-t. A helyére némileg meglepő módon az az Ignacio Ambriz érkezett, aki tavaly a Ronaldinho-féle Querétarót nem tudta az Apertura rájátszásába juttatni, majd elbocsátása után menetelt már nélküle a Clausura-döntőig a gárda. A veterán kapus Moisés Muñoz és a jobbhátvéd Paul Aguilar a válogatott Arany-kupa szereplése miatt kihagyja a szezon rajtját, de a védelem paraguayi válogatott duója, a középhátvéd Pablo Aguilar és a balhátvédMiguel Samudio már bevetésre kész a Copa América után. Az Azteca Stadion szurkolói azonban különösen a csapat támadó potenciáljában bízhatnak, a csapatkapitány Rubens Sambueza, a kolumbiai válogatott Carlos Darwin Quintero mellé most sikerült leigazolna az Atlantétól az ecuadori válogatott Michael Arroyót is, akik pedig nem akármilyen csatárokat támogatnak. A Concacaf BL-társgólkirályai ugyanis a Tijuanából januárban igazolt argentin Dario Benedetto és a válotatott Arany-kupa meneteléséhez is három góllal hozzájáruló Oribe Peralta.

A Querétarót továbbra is a korábban különböző klubokkal már 5 bajnoki címet, 2 kupát és 2 Concacaf BL-t is nyerő sikeredző Víctor Manuel Vucetich irányítja, és a Gallos BlancosRonaldinho és a szintén alapember Danilinho távozása után is szeretne a legjobbak közé tartozni. Nem marad brazil játékmester nélkül a csapat, érkezett ugyanis a Chiapas-tólWilson Tiago, a csatársor erősítésére pedig a Tolucától a paraguayi válogatott jó Copa Américája során két gólt vállaló Edgar Benítez. A tavalyi Apertura társgólkirálya Camilo Sanvezzo szintén brazil, a Clausura nagy részén az akkor érkező Vucetich sokat kispadoztatta, de az új szezon első fordulójában ismét betalált az Atlas ellen megnyert meccsen, igaz, ismét úgy, hogy csak a 83. percben állt be csereként. Mindeközben az argentin Miguel Martínez mellett a védelem legismertebb tagja, a balhátvéd Yasser Coronaa válogatott színeiben szenvedett sérülést az Arany-kupa elődöntőjében és még kétséges, mikor térhet vissza.

Az esélyesek között meg kell említenünk a Monterrey-t is, mely a Tigres után a második legértékesebb kerettel vág neki a szezonnak. A Tijuanával 2012-ben nagy meglepetésre a klub egyetlen trófeáját elhódító argentin mester, Antonio Mohamed a tavalyi Aperturát még az Américával nyerte meg, de több játékossal való összetűzése miatt végül távozott és februárban a Rayados-nál kötött ki. A Clausurában nagy csalódásra a rájátszásba sem sikerült bekerülni, most azonban jelentős erősítések érkeztek a klubhoz, hogy 5 év szünet után újra trófea kerülhessen a vitrinbe. A tavalyi év gólkirálya, a kolumbiai Dorlan Pabónmellé érkezett a csatársorba a Benficától 4 millió dollárért megvásárolt argentin Rogelio Funes Mori és a Chivas-tól visszahozott Aldo de Nigris. Szintén a guadalajaraiak játékosa a kölcsönbe vett veterán középpályás Luis Pérez, aki voltaképpen hazatért Monterrey-be, hiszen 2003 és 2012 között már kilenc évet lehúzott a klubnál. Ő igencsak erős középpályát alkothat az olasz évek után most Mexikóba igazoló uruguayi válogatott Walter Garganóval, miközben a védelem tengelyében továbbra is ott van a fiatal kolumbiai válogatott Stefan Medina és a saját nevelésű Hiram Mier, a kapuban pedig a klublegendának számítóJonathan Orozco, aki az Arany-kupa után térhet vissza a válogatottól, hogy tizenegyedik szezonjában is őrízze a Monterrey hálóját.

A 11 bajnoki címével az örökranglistán második CD Guadalajara arról is nevezetes, hogy kizárólag mexikói játékosokat alkalmaz, ez pedig a mai labdarúgásban bizony néha az eredményesség rovására megy. Ebben az évezredben a Chivas „csak” a 2006-os Aperturát nyerte meg, tavaly pedig, amikor a Clausurában az elődöntőig jutottak, négy kihagyott rájátszás után szerepelhettek a Liguillában és egy a bennmaradásért vívott időszakot igyekeznek elfeledtetni az ország talán legnépszerűbb klubjánál. A jó folytatás reményében a nyáron a bajnok Santos Lagunától érkezett a válogatott Oswaldo Alanís, de a szurkolók olyan saját nevelésű játékosokat is biztathatnak még, mint a válogatott Marco Fabián, a PSV-t és a Fulhamet is megjárt Carlos Salcido (Dzsudzsák Balázs egykori csapattársa) vagy a legújabb ifjú tehetség Carlos Fierro. A kispadon az egykori szövetségi kapitány José Manuel de la Torre, a csatársorban pedig az egykor szintén a klubnál nevelkedett, majd színes karriert befutó veterán Omar Bravo.

A két, valaha szebb napokat látott fővárosi gárda, a 8-szoros bajnok Cruz Azul és a 7-szeres bajnok UNAM Pumas közül utóbbi inkább az állandóságban bízik, és jelentősebb erősítésének talán csak az „ecuadori Neymarként” is nevezett Fidel Martínezt tekinthetjük. A Máquina viszont már 1997 óta nem látott bajnoki trófeát, így nagyobb volt a jövés-menés. A 2014-es Concacaf BL-t elhódító Luis Fernando Tena helyére Sergio Bueno érkezett a kispadra a kiscsapatnak számító Chiapastól. A keret megerősítésére pedig 8 sikeres európai szezon után sikerült megszerezni az argentin középpályás Fernando Belluschit, a Corinthians-nál bajnok és Libertadores-kupa győztes brazil balhátvédet, Fábio Santost, a bajnoktól pedig kölcsönben a spanyol Marc Crosast. A védelemben már tavaly is ott volt az egykori PSV és Stuttgart játékos, Francisco Javier Rodriguez, vagy ahogy otthon ismerik„Maza”, a középpályán a 146-szoros válogatott csapatkapitány, Gerardo Torrado, a kapuban a szintén válogatott José de Jesús Corona. Mondhatnánk, hogy minden adott egy nagy sikerhez, ha valaki végre a gólokat is elkezdené lőni a csapatban. Sokat elárul a csatárokról, hogy tavaly mindössze öt góllal lett házi gólkirály a veterán középpályásChristian Giménez.

1901-es alapításával a Pachuca az ország legrégebbi klubja, ám a 270 ezres kisváros csak 1998 óta tagja igazán az élmezőnynek, azóta viszont 5 bajnoki címet is szerzett. Most Jürgen Damm eladásából finanszírozták a milánói Internél mellőzött argentin Rubén Bottaés az ESPN által a liga második legígéretesebb nyári szerzeményének tartott uruguayiJonathan Urretaviscaya leigazolását, akik az egykori argentin Nice-csatár, Darío Cvitanichot támogathatják. Mindeközben a védelem továbbra is olyan biztos vállakon nyugszik, mint a válogatott Miguel Angel Herreráé és a veterán kolumbiai válogatottAquivaldo Mosqueráé, a kapuba pedig a 42 éves korára lassan már tényleg kiöregedőÓscar Pérez mellé érkezett a Vélez Sarsfield uruguayi hálóőre, Sebastián Sosa, így legalább egy rájátszást érő hely mindenképpen várható az uruguayi Diego Alonso által irányított Tuzos-tól.

A nyolcas listánkról lemaradt csapatok közül a legjelentősebb történelemmel a 10-szeres bajnok Toluca bír, ráadásul az egykor játékosként is klublegenda paraguayi José Cardozo irányításával a legutóbbi négy kiírásból háromszor az elődöntőig is jutott a Diablos Rojos, bár győzni 2010 óta nem tudott. Leginkább két saját nevelésű válogatott játékos, a középpályás Antonio Rios és a már veterán Carlos Esquivel a szurkolók kedvencei, de nyáron sikerült beszerezni több igéretes játékost. A perui „törpe” irányító, Christian Cueva az idei Copa América egyik nagy felfedezettje volt, a kolumbiai Fernando Uribe és az argentin Darío Bottinelli pedig korábban egyaránt megfordult nagyobb együttesekben is.

A Club León FC a 2013/14-es szezon dupla diadala után tavaly még a rájátszásba sem jutott be sem az Apertura, sem a Clausura során, pedig az argentin Mauro Boselli társgólkirály lett ősszel. A védelem megerősítésére érkezett a nyár egyik legjelentősebb igazolásaként Guillermo Burdisso a Boca Juniorsból, a kispadon pedig az egykor spanyol válogatott játékos, majd Valencia-edző Juan Antonio Pizzi ül.

A kisebbik guadalajarai együttes, az Atlas bár tavaly mindkétszer bejutott a rájátszásba, leváltotta Tomás Boy vezetőedzőt és Gustavo Matosas-tól várja, hogy a Zorros-szal is véghezvigye azt, ami a Leónnal sikerült már neki. A klub legjelentősebb nyári igazolásaként szép olasz és francia karrier után szerezte meg az argentin csatárt, Gonzalo Bergessiót.

A már említett egykori óriás UNAM Pumas bármikor képes lehet bármire, a Veracruz az előző Clausura meglepetéscsapata volt, az amerikai határ közelségéről (no meg Manu Chao dalából) mindkét oldalon elhíresült Tijuana soraiban tudhatja többek között a venezuelai legenda Juan Arangót is, a 2002-ben a magyar futballszurkoló számára kellemetlen emlékű Irapuato (a ’86-os szovjet-magyar helyszíne) helyét átvevő Chiapas FC pedig meglepően stabilnak tűnik az utóbbi szezonokban. A kiesés ellen így alighanem az elnök- és edzőváltáson átesett Puebla, a katasztrofális szezont maga mögött tudó Morelia és az újonc Dorados de Sinola (Josep Guardiola egykori klubja) fognak küzdeni.