Ezen a hétvégén veszi kezdetét a világ egyik legdinamikusabban fejlődő labdarúgó bajnokságának, a mexikói Liga MX-nek az új szezonja. Utóbbi kejelentést nem csak a bajnokságból kikerülő csapatok egyeduralma igazolja a Concacaf-régió BL-ében, vagy a Tigres idei döntőzése a Libertadores-kupában, de az IFFHS-nek a nemzetközi eredmények alapján felállított legutóbbi ranglistáján is már 13. a liga, a tavalyi 15. és a tavalyelőtti 20. hely után. Még figyelemre méltóbb azonban a futball szeretete az országban, ugyanis a bajnokikátlagnézőszámának tekintetében a mexikói liga a negyedik a világon. A korábbi szezonok ereszkedő tendenciája után tavaly 26.464 szurkoló jelent meg átlagban a lelátókon, amivel a Liga MX az olasz Serie A-t és a francia Ligue 1-t is jócskán maga mögött hagyta, de a spanyol Primera Divisióntól is alig maradt el. Az új szezon kezdetén érdemes tehát kicsit alaposabban megismerkednünk az európai focikedvelő által talán kevésbé ismert ligával.

 

 

 

A lebonyolítás

 

Mindenekelőtt azt érdemes tisztázni, hogy a Latin-Amerikában gyakori rendszer szerint egy-egy szezon két részre, az őszi Aperturára és a tavaszi Clausurára oszlik, melyek külön bajnokot adnak, vagyis egy év alatt két trófeát is kiosztanak Mexikóban. A féléves bajnokságok során minden ellenfelükkel egyszer játszanak a csapatok, majd a legjobb nyolc kvalifikálja magát a Liguillába, ahol egyenes kieséses rájátszásban döntik el, kié a végső cím. Idén kilenc év szünet után újra megrendezték egyébként az Apertura és a Clausura győztese között a Campeón de Campeones összecsapást, ez azonban csak némi presztizsértékkel bír az európai szuperkupa kiírásokhoz hasonlatosan, amit a rendezés időpontja is jól mutat, a következő szezon előtt, már az új keretekkel mérik ugyanis össze erejüket a csapatok.

A nemzetközi szintéren privilegizált Concacaf BL-ben az Apertura és a Clausura döntősei vehetnek részt, az elméletileg nagyobb kihívást, de nagyobb presztizst is jelentőLibertadores-kupában pedig „csak” a kupagyőztes és további két, a bajnokság összesítésében legjobban szereplő csapat. Az egyetlen kieséső helyről ugyanakkor a kontinensen szintén nem ismeretlen rendszer szerint az elmúlt három év (hat bajnokság) átlageredményei döntenek, aki a legrosszabb meccsenkénti pontátlaggal rendelkezik, az búcsúzik az élvonaltól.

Ahogy az elmúlt öt szezon Liguilliáinak végeredményét tartalmazó ábra is mutatja, a mexikói bajnokságot távolról sem jellemzik az olyan rögzült erőviszonyok, mint az európai labdarúgásét. A 12 bajnoki trófeájával rekorder, az előző Concacaf-BL-t is begyűjtő Club América ugyan az elmúlt tíz alkalomból csak egyszer nem jutott a legjobb nyolc közé, de mindeközben címvédés például csak a Leónnak jött össze a 2013/14-es szezon két felében. A legutóbbi bajnok Santos Laguna is három év után jutott fel újra a csúcsra, a Libertadores-kupa döntő előtt álló Tigres pedig már a 2011-es Apertura óta nem vallhatja magát az ország legjobbjának. Vagyis miközben az angol vagy a spanyol bajnokság elmúlt tíz szezonja alig három bajnokot látott, és az összesen ötven dobogós helyen alig öt-öt klub osztozott, a Liga MX elmúlt tíz bajnoksága során hét csapat nyert trófeát és tizenkét egylet is képviseltethette magát a döntőben, holott mindössze öt évnyi időszakról és esetenként csak két finalistáról beszélünk.

 

 

Növekvő marketingérték

 

A legutóbbi döntőben újonc Querétaro azzal hívta fel magára már korábban is a figyelmet, hogy leszerződtette az egykori aranylabdás Ronaldinhót. A tavalyi magas nézőszám alighanem elsősorban az ő Mexikóban töltött szezonjának köszönhető, a korábban nem éppen a nagy csapatok közé tartozó querétaróiak új elnöke, Arturo Villanueva befektetése telitalálatnak bizonyult nem csak a klub, de az egész liga számára. A csapat egy gyengébb Apertura után a Clausurában története során először menetelt el a döntőig, és ha az első bajnoki címet nem is sikerült megszerezni, a megugró nemzetközi érdeklődés lehetővé tette, hogy júniusban az ország egyik legjelentősebb cégével, a Coronával üssön nyélbe egy kedvező szponzori megállapodást az egyesület. Ronaldinho egy év mexikói kaland után hazatért, nem hivatalos információk szerint távolról sem kiemelkedő 2 millió dolláros gázsit tett zsebre, a 27 meccsén 8 gólt szerzett és 6 gólpasszt adott, a legfontosabb azonban, hogyúj lehetőségeket nyitott meg a mexikói futball számára.

 

Persze ahogy a Sporting Intelligence kutatásának a Daily Mail által múlt novemberben közölt eredményeiből kiderül, a mexikói ligának korábban sem volt szégyenkezni valója. A klubok átlagos éves bevételét 22,6 millió fontra becsülték, a játékosok átlagos fizetését pedig évi 265 ezer fölé, ezek alapján pedig a világ kilencedik legtehetősebb bajnoksága a Liga MX, megelőzve többek között a portugál, holland vagy argentin ligákat. Ezzel párhuzamosan a transfermarkt a játékosok becsült értéke alapján felállított listáján is pillanatnyilag a tizedik a mexikói bajnokság (525,43 millió euró összérték), annak ellenére, hogy a 26,8 éves átlagéletkornál magasabbat sehol sem találunk.

hazai szponzorok nemzetközi szintű támogatókra cserélése volatképpen meg is kezdődött már. Az öt hagyományos nagy klubot összesen csaknem évi 12 millió euróval támogató Banamex bankintézet nemrég a Tolucára szűkítette partnerei körét, mégpedig a konkurens cég, a 2013 óta a liga névadójának is számító Bancomer egyre nagyobb térnyerése miatt. Az América új mezszponzorát így a kínai Huawei személyében találta meg, a Tigres pedig a Magyarországon is ismert Cemex nemzetközi cementgyártóban.

 

 

A 2015/16-os szezon

 

Az új szezon Aperturájában a tizennyolc csapat kétharmada az ország középső területeit képviseli (szemben például a mexikói baseball ligával), a 9 milliós fővárost pedig három tradicionális egyesület, melyek közül az América és az UNAM találkozója jelenti a ’60-as évek óta a Clásico Capitalinót. Az ország Super Clásicója ugyanakkor a két legnagyobb város büszkeségének, az Américának és a Guadalajara Chivas-nak az összecsapása. Ez egyébként azon két klub, mely a profi bajnokság 1943-as megalapítása óta tagja az élvonalnak. Forró hangulatú rangadók még Nuevo León tartomány két csapatának, a Monterrey-nek és a Tigres-nek a mérkőzései is (Clásico Regiomontano) és a legrégebbi múltra visszatekintő, még az amatőr érába is visszanyúló derbi a két guadalajarai klub, az Atlas és a Chivas között (Clásico Tapatío).

 

 

Liguilla várományosai

 

Ahogy már láttuk, Mexikóban szinte lehetetlen megjósolni, mit hoz a következő szezon, most mégis teszünk egy bátortalan kísérletet, hogy nyolc, a rájátszásra legesélyesebbnek tartott csapatot részletesebben is bemutassunk.

 

Az új Apertura legnagyobb favoritjának a már említett Cemex-támogatásnak köszönhetően az UANL Tigres számít, ugyanis két nemzetközileg is elismert labdarúgót szerződtettek le a nyáron. A 29 éves francia válogatott André-Pierre Gignac alighanem mindenkit meglepett azzal, hogy talán élete legjobb szezonja után Mexikónak vette az irányt amikor a Marseille-nél lejárt a szerződése. Bár játékstílusa nem teszi olyan közönségkedvenccé, mint Ronaldinhót, ő lehet elsősorban az az új arc, aki Európa figyelmét is a Liga MX-re irányíthatja. Évi 4,5 millió dolláros fizetése ugyan duplája az OM-nél kapott gázsinak, alaposan elmarad azonban például az MLS fizetési sapka alól kiemelt sztárjainak keresetétől (Kaká és Giovinco például 7 millió felett kap), így bravúrnak tekinthető, hogy a nuevo leóni klub vezetői magukhoz tudták csábítani, akárcsak a Villareal nigériai gólgyárosát Uche Ikechukwút. Utóbbi sérülése miatt még nem tudott pályára lépni a Tigres színeiben, Gignac azonban egy góllal már hozzájárult a Libertadores-kupa elődöntőjében a brazil Internacional ellen kivívott bravúros továbbjutáshoz. Helyi szinten nagy fogásnak számít a válogatottJavier Aquino hazahozása Spanyolországból, valamint a legújabb fiatal tehetség, a nagyapja révén német származású Jürgen Damm elcsábítása a Pachucától majd’ 9 millió dollárért. A már válogatott 22 éves szélső a FIFA statisztikái alapján a világ második leggyorsabb labdarúgója Gareth Bale mögött, a hírek szerint nyáron a Roma ajánlatát is visszautasította, hogy Mexikóban maradhasson. A brazil származású vezetőedző, Ricardo „Tuca” Ferretti már 5 éve irányítja a Tigres-t (egy bajnoki címmel), de korábban a Chivas és az UNAM edzőjeként is nyerte már meg a ligát, most a jelentős erősítések mellett gyakorlatilag egyetlen tavalyi alapemberét sem vesztette el. Így az argentin kapus Nahuel Guzmán, a brazil csapatkapitány középhátvéd Juninho, a jelenleg a válogatottal az Arany-kupán szereplő balhátvéd Jorge Torres és a középpályás Jesús Dueñas, az uruguayi válogatott Egidio Arévalo Rios vagy a brazil válogatott Rafael Sóbis indul harcba a klub negyedik bajnoki címéért, no meg az ország első Libertadores-kupa sikeréért. Utóbbi érdekében az első fordulóban meglehetősen tartalékosan lépett pályára a gárda, de így is nagy meglepetés, hogy hazai pályán 1-0-ás vereséget szenvedett a Tolucától.

 

A címvédő Santos Laguna a mexikói léptékkel közepes városkának számító 640 ezres Torreónban székel. Szerényebb lehetőségeikhez képest remeknek mondható ötödik trófeájukat gyűjtötték már be, nem véletlen, hogy Los Guerreros, vagyis harcosok a csapat beceneve. A portugál világjáró vezetőedző, Pedro Caixinha a zöld-fehérekkel a kupagyőzelem után nem csak a Clausurát, de nemrég a Campeón de Campeones trófeáját is megnyerte. A liga legalacsonyabb átlagéletkorú (24,3) csapatának fő erőssége a védelme, élén az argentin válogatott kapussal, Agustín Marchesínnel, akit januárban csábítottak Mexikóba a Lanústól. A hálóőr előtt olyan játékkosok alkotják a falat, mint az egykor szintén Lanús-játékos Carlos Izquierdoz, valamint a válogatott Adrián Aldrete és Néstor Araujo. Utóbbi a londoni olimpián aranyérmes csapatnak is alapembere volt, igaz, akkor még a Cruz Azul játékosaként. A gólokat ugyanakkor leginkább a válogatott Javier Orozcótól várhatjuk, aki a klub színeiben már 62 találatot jegyez, de a zöld-foki szigeteki Djaniny is bizonyította már a portugál bajnokságban is, hogy sok veszélyt jelent a játéka. Különös érdeklődés kíséri a 21 éves chilei Bryan Rabello szereplését is, aki a Sevillából érkezett kölcsönben és rögtön megkapta a 10-es számú mezt.

 

A 12 bajnoki címével rekorder América a tavalyi Aperturát és a Concacaf BL-t is megnyerte, mégis elbocsátotta a Leónnal korábban két trófeát is nyerő argentin vezetőedzőt, Gustavo Matosas-t. A helyére némileg meglepő módon az az Ignacio Ambriz érkezett, aki tavaly a Ronaldinho-féle Querétarót nem tudta az Apertura rájátszásába juttatni, majd elbocsátása után menetelt már nélküle a Clausura-döntőig a gárda. A veterán kapus Moisés Muñoz és a jobbhátvéd Paul Aguilar a válogatott Arany-kupa szereplése miatt kihagyja a szezon rajtját, de a védelem paraguayi válogatott duója, a középhátvéd Pablo Aguilar és a balhátvédMiguel Samudio már bevetésre kész a Copa América után. Az Azteca Stadion szurkolói azonban különösen a csapat támadó potenciáljában bízhatnak, a csapatkapitány Rubens Sambueza, a kolumbiai válogatott Carlos Darwin Quintero mellé most sikerült leigazolna az Atlantétól az ecuadori válogatott Michael Arroyót is, akik pedig nem akármilyen csatárokat támogatnak. A Concacaf BL-társgólkirályai ugyanis a Tijuanából januárban igazolt argentin Dario Benedetto és a válotatott Arany-kupa meneteléséhez is három góllal hozzájáruló Oribe Peralta.

 

A Querétarót továbbra is a korábban különböző klubokkal már 5 bajnoki címet, 2 kupát és 2 Concacaf BL-t is nyerő sikeredző Víctor Manuel Vucetich irányítja, és a Gallos BlancosRonaldinho és a szintén alapember Danilinho távozása után is szeretne a legjobbak közé tartozni. Nem marad brazil játékmester nélkül a csapat, érkezett ugyanis a Chiapas-tólWilson Tiago, a csatársor erősítésére pedig a Tolucától a paraguayi válogatott jó Copa Américája során két gólt vállaló Edgar Benítez. A tavalyi Apertura társgólkirálya Camilo Sanvezzo szintén brazil, a Clausura nagy részén az akkor érkező Vucetich sokat kispadoztatta, de az új szezon első fordulójában ismét betalált az Atlas ellen megnyert meccsen, igaz, ismét úgy, hogy csak a 83. percben állt be csereként. Mindeközben az argentin Miguel Martínez mellett a védelem legismertebb tagja, a balhátvéd Yasser Coronaa válogatott színeiben szenvedett sérülést az Arany-kupa elődöntőjében és még kétséges, mikor térhet vissza.

 

Az esélyesek között meg kell említenünk a Monterrey-t is, mely a Tigres után a második legértékesebb kerettel vág neki a szezonnak. A Tijuanával 2012-ben nagy meglepetésre a klub egyetlen trófeáját elhódító argentin mester, Antonio Mohamed a tavalyi Aperturát még az Américával nyerte meg, de több játékossal való összetűzése miatt végül távozott és februárban a Rayados-nál kötött ki. A Clausurában nagy csalódásra a rájátszásba sem sikerült bekerülni, most azonban jelentős erősítések érkeztek a klubhoz, hogy 5 év szünet után újra trófea kerülhessen a vitrinbe. A tavalyi év gólkirálya, a kolumbiai Dorlan Pabónmellé érkezett a csatársorba a Benficától 4 millió dollárért megvásárolt argentin Rogelio Funes Mori és a Chivas-tól visszahozott Aldo de Nigris. Szintén a guadalajaraiak játékosa a kölcsönbe vett veterán középpályás Luis Pérez, aki voltaképpen hazatért Monterrey-be, hiszen 2003 és 2012 között már kilenc évet lehúzott a klubnál. Ő igencsak erős középpályát alkothat az olasz évek után most Mexikóba igazoló uruguayi válogatott Walter Garganóval, miközben a védelem tengelyében továbbra is ott van a fiatal kolumbiai válogatott Stefan Medina és a saját nevelésű Hiram Mier, a kapuban pedig a klublegendának számítóJonathan Orozco, aki az Arany-kupa után térhet vissza a válogatottól, hogy tizenegyedik szezonjában is őrízze a Monterrey hálóját.

 

A 11 bajnoki címével az örökranglistán második CD Guadalajara arról is nevezetes, hogy kizárólag mexikói játékosokat alkalmaz, ez pedig a mai labdarúgásban bizony néha az eredményesség rovására megy. Ebben az évezredben a Chivas „csak” a 2006-os Aperturát nyerte meg, tavaly pedig, amikor a Clausurában az elődöntőig jutottak, négy kihagyott rájátszás után szerepelhettek a Liguillában és egy a bennmaradásért vívott időszakot igyekeznek elfeledtetni az ország talán legnépszerűbb klubjánál. A jó folytatás reményében a nyáron a bajnok Santos Lagunától érkezett a válogatott Oswaldo Alanís, de a szurkolók olyan saját nevelésű játékosokat is biztathatnak még, mint a válogatott Marco Fabián, a PSV-t és a Fulhamet is megjárt Carlos Salcido (Dzsudzsák Balázs egykori csapattársa) vagy a legújabb ifjú tehetség Carlos Fierro. A kispadon az egykori szövetségi kapitány José Manuel de la Torre, a csatársorban pedig az egykor szintén a klubnál nevelkedett, majd színes karriert befutó veterán Omar Bravo.

 

A két, valaha szebb napokat látott fővárosi gárda, a 8-szoros bajnok Cruz Azul és a 7-szeres bajnok UNAM Pumas közül utóbbi inkább az állandóságban bízik, és jelentősebb erősítésének talán csak az „ecuadori Neymarként” is nevezett Fidel Martínezt tekinthetjük. A Máquina viszont már 1997 óta nem látott bajnoki trófeát, így nagyobb volt a jövés-menés. A 2014-es Concacaf BL-t elhódító Luis Fernando Tena helyére Sergio Bueno érkezett a kispadra a kiscsapatnak számító Chiapastól. A keret megerősítésére pedig 8 sikeres európai szezon után sikerült megszerezni az argentin középpályás Fernando Belluschit, a Corinthians-nál bajnok és Libertadores-kupa győztes brazil balhátvédet, Fábio Santost, a bajnoktól pedig kölcsönben a spanyol Marc Crosast. A védelemben már tavaly is ott volt az egykori PSV és Stuttgart játékos, Francisco Javier Rodriguez, vagy ahogy otthon ismerik„Maza”, a középpályán a 146-szoros válogatott csapatkapitány, Gerardo Torrado, a kapuban a szintén válogatott José de Jesús Corona. Mondhatnánk, hogy minden adott egy nagy sikerhez, ha valaki végre a gólokat is elkezdené lőni a csapatban. Sokat elárul a csatárokról, hogy tavaly mindössze öt góllal lett házi gólkirály a veterán középpályásChristian Giménez.

 

1901-es alapításával a Pachuca az ország legrégebbi klubja, ám a 270 ezres kisváros csak 1998 óta tagja igazán az élmezőnynek, azóta viszont 5 bajnoki címet is szerzett. Most Jürgen Damm eladásából finanszírozták a milánói Internél mellőzött argentin Rubén Bottaés az ESPN által a liga második legígéretesebb nyári szerzeményének tartott uruguayiJonathan Urretaviscaya leigazolását, akik az egykori argentin Nice-csatár, Darío Cvitanichot támogathatják. Mindeközben a védelem továbbra is olyan biztos vállakon nyugszik, mint a válogatott Miguel Angel Herreráé és a veterán kolumbiai válogatottAquivaldo Mosqueráé, a kapuba pedig a 42 éves korára lassan már tényleg kiöregedőÓscar Pérez mellé érkezett a Vélez Sarsfield uruguayi hálóőre, Sebastián Sosa, így legalább egy rájátszást érő hely mindenképpen várható az uruguayi Diego Alonso által irányított Tuzos-tól.

 

A nyolcas listánkról lemaradt csapatok közül a legjelentősebb történelemmel a 10-szeres bajnok Toluca bír, ráadásul az egykor játékosként is klublegenda paraguayi José Cardozo irányításával a legutóbbi négy kiírásból háromszor az elődöntőig is jutott a Diablos Rojos, bár győzni 2010 óta nem tudott. Leginkább két saját nevelésű válogatott játékos, a középpályás Antonio Rios és a már veterán Carlos Esquivel a szurkolók kedvencei, de nyáron sikerült beszerezni több igéretes játékost. A perui „törpe” irányító, Christian Cueva az idei Copa América egyik nagy felfedezettje volt, a kolumbiai Fernando Uribe és az argentin Darío Bottinelli pedig korábban egyaránt megfordult nagyobb együttesekben is.

Club León FC a 2013/14-es szezon dupla diadala után tavaly még a rájátszásba sem jutott be sem az Apertura, sem a Clausura során, pedig az argentin Mauro Boselli társgólkirály lett ősszel. A védelem megerősítésére érkezett a nyár egyik legjelentősebb igazolásaként Guillermo Burdisso a Boca Juniorsból, a kispadon pedig az egykor spanyol válogatott játékos, majd Valencia-edző Juan Antonio Pizzi ül.

A kisebbik guadalajarai együttes, az Atlas bár tavaly mindkétszer bejutott a rájátszásba, leváltotta Tomás Boy vezetőedzőt és Gustavo Matosas-tól várja, hogy a Zorros-szal is véghezvigye azt, ami a Leónnal sikerült már neki. A klub legjelentősebb nyári igazolásaként szép olasz és francia karrier után szerezte meg az argentin csatárt, Gonzalo Bergessiót.

A már említett egykori óriás UNAM Pumas bármikor képes lehet bármire, a Veracruz az előző Clausura meglepetéscsapata volt, az amerikai határ közelségéről (no meg Manu Chao dalából) mindkét oldalon elhíresült Tijuana soraiban tudhatja többek között a venezuelai legenda Juan Arangót is, a 2002-ben a magyar futballszurkoló számára kellemetlen emlékű Irapuato (a ’86-os szovjet-magyar helyszíne) helyét átvevő Chiapas FC pedig meglepően stabilnak tűnik az utóbbi szezonokban. A kiesés ellen így alighanem az elnök- és edzőváltáson átesett Puebla, a katasztrofális szezont maga mögött tudó Morelia és az újonc Dorados de Sinola (Josep Guardiola egykori klubja) fognak küzdeni.