A Gazzetta dello Sport a szokásához híven a 2015/16-os szezon elején is összegyűjtötte a Serie A-s klubok játékosainak és edzőinek alapfizetését, melyből megállapítható, hogy 2011 óta először emelkedett a bajnokság fizetéseinek összértéke az előző évhez képest, ám a mostani 882 millió euró még messze elmarad az akkori 1 milliárd feletti csúcstól. Az emelkedésért természetesen elsősorban az élklubok felelősek, ugyanis a költekezési listán eddig is legelől található csapatok, ha más más háttérrel is, de szinte kivétel nélkül újabb befektetésekbe vágtak bele a nyáron, mely következésképpen a fizetési keret növeléséhez is vezetett. Ezt egyébként a televíziós közvetítések új értékesítése is lehetővé teszi, mely révén a tavalyi 855.4 helyett idén már 981.6 millió eurón osztoznak meg a klubok (nem túl kiegyensúlyozott elosztásban), a 2016/17-es szezonban pedig ez az összeg már 1006.6, majd a 2018-ig atartó szerződés végére 1033.5 millió euró lesz.
Akárcsak az elmúlt két szezonban, a legtöbbet továbbra is a Juventus költi játékosai alapfizetésére, mely a négy éves bajnoki sorozat első évében szerzett cím óta fokozatosan növeli a fizetési keretét, az induló 115 millióról előbb 118-ra, most pedig 124-re. A tavalyi kiemelkedő BL-bevételek ellenére is a „házi listát” vezető Pogba 4.5 millióra emelkedő fizetése „csak” a harmadik a Serie A-ban, viszont nem kevesebb, mint 16 további játékos kap 2 millió euró felett. Buffon és a sérült Khedira 4, Bonucci, Chiellini, Mandzukic és Marchisio 3.5, Cuadrado, Dyabala és Hernanes 3 milliót tehet zsebre évente, de a legtöbb Serie A-s klub számára elérhetetlen 2 milliós határt eléri Alex Sandro, Lichsteiner, Barzagli, Evra, Morata, Caceres és Neto gázsija is, valamint Massimiliano Allegri is a bajnokság edzői közül a második legmagasabb, 3.5 milliós bérrel rendelkezik.
A Roma fizetési kerete először lépte át a 100 milliós vonalat, mégpedig rögtön nagyot ugorva. A klubnál hasonlóan komoly emelést csak 2012-ben hajtottak végre, hogy egy pocsékul sikerült szezon után szintet ugorhasson a csapat, ami az azóta elért két BL-szereplés révén voltaképpen sikerült is. Az előző évhez hasonlóan a liga legjobban fizetett játékosa továbbra is Daniele de Rossi évi 6.5 millió eurós alapfizetésével, a Serie A képzeletbeli dobogójára pedig holtversenyben felkerült Dzeko is 4.5 millióval. Nainggolan és Pjanic (3.2) elé került a házi rangsorban Mohamed Salah, de Szczesny kapus (3) sem sokkal marad el tőlük. Totti még mindig megkapja az évi 2.5 milliót, de ezzel már nem előzi meg Gervinhót, Castant vagy Digne-t, miközben a nem kívánatos személlyé váló Ashley Cole 2.3 milliós gázsija is súlyosan és a helyzet miatt feleslegesen húzza a klub büdzséjét, Rudi Garcia 2.8 milliós fizetése pedig a harmadik a liga edzői között.
A Milan az utóbbi években a racionalizálás jegyében folyamatosan húzott a kiadásokon, idén azonban újra emelt valamelyest a fizetési keretén, bár a 101 millió még mindig a második legalacsonyabb érték az elmúlt hét szezont tekintve. A frissen igazolt Bacca csatlakozott Montolivo 3.5 milliójához, Luis Adriano pedig De Jong 3 milliójához, miközben Balotellinek alig 2.25-öt kell fizetni kölcsönszerződése idejére, ennél pedig a legtöbbet keresők mellett Abate (2.3), Ménez (2.4), Diego Lopez (2.5), Honda (2.5), Cerci (2.5) és Alex (2.5) kap többet, Sinisa Mihajlovic pedig „alig” 2 millióért látja el a vezetőedzői teendőket.
Hasonló a tendencia az Internél, bár Erick Thohirék a korábbi fékezés után most még jelentősebb büdzsé-emelésbe vágták a fejszéjüket. Mindezzel együtt a klub háza táján a legjobban fizetett alkalmazott a vezetőedző Roberto Mancini 4 millió eurós gázsijával (miközben a már elbocsátott Mazzarrinak is jár 3.5 millió körüli összeg), a játékosok között pedig már Kondogbia áll az élen. Őt követi az Icardi, Vidic, Palacio hármas 3.2-vel, majd Jovetic 3 milliója. Az újak közül Miranda, Perisic és Felipe Melo felzárkóztak a 2.8 milliós alapfizetéssel bíró Guarín mögé.
A Napoli kasszáját immár a BL-bevételek nélkül is tovább terheli a liga második legjobban fizetett játékosának, Higuainnak járó 5.5 millió, de a 3.2 milliós Zunigán sem sikerült túladni a nyáron, viszont érkezett Reina 2.5 milliós gázsival, akinél az említetteken kívül csak Callejon (2.6) és Hamsik (3.0) keres többet a klubnál. A bevételek csökkenése ellenére magasak tehát a bérkiadások, bár Sarri 1.5 milliója szinte eltörpül a vetélytársak vezetőedzőinek fizetései mellett. A Fiorentinánál Della Valle már-már hagyományos mértékletessége jegyében már csak Giuseppe Rossi kap évi 2 millió euró felett, de ez a limit a Laziónál is, mely nem követte el a Napoli tavalyi hibáját és nem fogott a bizonytalan BL-playoff előtt nagy költekezésbe.
A mezőny további tagjai már messze elmaradnak a leggazdagabbaktól, a szintek különbségét pedig talán jól illusztrálja térképünk is, melyen az ide tartozó egyesületek bérköltségeit már csak apró légypiszokszerű címerek igyekeznek szimbolizálni. Annál is inkább érdemes egyébként külön kezelni ezen csapatokat, mert a liga összmutatójának emelkedése ellenére sokkal inkább jellemzi őket a kiadások visszafogása, mint a költekezés.
Úgy állít például össze 28 milliós alapfizetési keretet a Sampdoria, hogy minden játékosának gázsija évi 1 millió euró alatt marad, de némileg vissazfogták a kiadásokat a városi vetélytárs Genoában is, ahol csak Mattia Perin bére (1.1) lépi túl ezt a határt. Utóbbi klubot egyébként összesítésben egy orrhosszal megelőzi a Mapei támogatásból fenntartott Sassuolo és a frissen feljutott, Joe Tacopina által nagyra álmodott Bologna-projekt. Mindeközben a már rutinosnak számító élvonalbeli csapatok közül az Udinese és a Torino is a tavalyinál visszafogottabb bérkerettel igyekszik előrébb lépni.
Az utóbbi szezonok után minden dícséretet megérdemlő Veronában a két vetélytárs fordított utat jár be, miközben a tavalyi spórolás után a Hellas valamelyest enyhít a derékszíjon, a Chievo az elmúlt évekkel ellentétben épp most igyekszik húzni rajta egyet. Az Empoli eddig csak egyetlen egyszer élte túl a második élvonalbeli szezonját kiesés nélkül, most a 11-ről 14 milliósra emelt fizetési büdzsével igyekeznek ezt megismételni, miközben a Frosinone 8 milliós bérköltség-szintjéhez hasonlóan alacsonnyal már nagyon régóta nem vágott neki senki a Serie A-nak.
Végezetül érdemes kitérni arra, mekkora a fizetési keretek jelentősége, mely nem csak leigazolható játékosok körét és szinvonalát határozza meg, de jól szimbolizálja a klubok további anyagi lehetőségeit is. Az előző szezonban a megszerzett pontok és különböző statisztikai mutatók kapcsolatát az úgynevezett korrelációs együthatóval vizsgálva azt láthatjuk, hogy a taktika pályán manifesztálódott elemei közül a lövések száma határozza meg leginkább egy csapat sikerességét, melynek jelentősége mögött nem sokkal marad el a labdabirtoklásé.
Csak ezután következik a védekezés, a saját kapura érkező lövések megakadályozásának fontossága, majd a passzok pontossága. Mindeközben több tényező, mint a lesek, szabálytalanságok, a védekező aktivitás, szerelési hatékonyság szinte elhanyagolható korrelációban van a megszerzett pontszámmal, mint ahogy az Olaszországban egyébként meglehetősen alacsony számú fejpárbajok megnyerésének aránya is.
Ha pénzügyi tényezőket is bevonunk a számolgatásba, azt láthatjuk, hogy a keretek transfermarkt által becsült összértéke ugyan jelentős, de nem kimagasló kapcsolatban van a megszerzett pontszámmal, ugyanakkor a fizetési keretek mindennél szorosabb kapcsolatban vannak egy-egy csapat sikerességevel és így jobban meghatározzák azt, mégpedig egyszerűen az év eleji alapfizetéseket figyelembe véve is (a bónuszok beszámítása nyilvánvalóan torzító hatással lenne a mutatóra, hiszen egyenesen függ az eredményességtől). Ehhez ráadásul még hozzátehetjük, hogy a tavalyi szezon a milánói csapatok vesszőfutásával kirivóan nagy meglepetéseket hozott, hiszen például egy évvel korábban, a 2013/14-es szezonra vetítve a pontszám és a fizetési keret korrelációja még magasabb, 0.8052 volt. A címben feltett kérdésre visszatérve tehát ha egyszerűen csak fizetéssel nem is lehet bajnoki címet vásárolni és minden vetélytársat legyőzni, azért a klubok anyagi lehetőségei jelentősen meghatározhatják az elvárásokat.
