A korai és kínos BL-selejtezős bukás után a Ferencvárosnak idén csak a harmadik számú UEFA-sorozat, az Európa Konferencia-liga maradt a nemzetközi porondon. Akármilyen furcsa is azonban, ez valójában sem a koefficiensekben, sem a bevételekben nem jelent sokkal kisebb lehetőséget a klubnak, mint az előző szezonbeli Európa-liga-szereplés
(a cikk eredetije a bunteto.com-on jelent meg)
Egy elképesztő botrány miatt 15 évesen elúszni látszott Elye Wahi karrierje, de öt évvel később már a francia futball egyik legnagyobb csatárígéreteként tekintenek rá. Ronaldinho, Didier Drogba és Kylian Mbappé fura „szerelemgyereke”, akiért legalább 30 millió eurót kér klubja a nyári átigazolási piacon, de az U21-es Európa-bajnokságon még tovább srófolhatja az árát.
(a cikk eredetije a bunteto.com-on jelent meg)
A Bajnokok Ligája egyik elődöntőjében Milánó két matuzsáleme csap össze, közben az Európa-ligában a Juventus és a Roma van még versenyben ebben a szakaszban, a Konferencia-ligában pedig a Fiorentina, így a felszínes értékelések joggal zengik az olasz labdarúgás európai reneszánszát. Kicsit alaposabban szemügyre véve már cseppet sem ilyen rózsás a Serie A és közte a két milánói klub pillanatnyi helyzete, amíg azonban bűvös kelméjük pompát sugároz a közönség számára, kitüntetett privilégiumokat és elég jelentős támogatást kapnak. Ennek kivesézésére most egy szokatlanul személyes indításból vállalkozik ezen írás, ugyanakkor nem nélkülözi az általánosabb érvényű tanulságokat az európai labdarúgás berögzültségeiről.
(a cikk eredetije a bunteto.com-on jelent meg)
Mióta 2010-ben a FIFA odaítélte a labdarúgó-vb rendezését Katarnak, szakadatlanul záporoznak a kritikák a döntésre. A mainstream sajtót kizárólag a korrupciós megbélyegzés, az emberi jogokért való aggodalom vagy a megszokottól eltérő időpont miatti zsigeri felháborodás uralja, anélkül, hogy bármely tényezőt legalább megkísérelnénk több nézőpontból is megvizsgálni. Pedig ha nem is egy igazság, de a tájékozottság nyilván a végletek között rejtőzik, vessünk hát most egy pillantást az érem túloldalára is!
Egy évtizeddel ezelőtt nyerte meg meseszerű bajnoki címét a Montpellier HSC az épp katari kézbe kerülő Paris Saint-Germaint megelőzve, ami több szempontból még nagyobb szenzáció volt, mint a Leicester City sokkal nagyobb médiafigyelmet kapó angliai elsősége pár évvel később.
(a cikk eredetije a bunteto.com-on jelent meg)
Az RC Strasbourg alig egy évtizede egészen a francia amatőrfutball ötödosztályú bugyraiba süllyedt, idén viszont már az európai kupaszereplést érő helyeket ostromolja a Ligue 1-ben. Még ha a hajrában ki is csúszna a nemzetközi szereplés lehetősége az elzásziak kezei közül, az már biztos, hogy negyven éve nem látott magasságba emelkednek, miközben hűek maradnak az egyesület és a régió hagyományaihoz.
(a cikk eredetije a bunteto.com oldalon jelent meg)
A szezon háromnegyedénél nagy meglepetésre a Lille tanyázik a Ligue 1 tabellájának tetején, épp 10 évvel ezelőtt azonban nyert már bajnoki címet a klub egy nagyon fiatal csapattal, melyből több játékos is akkor alapozta meg ismertségét, a kispadon pedig az a Rudi Garcia kovácsolt belőlük összeforrott gépezetet, aki most a Lyon vezetőedzőjeként igyekszik utolérni egykori csapatát.
A jelenlegi gárda több hasonlóságot is mutat az akkorival, érdemes hát visszaidézni, hogyan jutott fel a csúcsra 2011-ben egy valószínűtlenül fiatal és sokak által alulértékelt csapat, hogy aztán tehetségeit két év alatt szétkapkodják a nagyobb halak.
