Az UEFA által is alkalmazott Deloitte könyvvizsgáló cég idén is kiadta hagyományos, húszas listáját a világ legnagyobb bevételeit elkönyvelő futballklubjairól, melyet nem részletezett, összesített eredményekkel harmincasra egészít ki. Erre a harmincas listára immár negyedik éve csak európai egyesületek kerülnek fel, így a klubfutballban továbbra is egyedülálló gazdasági fölényben van az öreg kontinens legtehetősebb klubjai révén. A vagyonos csapatok megoszlása azonban távolról sem kiegyensúlyozott Európán belül, voltaképpen az öt élbajnokság növeli folyamatosan az előnyét minden más vállalkozással szemben, így a leggazdagabb harminc közé Európa keleti feléből idén egyedül a Zenyit Szentpétervár került be a 23. helyen.
A 2016/17-es év top 20 klubjának bevételi eredményei a Deloitte listáján
A listán az angol klubok ugyan mindig is túlsúlyban voltak, olyan azonban még sohasem fordult elő, hogy a televíziós jogdíjak elképesztő emelkedése következtében a top 20 felét, vagyis tíz egyesületet is a Premier League delegáljon a legtehetősebbek közé, miközben az olaszok még sohasem képviseltették magukat ilyen kevés csapattal a listán, a Milan most először tűnt el a húszas elitből jövedelmeinek 11%-os visszaesése miatt, de a Roma is a tavalyi 15. hely után már csak a 24. pozícióban találja magát, miután hozamai egészen drasztikusan, 79%-ra estek vissza. Mindeközben a két évvel ezelőtti eredmények után másodszor fordul elő, hogy a négy élbajnokságon kívülről egyedül a Paris Saint-Germain fért be a leggazdagabbak közé.
A top 20 bevételei az elmúlt tíz évben összesen több mint a duplájára növekedtek, az angol csapatok előretörésével pedig különösen a televíziós közvetítési díjak súlya nőtt meg idén (45%-ra), miközben a meccsbevételek aránya a tíz évvel ezelőtti 28,5%-ról most már 16,8%-ra süllyedt, vagyis a tendenciák folytatásaként egyre kisebb jelentősége van annak, hogy a stadionokban hány szurkoló buzdítja a csapatokat.
A legtehetősebbek listáján a Manchester United őrzi vezető helyét egy hajszállal a BL-győzelmének megvédésével gazdaságilag is erősödő Real Madrid előtt annak ellenére is, hogy a vörös ördögök bevételei a BL hiányában valamelyest visszaestek. Az Arsenal előzése révén a PSG a katari befektetőcsoport felbukkanása óta először csúszott ki az első hatból, ami jól magyarázza a Neymar-üzlet blogunkon korábban is tárgyalt szükségességét. Az angol klubok előretörése nyomán a Tottenham leszorította a tizenegyedik helyről a Dortmundot, de a Leicester is abszolút klubcsúcsként ugrott fel a tizennegyedik helyre, mégpedig úgy, hogy a megelőző évhez képest rekordot jelentő 158%-kal ugrottak meg a bevételei a korábbi bajnoki címmel járó nagyobb TV-részesedés miatt.
Televíziós közvetítési díjak
Ha a különböző kluboknál az egyes bevételi források alakulását egyenként is vizsgáljuk, akkor a már sokat emlegetett televíziós közvetítések terén jól látható, mennyire a kiugró TV-szerződéssel rendelkező Premier League tagjait jelölő fehér vonalak uralják a grafikonunk felső régióit. 170 millió eurós összeg fölött, az első tízben a Real Madrid, a Barcelona és a Juventus mellett hét angol klub található, a Manchester United, a Manchester City, az Arsenal, a Chelsea, a Liverpool, a Tottenham és a Leicester, de még a tizenegyedik is a Southampton. Az utóbbi két klub és az Everton esetében ráadásul ezek a jogdíjak az összes bevételnek több mint a háromnegyedét teszik ki, miközben például a Bayern München vagy a Paris Saint-Germain forrásainak mindössze egynegyedét állja a német és francia ligák alacsonyabb közvetítési díjaiból rájuk eső rész.
A legtehetősebbek közé a Real Madrid-Barcelona-Juventus trió azért kerülhet oda, mert a spanyol- és az olasz ligában az átlagosnál egyenlőtlenebb a tv-s bevételek szétosztása. Ahogy az UEFA legutóbbi riportjából kiderül, a Serie A-ban a közvetítési jogdíjakból a bajnok az átlagérték 3,3-szorosát vághatja zsebre, Spanyolországban pedig a 4,1-szeresét. A korábbiak értelmében viszont ez egyfajta túlélési stratégiának is tekinthető, hiszen a szélsőségesebben elcsúsztatott viszonyszámok teszik lehetővé, hogy a nemzetközi porondon megőrizzék ezen ligák topcsapatai a versenyképességüket, miközben ez a rendszer a bajnokságok belső fejlődését nem feltétlenül szolgálja.
Szponzori bevételek
A szponzorok terén viszont a Manchester United az idei (vagyis a 2016/17-es adatokról szóló) Deloitte riportban elvesztette vezető helyét, és a Bayern München ugrott az élre annak ellenére, hogy sem a mezszponzor Deutsche Telekom, sem a mezszállító Adidas nem fizet különösebben nagy összegeket a klubnak, ám közben a tehetős támogatók olyan széles köre sorakozik fel a bajorok mögött (Audi, Hypo, Lufthansa, MAN, Paulaner, Samsung, DHL, Siemens, Nestlé, stb.), hogy a Bundesligában egyetlen csapat sem éri el ezirányú jövedelmeinek a felét sem, de az egész világon is a cégek legjobban támogatott partnerének minősül.
Mindeközben a szponzorok listáján a Paris Saint-Germain is jelentősebben visszaesett, ami újabb adalék lehet annak megértéséhez, miért is volt mindenki másnál nagyobb szüksége a párizsiaknak a Neymar-igazolás körüli hype-ra. Látványos ugyanakkor, hogy a forrásokat igencsak nagy arányban (átlagban majdnem 40%-ban) meghatározó legjelentősebb szponzorok támogatásai 2012 óta mindössze hat klub körül összpontosulnak elsősorban, melyek egyetlen más kategóriában sem található, 250-350 millió eurós bevételekre tesznek így szert. Közben ezen a téren mára a Manchester City mögött már jelentős szakadék tátong, különös módon az összesítésben a leggazdagabbak közé tartozó Arsenal is elmarad ebben a mezőnyben. Azt is érdemes ugyanakkor kiemelni, hogy az Internazionale szponzori bevételei elképesztő mértékben, 237%-kal ugrottak meg a kínai Suning színre lépésével, így a klub bevételeinek már a felét ezek teszik ki, ennél magasabb hányad (60% körüli) pedig csak a Bayern-PSG kettősnél figyelhető meg.
Meccsbevételek
Végül az egyre kisebb jelentőséggel bíró meccsbevételek terén a legszembetűnőbb, hogy az idők folyamán csak a legritkább esetben emelkednek a csapatok görbéi olyan meredeken, mint amennyire korábbi ábráinkon. Csak egy-egy eredménynövekedés vagy stadionbővítés, -fejlesztés eredményezi a jegy- és bérleteladásokból származó hozamok növekedését, de összességében inkább azt mondhatjuk, hogy nagyjából stagnáló tendenciákat láthatunk, miközben az infláció illetve gazdasági fejlődés ellenére minden klub 140 millió euró alatt marad. Ez annak is betudható, hogy a leggazdagabb klubok általában már optimalizálták stadionjaik kihasználtságát, az árak emelkedése pedig leginkább a szélesebb rajongótábor számára fontos imázsépítés miatt kerülendő.
A legkoncentráltabb profitot ugyanakkor ezen a téren az Arsenal produkálja, az ágyúsok ugyanis a relatíve magas jegyárak révén költésgvetésük majd' 25%-ában támaszkodnak meccsbevételeikre, ami a magas tv-s bevételek mellett elég hozzá, hogy a gyengébb szponzori támogatások ellenére is a leggazdagabbak közé emelje a londoni klubot. Ugyanakkor a Deloitte listájára még felkerülő, de a Bayerntől egyre jobban leszakadó német klubok büdzséjében is viszonylag jelentős súllyal jelennek meg a meccsbevételek, viszont Olaszországból egyedül a Juventus képes saját stadionjában értékelhető hozamot termelni a szurkolóiból, az otthonát csak bérlő többi egyesület egyik legnagyobb gyengéje éppen ez a terület marad, nem véletlen, hogy az utóbbi időben több egyesület is terveket dolgozott ki, hogy változtathasson a helyzetén.
