A szezon háromnegyedénél nagy meglepetésre a Lille tanyázik a Ligue 1 tabellájának tetején, épp 10 évvel ezelőtt azonban nyert már bajnoki címet a klub egy nagyon fiatal csapattal, melyből több játékos is akkor alapozta meg ismertségét, a kispadon pedig az a Rudi Garcia kovácsolt belőlük összeforrott gépezetet, aki most a Lyon vezetőedzőjeként igyekszik utolérni egykori csapatát. 

A jelenlegi gárda több hasonlóságot is mutat az akkorival, érdemes hát visszaidézni, hogyan jutott fel a csúcsra 2011-ben egy valószínűtlenül fiatal és sokak által alulértékelt csapat, hogy aztán tehetségeit két év alatt szétkapkodják a nagyobb halak. 

Szürreális módon a második helyen áll a francia bajnokságban szinte ismeretlen játékosaival és tapasztalatlan edzőjével az RC Lens, mégpedig nem is akármilyen játékkal, hiszen mind támadó- mind védőstatisztikái alapján ott van a helye a liga legjobbjai között. Ehhez az kell, hogy a csapat minden tagja egyaránt hasznos fogaskerék legyen a játék minden elemében, a sztárallűröktől mentes támadók éppúgy hozzátesznek a mezőnymunkához, mint a középhátvédek az akciók felépítéséhez. Tavaly már újoncként is csak egy hajszállal maradt le Franck Haise gárdája a nemzetközi szereplésről, idén pedig több rutinnal felvértezve és az ország egyik leglelkesebb szurkolótáborával a háta mögött joggal pályázik akár a dobogóra is.

(A cikk eredetije a bunteto.com oldalon jelent meg)

A Szuperliga-puccskísérletnek és elbukásának még fontos utóhatásai lehetnek a jövőben, az viszont egyelőre biztosnak látszik, hogy 2024-től új formátumban rendezik meg a Bajnokok Ligájának küzdelmeit. A lebonyolítási forma egyrészt teljesen újdonság az európai labdarúgásban, másrészt számos, még tisztázatlan kérdést vet fel a reform, így ezeknek igyekszünk utánajárni a következőekben.

A magyar válogatottnak nagyon régóta nem volt olyan magasan jegyzett klubban alapembernek számító játékosa, mint a tavaly BL-elődöntős RB Leipzig, így aztán joggal vetődhet fel a kérdés, hogy Gulácsi Pétert a világ legjobb kapusai közé sorolhatjuk-e?

(A cikk eredetije a bunteto.com-on jelent meg)

Ma este különleges tét mellett kerül sor a 190. római derby-re, hiszen a „házigazda” Roma az olasz klubok költségvetésében rendkívüli jelentőséggel bíró BL-indulásért hajt, míg a Lazio a 11-es győzelmi szériájának köszönhetően voltaképp még a bajnoki címre is ácsingózhat. Azt azonban nem csak a rangadó jellegéből adódóan mondhatjuk, hogy nincs egyértelmű esélyese a mérkőzésnek, hanem több statisztika is utal arra, hogy a kellemetlen sérüléshullám ellenére a „farkasok” sem esélytelenül vághatnak bele a csörtébe, hiszen a Laziónak mostanában minden IS összejött (talán jól mutatja ezt, hogy a Samp ellen csereként beállva még Bastos is látványos gólt szerzett), miközben jelenleg 24%-kal többet gyűjt a csapat az xG-mutatók által várható pontszámnál. A hét közben azonban mindkét gárda kiesett az olasz kupából, mely megtörheti a lendületet, hacsak a derby-n nem sikerül újult erővel támadni a kitűzött célokat.

Idén nyáron Harry Maguire a Manchester United 80 millió fontos költekezésével minden idők legdrágább védője lett, de összesen négy átigazolás is felkerült a legdrágább középhátvéd-transzferek listájára. De Ligt a második, a korábban megköttetett, de most realizálódó Lucas Hernández pedig a negyedik helyen, és még Eder Militao 50 milliós átigazolása is a hetedik a legmagasabb árú középhátvédek all time rangsorában. A jelenség csak részben magyarázható az átigazolási díjak általános megugrásával, ugyanakkor nagyban Virgil van Dijk látványos liverpooli szerepvállalása illetve a poszt egyre nyilvánvalóbb reneszánsza áll a hátterében.

Az Aranylabdát középhátvédként csak Franz Beckenbauer (1972 és ’76) és Antonio Cannavaro (2006) nyerték el eddig, de utóbbi megkoronázását követően valamelyest háttérbe szorult a poszt elismertsége és talán jelentősége is. A pozíciós játék tökéletesedésével azonban a helyzetükből adódóan szinte az egész pályát és a játékosok helyezkedését átlátó középhátvédek szerepe is egyre fontosabbá vált és nagyban meg is változott. A kemény ütközésekre és szinte kizárólag a védekezésre koncentráló hátvédek kora lejárt (panaszolta el nekünk Gary Neville már öt éve), a fegyelmezett és racionális védőmunka mellett mára elengedhetetlen, hogy a poszt legjobbjai az összjátékban is kamatoztassák képességeiket. A Premier League csapatairól készült opta-kimutatás szerint míg hét éve a csapatok passzainak 17%-a kötődött a középső védőkhöz, mára ez a mutató már 25%-ra nőtt, miközben a könnyű passzaiknak az aránya csökkent, a hosszúaké pedig megnövekedett.

Az alábbiakban annak igyekszünk hát utánajárni, hogyan tükröződött a középhátvédek feladatkörének megváltozása az előző szezonban a poszton a legjobbnak számító labdarúgók (a whoscored osztályzatai és a transfermartk értékbecslése alapján) játékában és a topligákban milyen teljesítményt nyújtottak az egyes játékosok a különböző területeken, mely aztán ennyire megnövelhette az értéküket (az idei szezonból még túl kevés telt el ahhoz, hogy szignifikáns adatokat értékelhessünk). A magyar válogatottat erősítő Willi Orban statisztikáit is megvizsgálhatjuk nemzetközi összevetésben, a releváns mutatók kiértékeléséhez azonban most csak azokra a játékosokra kell szűkítenünk vizsgálódásunkat, akiknek mutatóit nem torzítja túlságosan, hogy más posztokon is bevetésre kerültek, így például a többször balhátvédként felbukkanó Lucas Hernandez, a jobbhátvédként szereplő Tilo Kehrer  vagy a középpályán is sokat játszó Marquinhos kiesik ezúttal a mintánkból.