Bár korábban már kitértünk arra, hogy a labdarúgóklubok életében egyre kisebb jelentőséggel bír a stadionokban megjelenő szurkolók száma, a szezon végéhez érve érdemes vetni egy pillantást az öt élbajnokságban és a világ leglátogatottabb ligáiban tapasztalható tendenciákra.

A német Bundesliga mérkőzései még mindig a világ legmagasabb átlagnézőszámával rendelkeznek és az angol Premier League is nagyon magasan kiemelkedik a többi bajnokság közül. A spanyol Liga ugyanakkor már csak egy orrhosszal előzi meg a kínai CSL idei szezonjának látogatottságát, mely így meg is előzte az egyébként valamelyest emelkedőben lévő Serie A-t és a Ligue 1-t is. Utóbbi kettő közé csúszott vissza az utóbbi években a mexikói liga, míg a szezon elején járva az MLS halványabb mutatóit felülmúlja az egyelőre nagyot lendülő japán és brazil bajnokság. A 15 ezres átlag fölé már három további élvonal fér be Európából (no meg a húszezres átlag körüli angol és német másodosztály): a visszacsúszóban lévő holland Eredivisiére ugyanis felzárkózott a régóta nem látott rekordot döntő orosz Premjer Liga és a Rangers visszatérésével újra nagyobb nézőszámokat elérő skót bajnokság.

Tavaly januárban egyszer már foglalkoztunk az öt élbajnokság legeredményesebb támadóinak profiljaival, feltérképeztük, hogy milyen utakon jutnak el különböző feladatkörükből a góllövésig és ezek során melyek az erősségeik és mely területeken halványabb a teljesítményük. Akkor elsősorban a téli átigazolási időszak fő témái szolgáltak apropóul, most pedig a szezon egy jelentősen későbbi szakaszában nagyobb mennyiségű adat áll rendelkezésünkre a legjobb gólvágók játékának részleges kiértékeléséhez, melyet természetesen most is nagyon nagy mértékben meghatároz az edzőik által rájuk szabott feladatkör, a társak teljesítménye, no meg az ellenfelek stratégiája és színvonala egyaránt.

A vizsgálni kívánt játékosok halmazát valamelyest ki is bővítjük ezúttal, hiszen tavaly januárban a legnagyobb presztízsű bajnokságokban addig két számjegyű találatot elérő 21 játékossal foglalkoztunk, most pedig a legalább 13 bajnoki gólt jegyző 40 támadó statisztikáit böngésszük át. A tavalyi mezőnyünkből így az idén eddig szerényebb terméssel álló Falcao (12 gól), Lukaku (12), Volland (12), Icardi (10), Fekir (9), Morata (9), Dybala (5), Zaza (2) és Mariano Diaz (1) kívül maradnak radarunkon, ugyanakkor Kane, Cavani, Szalah, Immobile, Messi, Neymar, Lewandowski, Sterling, Suárez, Aubameyang és Agüero mellett Iago Aspas is konstans szerepel idevágó posztjainkban, így az ő játékuknak akár a változását vagy éppen az állandóságát is megfigyelhetjük ebben a szezonban.

Változatosan szorakoztató termékeket állítottak elő nekünk az európai BL-párharcok az elmúlt napokban, miközben az is újra bebizonyosodott, hogy a futballt körülvevő közeg tobzódik a szélsőségesen csapongó ítélkezésekben.

Ma este az elmúlt évek három legtöbbet költő labdarúgóklubja közül kettő csap össze a BL-nyolcaddöntők egyik slágerpárosításában, kettejük helyzete azonban meglehetősen eltérő, így érdemes egy kísérlettel bepillantani a kialakult transzferpolitikájuk mögé.

Az átigazolási időszakok szokásos csatár-keringője mellett a január egyik érdekes kérdése az volt, hogy a tavaszi BL-kihívásoknak ismét nagy elvárások súlya alatt nekivágó Paris Saint-Germain hogyan képes csúnyán lesoványodott középpályás sorát megerősíteni. A hátravontabb szerepkörökben a párizsiaknál idén megfordult már a poszton kissé idegenül mozgó Marquinhos, Draxler és Dani Alves is, nemrég ráadásul a Rabiot-val való végsőnek látszó összeveszés és Verratti kisebb sérülése alapján úgy tűnt, elkerülhetetlen új játékos(ok) beszerzése erre a csapatrészre. A sajtóban a nagy népszerűségnek örvendő Allan és a Premier League-ben a szerelési listákat évek óta vezető Idrissa Gueye megkörnyékezéséről is lehetett olvasni, a Napoli és az Everton hajthatatlansága miatt azonban ezek az üzletek végül füstbe mentek, az utolsó pillanatokban bedobott Thiago Mendes szerződtetését pedig a hírek szerint Thomas Tuchel vétózta meg, ami újabb jele lehet a vezetőedző és a sportigazgató Antero Henrique állítólag nem éppen felhőtlen viszonyának. Így aztán a Zenyitből 45 millió euróért megkapott Leandro Paredesszel kell „beérnie” a szakmai stábnak és a jelenlegi játékosokkal kell megoldania a Manchester United elleni BL-nyolcaddöntőt.

Azt persze nem lehet pontosan megjósolni előre, hogy Paredes hogyan fog beválni új állomáshelyén, annak azonban érdemes utánanézni, milyen teljesítményt nyújtott az ősszel korábbi csapatában és milyen stílusú játék várható tőle ez alapján. Ennek egyik része lehet, ha megvizsgáljuk szezonbeli statisztikáit, azok kiértékelését pedig leginkább a hasonló feladatkörben szereplő játékosok mutatóival összevetve helyezhetjük kontextusba, amiből láthatóvá válhat, mik az egyes középpályások erősségei és gyengeségei a releváns kategóriák közül. Ez lehetőséget kínál arra is, hogy az elmúlt évtizedekben különös jelentőséget kapó, funkciójában rendkívül sokat változó poszt jellegzetességeiről is ejtsünk néhány szót, hiszen voltaképpen a „védekező középpályás” kifejezést is már csak fenntartásokkal használhatjuk a pálya centrumában bevetett játékosokra. Noha a visszavontabb helyzetekben a labdaszerzés is fontos feladat maradt, távolról sem a védekezés már a kizárólagos kötelezettségük, hanem az ellenfelek esetleg feltolt letámadásának kijátszása, a támadásépítések első szakaszának segítése, sokszor szervezése is.  Ez azt is jelenti, hogy a poszt összetettsége sokrétű képességeket kíván meg az itt szereplő játékosoktól, vagyis még a korábban vizsgált csatároknál vagy kapusoknál is kevésbé szűkíthető le a teljesítményük értékelése egy-egy részterületre, hanem csak egy általánosabb összkép minősítheti őket megfelelően és csak az segíthet megítélni, hogy milyen megbízatással vethetőek be hatékonyan.

A Deloitte legújabb listáján is érezhető, hogy az UEFA 2017/18-ban megnövekvő díjazásaival és azok szétosztásának még a korábbinál is elitistább átszervezésével megnövekedett a BL-szereplés súlya a leggazdagabb csapatok költségvetésében is (az azzal járó marketingértékről nem is beszélve). A legjelentősebb bevételeket regisztráló klubok rangsorában ugyanis két év után elveszítette vezető pozícióját a nyolcaddöntőben elvérző Manchester United (a tavalyi eredményhez képest -2% bevétel), de az európai húsosfazékról a legrosszabb pillanatban lemaradó Arsenal (-10%) is három helyet zuhant vissza. Az ágyúsokat a döntős Liverpool (+21%) alaposan meg is előzte, az elődöntőig menetelő AS Roma (+46%) pedig az UEFA-tól kapott 83,8 millió eurónak köszönhetően kilenc helyet lépet feljebb és ismét a top 20-ban találta magát, akárcsak az EL market pooljából gyarapodó Milan (+8%), miközben a korai kiesést megsínylő Napoli (-9%) kipottyant onnan, és a Dortmund (-5%) mérlegére sem volt jó hatással a BL-csoportkörben való búcsú. Mindeközben a tavalyi címvédéssel 88,7 millió eurót kaszírozó Real Madrid (+11%) ugrott újra a Deloitte listájának az élére, hiszen a királyiak először lépték át az évi 700 milliós bevételi határt, mégpedig nem is kis szökkenéssel. 

A jelentős ugrást persze a szponzori bevételek 50 milliós növekedése segítette a leginkább, amihez azonban alighanem szintén szükségeltetett a sikeres nemzetközi szereplés és az ezzel járó globális ismertség. Az a jövő kérdése, hogy Cristiano Ronaldo távozása mennyire változtatja meg ezt a trendet, jelen posztban azonban inkább az idei lista néhány tanulságára koncentrálunk. 

„A kapus a magányos sas, a rejtélyek embere, az utolsó védő.
Nem is a kaput, inkább az álmokat őrzi”
(Vladimir Nabokov)

Amikor 1963-ban Lev Jasin máig egyedüli kapusként megkapta az Aranylabdát, első dolga az volt, hogy leszögezze, nem ő a világ legjobb kapusa, hanem Vladimir Beara. Pedig Jasin addigra már olimpiai és Európa-bajnok volt, Beara viszont sem a Crvena Zvezda, sem a jugoszláv válogatott színeiben nem jutott igazán rangos trófeáknak még a közelébe sem. Az eset alighanem jól példázza, hogy talán még a többi posztnál is nagyobb mértékben volt már a futball hőskorában is kitéve a kapusok általános megítélése a csapatuk eredményességének, no meg mára a különböző okokból körülöttük kialakuló média-felhajtásnak is.

Ennek egyik oka lehet, hogy a kapusok teljesítményének statisztikák alapján történő értékelése számos nehézségbe ütközik, ezek a nehézségek pedig már az elemzésekre szakosodott oldalak megjelenésekor témát szolgáltattak a szerzők számára. A megfigyelési technikák és a feldolgozott adatok fejlődésével az utóbbi években valamelyest javult a helyzet, de az amúgy is több szempontból megkülönböztetett poszt általános értékelése továbbra is talán a legnehezebben vizsgálható maradt. Az elmúlt nyáron különleges fény vetült a hálóőrök kiértékelésének módszereire, hiszen Buffon és a Juventus 17 éves átigazolási rekordját döntötte meg előbb Alisson liverpooli transzfere, majd Kepa 80 millió eurós kivásárlása a Bilbaótól a Chelsea-be. A rekordok apropóján a StatsBomb is felelevenítette újra a témát és az ősz folyamán egy cikksorozat keretében igyekezett megvizsgálni, hogyan fejlődhetett a kapusok értékelése arra a szintre, ami az ilyen mértékű befektetéseket is indokolhatja.

Blogunkon tavaly épp ezidő tájt, a téli átigazolási időszak kapcsán szenteltünk egy posztot a legfontosabb európai góllövők több szempontból való kiértékelésének, így most némileg hasonló módon igyekszünk az öt élbajnokság kapusainak őszi teljesítményét körbejárni. Ez ráadásul magyar szempontból most azért is érdekes lehet, mert Gulácsi Péter is a viszonylag magasan jegyzett hálóőrök között van, így vállalkozásunk egyben arra is lehetőséget teremt, hogy az ő teljesítményét is elhelyezzük a nemzetközi élmezőnyben. Mindemellett azt természetesen most is hangsúlyoznunk kell, hogy nem egy-egy legjobb kapus kiválasztása, vagy további transzferek megjóslása a célunk, hanem a több tevékenységi terület több szempontból való vizsgálgatásával inkább éppen az, hogy az egyetlen tengely mentén való vagy túlságosan leszűkítő értékelés helyett a különböző hálóőrök egymás mellett létező és folyamatosan változó erősségeire és gyengeségeire irányítsuk a figyelmet.

(a statisztikák alapját a wyscout és a sofascore adatbázisai adják az őszi szezon bajnoki és nemzetközi kupamérkőzéseiről december 28-ig)