A magyar válogatottnak nagyon régóta nem volt olyan magasan jegyzett klubban alapembernek számító játékosa, mint a tavaly BL-elődöntős RB Leipzig, így aztán joggal vetődhet fel a kérdés, hogy Gulácsi Pétert a világ legjobb kapusai közé sorolhatjuk-e?
(A cikk eredetije a bunteto.com-on jelent meg)
Ma este különleges tét mellett kerül sor a 190. római derby-re, hiszen a „házigazda” Roma az olasz klubok költségvetésében rendkívüli jelentőséggel bíró BL-indulásért hajt, míg a Lazio a 11-es győzelmi szériájának köszönhetően voltaképp még a bajnoki címre is ácsingózhat. Azt azonban nem csak a rangadó jellegéből adódóan mondhatjuk, hogy nincs egyértelmű esélyese a mérkőzésnek, hanem több statisztika is utal arra, hogy a kellemetlen sérüléshullám ellenére a „farkasok” sem esélytelenül vághatnak bele a csörtébe, hiszen a Laziónak mostanában minden IS összejött (talán jól mutatja ezt, hogy a Samp ellen csereként beállva még Bastos is látványos gólt szerzett), miközben jelenleg 24%-kal többet gyűjt a csapat az xG-mutatók által várható pontszámnál. A hét közben azonban mindkét gárda kiesett az olasz kupából, mely megtörheti a lendületet, hacsak a derby-n nem sikerül újult erővel támadni a kitűzött célokat.
Idén nyáron Harry Maguire a Manchester United 80 millió fontos költekezésével minden idők legdrágább védője lett, de összesen négy átigazolás is felkerült a legdrágább középhátvéd-transzferek listájára. De Ligt a második, a korábban megköttetett, de most realizálódó Lucas Hernández pedig a negyedik helyen, és még Eder Militao 50 milliós átigazolása is a hetedik a legmagasabb árú középhátvédek all time rangsorában. A jelenség csak részben magyarázható az átigazolási díjak általános megugrásával, ugyanakkor nagyban Virgil van Dijk látványos liverpooli szerepvállalása illetve a poszt egyre nyilvánvalóbb reneszánsza áll a hátterében.
Az Aranylabdát középhátvédként csak Franz Beckenbauer (1972 és ’76) és Antonio Cannavaro (2006) nyerték el eddig, de utóbbi megkoronázását követően valamelyest háttérbe szorult a poszt elismertsége és talán jelentősége is. A pozíciós játék tökéletesedésével azonban a helyzetükből adódóan szinte az egész pályát és a játékosok helyezkedését átlátó középhátvédek szerepe is egyre fontosabbá vált és nagyban meg is változott. A kemény ütközésekre és szinte kizárólag a védekezésre koncentráló hátvédek kora lejárt (panaszolta el nekünk Gary Neville már öt éve), a fegyelmezett és racionális védőmunka mellett mára elengedhetetlen, hogy a poszt legjobbjai az összjátékban is kamatoztassák képességeiket. A Premier League csapatairól készült opta-kimutatás szerint míg hét éve a csapatok passzainak 17%-a kötődött a középső védőkhöz, mára ez a mutató már 25%-ra nőtt, miközben a könnyű passzaiknak az aránya csökkent, a hosszúaké pedig megnövekedett.
Az alábbiakban annak igyekszünk hát utánajárni, hogyan tükröződött a középhátvédek feladatkörének megváltozása az előző szezonban a poszton a legjobbnak számító labdarúgók (a whoscored osztályzatai és a transfermartk értékbecslése alapján) játékában és a topligákban milyen teljesítményt nyújtottak az egyes játékosok a különböző területeken, mely aztán ennyire megnövelhette az értéküket (az idei szezonból még túl kevés telt el ahhoz, hogy szignifikáns adatokat értékelhessünk). A magyar válogatottat erősítő Willi Orban statisztikáit is megvizsgálhatjuk nemzetközi összevetésben, a releváns mutatók kiértékeléséhez azonban most csak azokra a játékosokra kell szűkítenünk vizsgálódásunkat, akiknek mutatóit nem torzítja túlságosan, hogy más posztokon is bevetésre kerültek, így például a többször balhátvédként felbukkanó Lucas Hernandez, a jobbhátvédként szereplő Tilo Kehrer vagy a középpályán is sokat játszó Marquinhos kiesik ezúttal a mintánkból.
Bár korábban már kitértünk arra, hogy a labdarúgóklubok életében egyre kisebb jelentőséggel bír a stadionokban megjelenő szurkolók száma, a szezon végéhez érve érdemes vetni egy pillantást az öt élbajnokságban és a világ leglátogatottabb ligáiban tapasztalható tendenciákra.
A német Bundesliga mérkőzései még mindig a világ legmagasabb átlagnézőszámával rendelkeznek és az angol Premier League is nagyon magasan kiemelkedik a többi bajnokság közül. A spanyol Liga ugyanakkor már csak egy orrhosszal előzi meg a kínai CSL idei szezonjának látogatottságát, mely így meg is előzte az egyébként valamelyest emelkedőben lévő Serie A-t és a Ligue 1-t is. Utóbbi kettő közé csúszott vissza az utóbbi években a mexikói liga, míg a szezon elején járva az MLS halványabb mutatóit felülmúlja az egyelőre nagyot lendülő japán és brazil bajnokság. A 15 ezres átlag fölé már három további élvonal fér be Európából (no meg a húszezres átlag körüli angol és német másodosztály): a visszacsúszóban lévő holland Eredivisiére ugyanis felzárkózott a régóta nem látott rekordot döntő orosz Premjer Liga és a Rangers visszatérésével újra nagyobb nézőszámokat elérő skót bajnokság.
Tavaly januárban egyszer már foglalkoztunk az öt élbajnokság legeredményesebb támadóinak profiljaival, feltérképeztük, hogy milyen utakon jutnak el különböző feladatkörükből a góllövésig és ezek során melyek az erősségeik és mely területeken halványabb a teljesítményük. Akkor elsősorban a téli átigazolási időszak fő témái szolgáltak apropóul, most pedig a szezon egy jelentősen későbbi szakaszában nagyobb mennyiségű adat áll rendelkezésünkre a legjobb gólvágók játékának részleges kiértékeléséhez, melyet természetesen most is nagyon nagy mértékben meghatároz az edzőik által rájuk szabott feladatkör, a társak teljesítménye, no meg az ellenfelek stratégiája és színvonala egyaránt.
A vizsgálni kívánt játékosok halmazát valamelyest ki is bővítjük ezúttal, hiszen tavaly januárban a legnagyobb presztízsű bajnokságokban addig két számjegyű találatot elérő 21 játékossal foglalkoztunk, most pedig a legalább 13 bajnoki gólt jegyző 40 támadó statisztikáit böngésszük át. A tavalyi mezőnyünkből így az idén eddig szerényebb terméssel álló Falcao (12 gól), Lukaku (12), Volland (12), Icardi (10), Fekir (9), Morata (9), Dybala (5), Zaza (2) és Mariano Diaz (1) kívül maradnak radarunkon, ugyanakkor Kane, Cavani, Szalah, Immobile, Messi, Neymar, Lewandowski, Sterling, Suárez, Aubameyang és Agüero mellett Iago Aspas is konstans szerepel idevágó posztjainkban, így az ő játékuknak akár a változását vagy éppen az állandóságát is megfigyelhetjük ebben a szezonban.
Változatosan szorakoztató termékeket állítottak elő nekünk az európai BL-párharcok az elmúlt napokban, miközben az is újra bebizonyosodott, hogy a futballt körülvevő közeg tobzódik a szélsőségesen csapongó ítélkezésekben.
Ma este az elmúlt évek három legtöbbet költő labdarúgóklubja közül kettő csap össze a BL-nyolcaddöntők egyik slágerpárosításában, kettejük helyzete azonban meglehetősen eltérő, így érdemes egy kísérlettel bepillantani a kialakult transzferpolitikájuk mögé.
